A laikusok számára elsőre megfoghatatlannak tűnik, mi is az az upcycling. Az újrahasznosítás világos, de hogyan lehet egy melléktermékből teljes értékű, magas minőségű termék? Hogyan és milyen mértékben támogatja egy ilyen feldolgozási folyamat a körforgásos gazdaságot? Ahhoz, hogy mindezt megértsük, a hazai élelmiszer-upcycling egyik legnagyobb képviselőjéhez, a Grapoilához és Pinczés Mariannához, a cég ügyvezetőjéhez fordultam.
Az upcycling (magyarul értéknövelő újrahasznosítás) olyan újrahasznosítási forma, amely során egy már nem használt tárgyból vagy hulladékanyagból értékesebb, tartósabb vagy új funkciójú terméket hoznak létre. Ebben a folyamatban a tárgyat nem alapanyagaira bontják, hanem átalakítása révén új életet, funkciót kap. Az élelmiszeriparban olyan magas tápanyagtartalmú melléktermékekről van szó, amelyeket alapvetően hulladékként kezelnének. Ilyenek például a borkészítés során fennmaradó szőlőtörköly, a gabona- és söripari melléktermékek, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás során keletkező melléktermékek, rostok, magok, a héj vagy a különböző magpogácsák. Mindegyik melléktermékben más található: a törköly (szőlő)magjában olaj E-vitaminnal, telítetlen zsírsavakkal, antioxidánsokkal, a szőlőhéjban szintén antioxidáns, az olajpogácsában ásványi anyagok, rostok, fehérjék. A Grapoila jó néhány ilyen alapanyagot dolgoz fel, és készít belőlük magas minőségű, teljesen új termékeket. Ezzel nemcsak új életet ad a melléktermékeknek, hanem a körforgásos gazdaságon belül a helyi élelemláncot és a tudatos fogyasztói magatartást is támogatja.
A 2026-os Planet Budapesten is részt vevő Grapoila olyan folyamatban jeleskedik, amely egyelőre még gyerekcipőben jár Magyarországon. A Planet Budapest egyik célja az, hogy támogassa a körforgásos gazdaságot és annak jövőbeli lehetőségeit.
Mit is jelent pontosan az upcycling az élelmiszeriparban, és milyen termékekkel találkozhat a vásárló, ha kifejezetten ezeket a megoldásokat keresi?
Az élelmiszer-upcycling azért nagyon izgalmas dolog – és emiatt talán egy picit nehezebb is, mint bármilyen más iparág absztrakt tevékenysége –, mert itt arról beszélünk, hogy egy valamilyen feldolgozás során keletkező mellékterméket, adott esetben hulladékot újrahasznosítunk, azaz nem hagyjuk, hogy hulladék legyen. Ez azt jelenti, hogy élelmiszer-minőségben kell kezelnünk továbbra is. A nehézség és a feladat itt keletkezik, hiszen ezeket az alapanyagokat a megszokott gyakorlatban hulladékként kezelik.
Kapcsolódó bejegyzések
Így készít élelmiszer-hulladékból prémiumterméket egy magyar cég – Podcast
Az élelmiszeripari melléktermékekből egészséges prémiumtermékek állíthatók elő. Ezzel foglalkozik a Grapoila, melynek alapítója, Pinczés Marianna volt a Holnapután vendége.
Ahhoz, hogy ezeket alapanyag-minőségben dolgozhassuk fel, a beszállítóknak módosítaniuk kell a folyamataikon. A cél, hogy az alapanyag élelmiszer maradjon annak érdekében, hogy egy cég, amely fel akarja használni, vagy upcycling terméket szeretne belőle gyártani, ezt változatlanul élelmiszer-minőségben tehesse. Ez az első számú feladat.
Kép: Mohai Balázs
A másik kihívás sok esetben a logisztika, hiszen a melléktermék, a hulladék általában még a nagyobb cégeknél is kis mennyiségben képződik. Például ha egy paradicsom tetejét levágják, akkor abból remek paradicsompüré lehetne, de ha feldolgozunk 10 láda paradicsomot, akkor abból egy ládányi sem lesz a maradék. Ennek a kis mennyiségnek nehéz és drága a logisztikája, amit ráadásul az élelmiszer-minőséggel kompatibilis módon kell megoldani: gyorsan, azonnal, hűtve.
Annak a cégnek, amely upcycling tevékenységet akar végezni, ezt össze kell hangolnia a beszállítókkal, hiszen utóbbiak nem fogják hozzá időzíteni a műveleteiket, mivel nekik a termékük az elsődleges. Nagyon szoros együttműködésre, tervezésre, szervezésre van szükség, hogy az upcycling termékek létrejöhessenek.
Erre számíthat a fogyasztó is: egy szép élelmiszeripari együttműködés eredményét tartja a kezében, ha az upcycling termékre voksol. Ahhoz, hogy ne legyen élelmiszer-pazarlás, több cég összefogására van szükség. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a szóban forgó termékek nem kisebb értékűek vagy rosszabb minőségűek. Ellenkezőleg: sok esetben nagyon értékes anyagok további feldolgozásáról van szó, amelyeknek kifejezetten előnyös élettani hatásaik vannak.
Miért dönt egy cég az upcycling mellett? Mennyiben nehezíti ezt az utat a jogszabályi kör, illetve a gazdasági környezet?
Az elsődleges, ami az upcycling mellett szól, az elvek. Hiszen nagyon szép küldetés, hogy a globális élelmiszer-pazarlást lokálisan csökkentsük. Az a cél, hogy egészséges és finom élelmiszereket állítsunk elő, ez a mindennapi munkánkhoz is hozzátesz. Amikor a saját zero waste hozzáállásunkról beszélünk, akkor arról van szó, hogy nálunk se keletkezzen felhasználatlan melléktermék, ez pedig egy igazán fenntartható döntés.
Kapcsolódó bejegyzések
Egészséges talaj nélkül nincs egészséges élelmiszer sem – Interjú
A talaj az élet! Élelmiszereink tápanyagtartalma nagyban függ attól, milyen körülmények között jöttek létre. Ennek kihagyhatatlan és egyik legfontosabb lépcsője a növénytermesztés. Az ehhez elengedhetetlen talaj minősége azonban rendkívül leromlott az utóbbi évtizedekben. A klímaváltozás tovább nehezíti a helyzetet, így a mezőgazdaságnak mielőbb lépnie kell. A talajállapot javításában egy különleges technológia kap egyre nagyobb teret: […]
Ezen túl pedig, ha egy vállalkozás tud piacot találni arra, hogy megfelelő feldolgozottságban tovább tudja adni a melléktermékeit, akkor nemcsak a fő termékeiből, de a melléktermékeiből is árbevételt tud generálni.
A jogszabályi kör – szerintem minden vállalkozó ezt válaszolná a kérdésre – nagyon megnehezíti az upcycling termelést. Folyamatosan változnak a jogszabályok, ezért széles körű tudásra, utánajárásra, tapasztalásra van szükség.
Gazdaságunk lineáris modellre van berendezkedve, ezért sok esetben a körkörös megoldásokra nincs felkészülve. Az említett operatív nehézségek megoldásában semmilyen támogatásra nem számíthatunk, holott minden adott lenne ahhoz, hogy a folyamatokat rendszerré alakítsuk, hiszen az így előállított termék jó minőségű és versenyképes produktum.
Úgy gondolom, hogy akár jogszabályokkal is lehetne támogatni a szóban forgó törekvéseket, de a jelenlegi álláspont ezt nem teszi meg. Például biotermékeket is előállítunk, és amikor a borásztól átvesszük a szőlőtörkölyt (a borkészítés során a szőlő préselésekor visszamaradó szilárd rész: a héj, a mag, a kocsány – a szerk.), amely bioszőlőből biobor előállításakor keletkezett, neki külön procedúrával be kell jelentenie, hogy biotörkölyt is előállít, ugyanis nem alapvető, hogy a törköly is „bio” minősítésű lesz. Emiatt külön köröket kell futnia, mert ha ez az éves dokumentáció benyújtásakor derül ki, nem biztos, hogy lépni tud, így elveszítheti a „bio” minősítését. Ez csak egy példa a sok közül.
Mindezt egyben kellene kezelni, egy támogató jogszabály nagyon megkönnyítené a munkát, hiszen vannak olyan vállalkozók, akik a példaként említett és a hozzá hasonló nehézségek miatt nem akarnak belevágni ezekbe a folyamatokba.
A borász így több feladatot is magára vállal – például a melléktermék megfelelő élelmiszer-biztonsági kezelését – csak azért, hogy ezt eladhassa, holott akár komposztként is leadhatná. Könnyen előfordulhat, hogy nem érdekli az az eshetőség, hogy a melléktermékből egy magasabb hozzáadott értékű terméket is elő lehetne állítani, amely versenyre kelhet számos más kozmetikai olajjal vagy élelmiszeripari antioxidánssal.
Kép: Grapoila
Miért nem kap nagyobb hangsúlyt a körforgásos gazdaság a cégek körében?
Úgy gondolom, eléggé jól bevált rendszerek vannak. Ha valaki belevág egy tevékenységbe, és elkezd élelmiszergyártással foglalkozni, akkor bőven elég azt megtanulni, hogy hogyan dolgoznak mások. Ha nincs hova fordulni, nincs benchmark, és teljesen nulláról kell kitalálni a folyamatokat, vagy újra kell értelmezni őket, akkor minden sokkal nagyobb kihívást jelent. A körforgásos gazdálkodással kapcsolatban csak elkezdeni nehéz a folyamatokat, ezért is lenne jó a támogatás. Akár alapképzésekbe integrálva, tréningek formájában meg lehetne tanulni, a cégek is nyugodtabban belevágnának, hiszen lenne rálátásuk. Jelenleg nincs tanulási lehetőség, és kevés a minta. Ezen kellene változtatni, valamint a lineáris gazdaságra vonatkozó berögzült szabályokat felül kellene bírálni. Mivel ezek miatt a kezdet extra nehéz, kevesen vállalkoznak rá.
Honnan kerülnek hozzátok az alapanyagok, és mi alapján dől el, miből lesz termék?
Előfordul, hogy a beszállítók keresnek meg melléktermékkel, de olyan is történt már, hogy pl. egy kiállításon szóba elegyedtünk más gyártókkal, és beszélgetés közben derült ki, hogy olyasmi keletkezik nálunk, amit mi alapanyagként hasznosítani tudnánk.
Ezután elkezdünk azon gondolkozni, hogy a melléktermékekből mit lehetne előállítani a saját berkeinken belül. Példaként a zöldség- és gyümölcsrostot említeném, amit a gyümölcslé-feldolgozásból kapunk. Ezek a légyártáskor visszamaradt rostok leszárított verziói, így a tápanyag- és vitamintartalmuk igen magas. Azonban az első körben jelentkező beszállító olyan kis mennyiségben tudott volna szállítani, hogy ez logisztikailag nem érte volna meg: 15 kg-ot tudott volna hozni, holott nekünk 150-re lett volna szükségünk hetente. Egy másik partnernél elérhető lett volna a kívánt mennyiség, nála viszont a folyamatokat kellett átalakítani, és újra kellett tervezni a rendszert. Ráadásul az ilyen esetekben közös árkalkulációra van szükség, hiszen teljesen új termékről van szó. Az ilyen és ehhez hasonló megoldásokat lépésről lépésre át kell gondolni, gyakorlatilag folyamatos problémamegoldás az egész folyamat.
Kép: Grapoila
Gazdag termékportfólióval rendelkeztek: a lisztektől, olajoktól kezdve a kozmetikumokon át az állateledel-kiegészítőkig. Honnan jönnek ezek a termékkategóriák, mi alapján döntötök egy-egy új termékcsoport bevezetése mellett?
Minden esetben először azt kell átgondolnunk, hogyan lehetne az adott melléktermékből termék. Természetesen a saját gyártási folyamatunk során keletkező melléktermékek utóéletére is gondolnunk kell, ki kell találnunk, ezeket milyen termékké alakíthatnánk. A zero waste hozzáállás számos termékfejlesztés, innováció mozgatórugója. A Planet Budapest Expón bemutatott újdonságunk, a Napra ital például az olajsajtolás során nagy mennyiségben keletkező napraforgóliszt fel-, vagyis elhasználására született. Természetesen a vásárlói igények is nagyon meghatározók.
Hogyan lehet sikeres egy vállalkozás a körforgásos gazdaság berkein belül? Hogyan lehetne több ilyen vállalkozás, mi kellene ehhez?
Sikeres gyakorlatilag ugyanúgy lehet, mint bármilyen más cég, de valóban vannak extra feladatok. Egy lineáris gazdaság elvei szerint működő cég és egy körforgásos elvek alapján működő viszonyát úgy kell elképzelni, mint egy kereskedő és egy gyártó cégét. Egy kereskedő cég sosem fogja tudni, hogy milyen problémái vannak egy gyártónak, és ez fordítva is igaz. A gyártó cég valószínűleg kevésbé ismeri a kereskedelmi problémákat, nehézségeket, pénzügyi műveleteket, miközben sok mindent működtet. A siker kulcsa azonban ugyanaz: minden problémához innovatívan kell hozzáállni, a megoldásokba annyi munkát kell beleölni, amennyit megkívánnak.
Minket belső késztetés hajt. Az a legszerencsésebb, aki valamilyen tekintetben legalább azt tudja csinálni, amit szeret. Számomra mindig szívmelengető a gyártó cégek munkája, hiszen kézzelfogható produktumot hoznak létre. Ráadásul a mi esetünkben natúr, finom és egészséges termékekről beszélünk. Hiszünk abban, amit csinálunk, ez a siker kulcsa.
Kép: Grapoila
A Grapoila a permakultúrában is otthon van, miképp kapcsolódtok ehhez a szemlélethez?
Budapesten a 22. kerületben van egy irodaházunk, amelyet a Zöldségkutató Intézettől vásároltunk meg jó pár évvel ezelőtt. Örököltünk egy üvegházat is, melyet a tevékenységünkből fakadóan nem használnánk, mert nem magunknak termesztjük az alapanyagokat. Viszont, ha már itt van egy üvegház meg egy kert, akkor arra gondoltunk, hogy ne pusztán egy parkot vagy egy egyszerű, zöldekkel borított területet hozzunk létre, hanem a filozófiánkhoz idomulva egy permakultúrás kertet, amelyből származó zöldségek, gyümölcsök a dolgozók számára jelentenek extra juttatást.
Milyen volt számotokra az idei Planet Budapest?
Az összes ilyen expó azért nagyon értékes, mert jól lehet kapcsolódni, networkingelni. Számomra a Planet Budapest arról szólt, hogy a meglévő, főként élelmiszeripari partnerekkel, akikkel jól tudunk együtt dolgozni, itt tudtunk találkozni, személyesen egyeztetni, erősíteni a kapcsolatunkat. Át tudtunk gondolni számos folyamatot. Az expón több olyan partnerünk is jelen volt, akivel együtt dolgozunk, együtt alkotunk, ez sokat jelentett nekünk. Emellett a kollégák a legtöbb érdeklődőnek próbáltak ismereteket átadni azzal kapcsolatban, milyen termékeket készítünk, és mi az, amiben hiszünk, legyen szó egészséges táplálkozásról vagy fenntarthatóságról.
Kiemelt kép: Grapoila
