Egyes tavak olyan élőhelyekként működnek, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek, kialakulásuk csak és kizárólag ott és az adott körülmények között volt lehetséges. Hogyan vigyáznak ezekre a szakemberek?
Az iménti állításra rávághatnánk, hogy persze, ez igaz szinte minden tóra, hiszen mindegyik egyszeri és megismételhetetlen. Persze, filozófiai szempontból ez mindenképp igaz, de például egy alföldi bányató vagy egy hazai patak felduzzasztásával keletkező víz – habár itt is kialakulhatnak rendkívüli élőhelyek – sokkal kevésbé sérülékeny, mint például egy alpesi tó. Ez utóbbi ki van téve a csapadék éves mennyiségének, vagyis az olvadáskor befolyó víz mennyisége döntő kérdés, emellett a hegyek közti mikroklíma, a kioldódó ásványi anyagok és az odáig eljutó élővilág már messze más kérdés.
És itt jön a kényes rész! Az ember terjeszkedésével ezek az apró hegyi „drágakövek” is sérültek. Van olyan, amelyben mára a behurcolt moszatok, halak vagy növények teljesen tönkretették az eredeti diverzitást, akár kipusztítva endemikus fajokat is. Ez főleg Európára jellemző, ahol az évezredek során az ember már teljesen a maga kényére-kedvére faragta a környezetét. Mire felocsúdtunk, és elkezdtük körülhatárolni a nemzeti parkjainkat az öreg kontinensen, már csak egy-egy kisebb szeletét tudtuk megmenteni a hajdan volt dicsőségnek.
Az Egyesült Államokban viszont még messze nem volt annyi ember és akkora rombolás, amikor az első nemzeti parkok a 19. század második felének elején, az 1860-as években megszülettek. Ennek köszönhetően hatalmas területeket őriztek meg érintetlenül, amelyekre szigorúan vigyáznak. Így van ez a Nevada és Kalifornia határán fekvő Tahoe-tóval is, amely a maga 501 méteres mélységével az USA második legmélyebb tava. Habár nemzeti parkká a sok harc ellenére sosem nyilvánították, mégis rendkívül odafigyelnek a tó épségére.
Amit muszáj megtenniük, hiszen népszerű üdülőövezet, idén még Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke is a tó partján nyaralt, a hawaii erdőtüzekkel egy időben. A tó a tehetősök nyaralóhelye, a parti villákat az USA leggazdagabbjai birtokolják. Annyira elszálltak az árak a Tahoe-tó körül, hogy egyetlen csónakhelyért 12 000 dollárt kérnek havonta! Ez átszámítva több mint 4 millió forint. Így már nem is tűnik annyira drágának egy füredi vitorlás havi kikötődíja. A rendkívüli terheltség miatt azonban egy-két szabályt muszáj volt bevezetniük.
A turisták előtt folyamatosan nyitva van a tó, és rengetegen SUP-oznak, kajakoznak, csónakáznak rajta. A már említett díjak miatt kevesen tartják a vízen az eszközeiket, ezért bevezették azt a szabályt, hogy ha valaki más tóról, folyóról hozza a járművét, illetve evezett másik vízen, akkor le kell tisztítania a sporteszközt, mielőtt a Tahoe-ra teszi, hogy elkerüljék a tótól idegen organizmusok áthurcolását. Nem mindig vigyáztak ennyire erre a gyönyörű ékkőre, hiszen 1944-ben lazacokat telepítettek bele, amelyek szerencsére azonban nagy kárt nem okoztak.