Vérünk cukortartalma sokat elárul szervezetünk működéséről, elsősorban az anyagcserénkről. Az anyagcsere-betegségek közül a leggyakoribb a cukorbetegség. Cikkünkben a vércukorszint biológiai és kémiai hátterét, mérésének módszerét, továbbá a cukorbetegség okait és kezelésének módjait mutatjuk be.
A glükóz
A glükóz – köznapi nevén szőlőcukor – (C6H12O6, rövidítése: Glc) egy monoszacharid, még pontosabban 6 szénatomot és aldehidcsoportot tartalmazó aldohexóz. Fontossága a biológiai folyamatokban alapvető: a sejtek energia- és metabolitforrásként hasznosítják. Bioszintézise a zöld növényekben a fotoszintézis során szén-dioxidból és vízből kiindulva fotonenergia felhasználásával történik.
A szó a görög glykysz (γλυκύς = édes) szóból származik. Szabad állapotban előfordul a természetben egyes gyümölcsökben (pl. a szőlőben, innen a szőlőcukor elnevezés). A vérben a koncentrációja éhgyomri vizsgálat esetén 70 és 100 mg/100 ml között, szénhidrátgazdag étkezés után 160 mg/100 ml alatt számít normálisnak. Diszacharidok (pl. szacharóz, maltóz, cellobióz, laktóz) és poliszacharidok (pl. keményítő, glikogén, cellulóz) alkotórésze. A természetben csak a D-glükóz fordul elő. A glükóz iparilag keményítő (például kukorica- vagy burgonyakeményítő) savas vagy enzimes hidrolízisével állítható elő. A burgonyakeményítő savas hidrolízisekor keletkező glükózt krumplicukornak is nevezik.
A glikogén
A glikogén a glükóz poliszacharidja; funkciója a rövid távú energiaraktározás az állati sejtekben. Főleg a máj és az izmok raktározzák, de az agy, a méh és a hüvely szintén képes szintetizálni. A glikogén a keményítő analógja, amely egy kevésbé elágazó glükózpolimer, és a növényekben található. A glikogén számos sejttípusban megtalálható a citoszol granulumaiban, és fontos szerepe van a glükózciklusban is. A glikogén olyan energiaraktár, amely gyorsan mobilizálható hirtelen fellépő glükózigény esetén, ugyanakkor a zsíroknál (a triglicerideknél) kevésbé kompakt. A glikogén a máj hepatocitatömegének 8%-át is alkothatja, és α-D-glükózegységekből épül fel.
A glikolízis
A glikolízis olyan anyagcsereút, amelynek során egy glükózmolekula két molekula piruváttá oxidálódik. Az elnevezés a glükóz (görögül glüküsz = édes) és a lízis (görögül lüszisz = hasadás) szavakból származó összetétel. A folyamat tehát a glükóz katabolizmusának kezdő lépése, amely három alapvető célt szolgál:
- ATP termelése (anaerob metabolizmus),
- piruváttermelés a citrátciklus számára, illetve NADH termelése (aerob légzés),
- hat, három szénatomos és piroszőlősav köztitermékek termelése más anyagcsere-folyamatok (például aminosav-szintézis) szolgálatában.
Mint az aerob és az anaerob légzés alapfolyamata, a glikolízis is az őstípusa az ismert egyetemes anyagcsere-folyamatoknak, és szinte az összes élő szervezet sejtjeiben megtalálható. A glikolízis sok prokarióta, valamint mitokondrium nélküli (ilyen például a vörösvérsejt) vagy oxigénhiányos környezetnek kitett (például nehéz munkát végző izomra jellemző) eukarióta sejt legfőbb energiaforrása. A glikolízis mind eukariótákban, mind prokariótákban a citoszolban zajlik. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy a glikolízis igen ősi folyamat, az első prokariótákban jelent meg 3,5 milliárd éve vagy még ennél is régebben.
A diabétesz
Diabétesz esetén a szervezetben kevés inzulin termelődik, vagy egyáltalán nem termelődik, így a cukor nem jut be a sejtekbe, hanem a vérben felhalmozódik, így a vércukorszint emelkedik. Ezáltal csökken az energiatermelés, és a szervezet legyengül. Az inzulin egy hormon, amely a hasnyálmirigy szigetecskéinek ß-sejtjeiben termelődik, és onnan közvetlenül a véráramba jut. Ennek az anyagnak az a fő feladata, hogy a sejtek felületén lévő érzékelőkhöz kapcsolódva kaput nyisson a cukornak (glükóz), elősegítse a bejutását a sejtbe, valamint az elégetését. Ez a folyamat a szervezet energiatermeléséhez szükséges.
Az I. típusú cukorbetegségben egyáltalán nincs inzulintermelés. Az inzulint kívülről, naponta többször pótolni kell.
A II. típusú cukorbetegségben a sejtek inzulin iránti érzékenysége csökkent, az inzulin kevésbé tudja „kinyitni a sejtek kapuit”, kevesebb cukor tud energiává alakulni, a vércukor szintje ezért emelkedni fog. Az ilyen (II. típusú) cukorbetegség kezdetén, amikor sokszor még tünetek sincsenek, a hasnyálmirigy szigetecskéi érzékelik a magasabb vércukorszintet, és a hormon túltermelésével reagálnak. Később, évek múltán a szigetecskék kezdenek kimerülni az állandó túltermelésben, az inzulintermelés csökken, sokszor olyannyira, hogy inzulin adása válhat szükségessé.
A vércukorszint
A glükóz vérplazmában oldott mennyisége adja a vércukorszintet. Ez 100 ml vérben 80–120 mg. Az újszülöttek és a csecsemők vércukorszintje ennél jóval alacsonyabb. A szint állandóságát különböző hormonok biztosítják. Magas szénhidráttartalmú táplálék elfogyasztása után a vércukorszint az egészséges embereknél is gyorsan emelkedik, de hamar visszatér a normális értékre. A vércukorszint tartós emelkedése (hiperglikémia) leggyakrabban cukorbetegség esetén fordul elő.
Vércukorszint-határértékek
A cukorbetegség az egyik leggyakoribb anyagcsere-betegség. A problémára a vércukorszint mérése révén derülhet fény. A glükóz vérbeli koncentrációját millimól/liter (mmol/l) mértékegységben fejezzük ki. (Más országokban elterjedt a milligramm/deciliter alkalmazása is, ami az előbbi 18-szorosa.) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása szerint az egészséges éhgyomri vércukorszint 3,9 és 5,6 mmol/liter között van. A Magyar Diabetes Társaság (MDT) leírása ezt annyiban egészíti ki, hogy várandós nőknél valóban az 5,6-os felső határ az irányadó, egyéb esetekben viszont az ezt meghaladó, de még 6 alatti értékek is optimálisnak tekinthetők.
A magas vércukorszint
Cukorbetegséget a 7 mmol/liternél magasabb éhgyomri vércukorszint jelez. Cukorterheléses vizsgálat esetén pedig akkor jó az eredmény, ha a kétórás érték 7,8 mmol/liter alatt marad. Ha eléri vagy meghaladja a 11,1-et, akkor cukorbetegség áll fenn.
Az alacsony vércukorszint
Alacsony vércukorszintről éhgyomri mérés esetén 3,9 mmol/liter alatti érték esetén beszélünk. Az alacsony vércukorszint (hipoglikémia) azért jelent problémát, mert a sejtek nem kapják meg a működésükhöz szükséges glükózmennyiséget.
Inzulinrezisztencia és cukorbetegség
Nem túl szívderítő, hogy a cukorbetegség nem gyógyítható és nem is fordítható vissza. Az élethosszig tartó kezelés célja a vércukorszint egészséges tartományban tartása és a szövődmények megelőzése diabetológus szakorvos felügyelete és rendszeres kontrollvizsgálatok mellett. Lényeges szerepe van a beteg életmódjának, valamint rendkívül fontos a táplálkozása. Legtöbbször gyógyszeres vagy inzulinkezelésre is szükség van.
Kapcsolódó bejegyzések
Inzulinrezisztencia: a cukorbetegség előszobája
Sokan évekig élnek inzulinrezisztensként anélkül, hogy tudatában lennének valós állapotuknak.
A prediabétesz
A prediabétesz a II. típusú cukorbetegség előszobája. Azt a betegséget megelőző állapotot nevezzük így, amikor a vércukorszint meghaladja az egészséges értéket, de nem éri el a cukorbetegség diagnózisához szükséges határt. Kezeletlenül a prediabétesz az esetek többségében II. típusú diabétesszé fejlődik, azonban a problémát időben felismerve és az életmódot helyes irányba terelve általában megállítható és visszafordítható a folyamat.
A prediabétesz kiváltó okai azonosak a II. típusú cukorbetegségével. A szervezet az elfogyasztott táplálékot szőlőcukorra, avagy glükózra bontja le, amely aztán bekerül a véráramba, hogy onnan a sejtek fel tudják venni, és fel tudják használni tápanyagként. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú szerepet tölt be a hasnyálmirigy által kiválasztott hormon, az inzulin. Ha az inzulin nem tud megfelelően kapcsolódni a sejtekhez, a cukor a véráramban marad, ami egyrészt a sejtek éhezéséhez, másrészt emelkedett vércukorszinthez vezet. Ez az inzulinrezisztencia, amit a hasnyálmirigy kezdetben képes lehet fokozott inzulinkiválasztással ellensúlyozni. Ugyancsak kiválthat prediabéteszt jelző vércukorszint-emelkedést, ha a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint.
Jelenleg pontosan nem ismert, hogy milyen folyamatok hatására lép fel inzulinrezisztencia és prediabétesz. Az viszont már köztudott, hogy egyes tényezők fokozzák a kockázatot. Ezek körébe tartoznak az alábbiak:
- a túlsúly és az elhízás,
- a genetikai hajlam, amelyet a családi kórtörténetben előforduló II. típusú cukorbetegség jelezhet,
- a fizikailag inaktív életmód, mozgáshiány,
- a 45 év feletti életkor,
- a dohányzás,
- az obstruktív alvási apnoé,
- nőknél a korábbi terhesség során jelentkezett terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz),
- szintén nőknél a policisztás ovárium szindróma (PCOS),
- a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a magas trigliceridszint; ezek kombinációja az elhízással társulva eredményezi az úgynevezett metabolikus szindrómát.
Prediabétesz esetén a legfontosabb cél a helyes életmód kialakítása és a súlyfelesleg tartós csökkentése, ezek révén jelentősen csökkenthető a II. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata. Az életmód-változtatás része a rendszeres testmozgás rutinná tétele. Felnőttek számára az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásával összhangban heti öt napon összesen legalább 150 perc közepes erősségű vagy 75 perc intenzív testmozgás, vagy a kettő arányos kombinációja javasolt.
Az étrend kialakításához érdemes dietetikus szakember segítségét kérni, de általában véve elmondható, hogy kedvező hatású a hozzáadott cukrok kerülése, illetve a komplex, lassú felszívódású szénhidrátok előnyben részesítése, valamint a megfelelő mértékű rostbevitel. Egyes esetekben gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, amennyiben az életmódváltás mellett nem sikerül csökkenteni a vércukorszintet.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem minden feldogozott élelmiszer káros! – Interjú
A legtöbb élelmiszernek megvan a maga szuperereje, de úgy válnak igazán hasznunkra, ha vegyesen, változatosan fogyasztjuk őket.
Az inzulinrezisztencia tünetei
Mindaddig, amíg a hasnyálmirigy a fokozott inzulinkiválasztással képes ellensúlyozni az inzulinrezisztenciát, jellemzően semmilyen tünetet nem tapasztalnak az érintettek. Laborvizsgálattal azonban kimutatható a probléma. Inzulinvizsgálat főként akkor indokolt, ha fennállnak az IR ismert kockázati tényezői: az elhízás, különös tekintettel a hastájékon felszaporodó zsírfeleslegre, a fizikai inaktivitás, a családi kórtörténetben előforduló cukorbetegség és nőknél a policisztás ovárium szindróma (PCOS). Szintén intő jel lehet a már felismert magas vérnyomás, magas koleszterinszint, illetve a magas éhgyomri vércukorszint.
Ahogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek kimerülésével elkezd csökkenni az inzulintermelés, a tartósan emelkedetté váló vércukorszint – és a lassanként kialakuló prediabétesz – mellett egyre több testi tünet léphet fel. Ezek közé tartozik:
- gyakrabban jelentkező vizelési inger,
- fokozott szomjúság,
- váratlan fogyás,
- állandó kimerültség,
- falási rohamok,
- látásproblémák,
- fokozott hajlam egyes gombás fertőzésekre,
- főként a hónalj környéki és a nyaki bőrterület foltos besötétedéséhez vezető acanthosis nigricans.
A cukorterheléses vizsgálat menete és célja
Az éhgyomri vércukor
A normál vércukorszint éhgyomorra mérve nem haladhatja meg az 6.0 mmol/literes értéket, míg terheléses vizsgálat esetén a 120 perces értéknek 7,8 mmol/liter alatt kell alakulnia. Amennyiben az éhgyomri (éhomi) érték 6.1 és 6.9 mmol/liter közötti, vagy ha a 120 perces érték meghaladja a 7,8 mmol/litert, de nem éri el a 11,1 mmol/literes értéket, felállítható a prediabétesz diagnózisa. Attól függően, hogy az emelkedett érték az előbbi vagy az utóbbi kategóriába esik-e, megkülönböztetnek emelkedett éhomi vércukrot (IFG) és csökkent glükóztoleranciát (IGT) a prediabéteszen belül. Az ennél is magasabb éhomi és 120 perces értékek már fennálló cukorbetegséget jeleznek.
OGTT vizsgálat
Az emelkedett vércukorszint terheléses vércukorvizsgálattal, avagy orális glükóztolerancia-teszttel (OGTT) mutatható ki. A vizsgálat során megmérik a páciens éhomi vércukorszintjét, majd egy magas glükóztartalmú oldatot kell meginnia. Az ezt követő 120 percben meghatározott időközönként ismét megmérik, hogy miként alakul a vérében a glükózkoncentráció.
A glikémiás index (GI) és a vércukorszint szempontjából előnyös életmód
A GI egy számérték, mely egy 0-tól 100-ig terjedő skálán jelzi a táplálékok besorolását a vércukorszintre gyakorolt hatásuk alapján. Minél alacsonyabb egy élelmiszer glikémiás indexe, a felszívódása során annál kevesebb glükózt juttat a szervezetünkbe, ennek köszönhetően a hasnyálmirigyben lévő Langerhans szigetek ß-sejtjeinek is kevesebb inzulint kell elválasztaniuk ahhoz, hogy a glükóz eljusson a sejtekbe. Ezzel együtt a zsír raktározása is minimális szinten marad.
Kapcsolódó bejegyzések
Viszlát, cukor! Helló, édesítőszer?
Nem kell lemondani az édességről, létezik kalóriamentes és egészséges megoldás is. Sorravettük, hogy milyen cukrok és édesítőszerek találhatók a boltok polcain.
Alacsony glikémiás indexű ételek
A GI az élelmiszerben lévő szénhidrátok minőségéről ad információt. Az alacsony glikémiás indexű élelmiszerek kisebb mértékben emelik meg a vércukorszintet, így a cukorbetegek kiegyensúlyozott diétájának alapját képezik. Inzulinrezisztenseknek is érdemes alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyasztaniuk, hiszen a cél az egyenletes, normál vércukorszint elérése és fenntartása.
Az alacsony glikémiés indexű ételek közé tartoznak a gabonafélék és a köretek közül a basmati rizs, a barna rizs, a kuszkusz, a bulgur, továbbá a quinoa vagy a köles is. A keményítőben szegény zöldségek is bátran fogyaszthatók, ilyenek például a salátafélék, a tökfélék, a padlizsán, a retek, a cékla stb. Továbbá fogyaszthatók a lencsefélék, a babfélék, a szójabab, a szójatej, az olajos magvak (dió, mandula, mogyoró), a diétás mézpótló. Kisebb mennyiségben pedig a tej, a joghurt, a kefir, a legtöbb hazai gyümölcs (alma, körte stb.), a narancs, a grépfrút.
A Clevelandi Klinika beszámolója szerint, ha időben elcsípik, az inzulinrezisztencia sok esetben visszafordítható, ellentétben az annak nyomán kialakuló II. típusú cukorbetegséggel. Ebben elsősorban életmódbeli tényezők segíthetnek. Fontos tehát a táplálkozás megreformálása dietetikus szakember segítségével, különös figyelemmel a szénhidrátok és az egészségtelen zsírok mennyiségének csökkentésére az étrendben. Szintén elengedhetetlen a fizikai aktivitás, azaz a rendszeres testmozgás bevezetése. Mindezek együtt pedig a vércukorszint kezelésének harmadik pilléréhez, a fogyáshoz és a testsúlykontrollhoz vezethetnek.
Fotók: Canva
