Nemrég zajlott a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HuPCC) Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatváltozási Konferenciája. A konferencián az édesvízhez való hozzáférés és a migráció kapcsolatáról Glied Viktor, a Pécsi Tudományegyetem oktatója tartott előadást.
Röviden összefoglaljuk a témát, és az európai migrációról nemrég megjelent könyve kapcsán néhány kérdést is intézünk a szerzőhöz.
A víz az úr
A PTE kutatója szerint a vízproblémák a 21. századi ember számára összetett és komoly kihívást jelentenek. Ezek országokon belüli és nemzetközi konfliktusok kiindulópontjai is lehetnek a jövőben, miközben humanitárius katasztrófák egész sorával és sosem látott méretű migrációs hullámokkal kerülhetünk szembe.
Jelenleg azonban még nem tartunk itt. Ugyan napjaink konfliktusainak nagy részében már megjelenik a vízkérdés, jelentősége pedig egyre nő, egyelőre inkább kiegészítő tényezőként van jelen. Vagyis eddig senki nem indított még háborút kimondottan a vízért.
Kapcsolódó bejegyzések
Az Aral-tó sorsára juthat a Kaszpi-tenger
Az évszázad végére akár területének egy harmadát is elveszítheti a Kaszpi-tenger. Az éghajlatváltozás miatt bekövetkező változások pusztító hatással lehetnek a helyi élővilágra és a térség lakosságára is.
Ez a helyzet azonban könnyen megváltozhat. Ma a világ népességének egynegyede számára jelent kihívást, hogy tiszta, egészséges ivóvízhez jusson. Ez alsó hangon több milliárd embert jelent, elsősorban a fejlődő országokban, ami nemcsak humanitárius és egészségügyi szempontból tekinthető vészhelyzetnek, hanem komoly biztonsági kockázatot is rejt.
Az ivóvízhez kapcsolódó problémák
Az előadásban elhangzottak szerint a vízzel kapcsolatos problémák három nagy csoportba sorolhatók. Ezek a víz mennyisége, a víz minősége és a vízhez jutás szélsőségei (például a természeti katasztrófák).
Fontos látni, hogy a problémák térben és időben is elkülönülhetnek egymástól, de az esetek nagyobb részében a fejlődő országokat sújtják. Az emberiség számára hozzáférhető víz mennyisége elméletileg bőven elég lenne mindannyiunk számára, azonban eloszlása és hozzáférhetősége egyenetlen.
Kapcsolódó bejegyzések
45 nap múlva Isztambulban elfogyhat a víz
Az évtized legsúlyosabb aszálya sújtja Törökországot és a csapadékhiány miatt elképzelhető, hogy a 17 milliós metropolisz hamarosan víz nélkül maradhat.
A hozzáférhetőséget az extrém események is befolyásolhatják, akár ideiglenesen, akár hosszabb távon is. Előbbire jó példa lehet egy árvíz vagy egy aszály hatása, utóbbira pedig a felszín alatti vizek sóssá válása a tengerparti területeken, amit a tengerszint emelkedése okoz.
Ezek a problémák természetesen a klímaváltozástól is elválaszthatatlanok. Cikkeinkben többször írtunk már arról, hogy az éghajlatváltozás következményeképpen a csapadék eloszlása is jelentősen megváltozik. Egyre gyakoribbak a korábban nem tapasztalt hőhullámok, illetve számos egyéb tényező is felboríthatja a korábban stabil rendszereket.
A harmadik igen jelentős probléma a víz minőségével függ össze. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint világszerte a halálozások 4%-a köthető a szennyezett vízhez. Csupán Indiában évente 37 millió ember betegszik meg a vízfogyasztáshoz köthető betegségekben.
Vízkonfliktusok
Nem segít a problémák megoldásában az sem, hogy a világ nagy folyói több országon folynak keresztül, míg végül elérik valamelyik tengert. A folyók felső folyásánál fekvő – más néven felvízi – országok helyzeti előnyben vannak, hiszen ők dönthetik el, hogy mi történjen a vízzel, így szinte tetszőlegesen befolyásolhatják a vízhozamot. Sajnos számos esetben tapasztalható, hogy ezt önkényesen meg is teszik.
Kapcsolódó bejegyzések
Vajon tényleg víznagyhatalom vagyunk?
Sokszor hallani, hogy hazánk víznagyhatalom, de ez vajon tényleg így van? És a klímaválság várható fokozódásával is így marad?
Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy az említetthez hasonló vízkonfliktusra példát találjunk. Hazánk alvízi ország lévén érintett a kérdésben, amelynek – elsősorban diplomáciai feszültségen alapuló – megnyilvánulása a bős-nagymarosi vízlépcső. Ehhez képest az Etiópia által emelt új gát és víztározó, amely a Nílust csapolja meg nagymértékben, kis híján fegyveres konfliktushoz vezetett Egyiptom és Etiópia között.
Sajnos szerte a világon egyre több ilyen konfliktus pattan ki. Az édesvíz mindinkább stratégiai erőforrássá alakul.
Hogyan vezethet a vízprobléma migrációhoz?
A másfél évtizede migrációs kérdésekkel foglalkozó pécsi kutató szerint a vízproblémák egyre gyakrabban jelennek meg a migráció úgynevezett toló (push) faktorai között. Az elvándorlás melletti döntés egyik fő oka ugyanis a tiszta ivóvízhez való hozzájutás nehézsége.
Jól mutatja a probléma jelentőségét, hogy 2010 és 2020 között nagyjából 25–30 millió ember hagyta el otthonát valamely klímaváltozásra is visszavezethető ok miatt, jórészük általában csak ideiglenesen. Nagyban árnyalhatja a migrációról alkotott képet, ha tudatosítjuk, hogy a fejlődő országokból kiinduló migrációnak csupán 34%-a tart a fejlett országok felé.
Hogy egy kicsit jobban megérthessük a vízproblémák és a migráció kapcsolatát, feltettünk néhány kérdést a kutatónak, akinek épp az elmúlt hetekben jelent meg új könyve Az európai migráció két arca címmel.
Mennyire játszik szerepet napjaink migrációs tendenciáiban a vízproblémák kérdése? Hogyan változhat ez a jövőben?
Egyre jelentősebb a szerepe, hiszen az iható és tiszta édesvíz az élet alapvető feltétele. Ha az emberek nem tudnak – vagy nem szükséges mennyiségben tudnak – hozzáférni, akkor vándorolni fognak olyan helyekre, ahol a víz nem jelent gondot. Vannak olyan, vízhez kapcsolódó problémák, amelyek lassú migrációs hullámokat indítanak el, ilyen például a tengervízszint-emelkedés. És léteznek olyanok – pl. természeti katasztrófák következtében –, amelyek gyors cselekvésre sarkallnak. A vízfogyás eredménye 2050-re – nagyon szélsőséges esetben – akár 500 millió környezeti migráns is lehet.
Jellemzően mely régiókban toló (push) faktor a vízproblémák kérdése?
Elsősorban a fejlődő világban található, túlnépesedő területekről fognak nagyon sokan elvándorolni: azokból a sérülékeny régiókból, ahol eleve egyéb – etnikai, vallási – konfliktusok is jelen vannak. A környezeti konfliktusok és a vízproblémák kiemelten sújthatják Bangladest, India bizonyos térségeit, a vízhiányos közel-keleti és közép-ázsiai elsivatagosodó térségeket, az afrikai Száhel-övezet országait, Kelet-Afrika országait, hosszabb távon pedig bizonyos kínai régiókat, a mediterrán medence minden országát és Közép-, illetve Latin-Amerika térségeit.
Az új könyv kapcsán felvetődik a kérdés, hogy az elmúlt években Európába érkező migránsok elindulásában mennyire játszhattak szerepet a környezeti tényezők, így például a vízproblémák?
Ellentmondó információink vannak arról, hogy milyen kapcsolatban állhat a 2014–2016-os migrációs hullám a klímaváltozással és a környezetpusztítással. Azt tudjuk, hogy 2005 után tartósan aszályos időszak köszöntött be Szíria és Irak területén, amelynek következtében felgyorsult a vidéki mezőgazdasági területekről a városokba áramlás. Különböző egyéb tényezők hatására az egész térségben drágultak az élelmiszerek, ami növelte az elégedetlenséget, és innen már csak egy lépés volt a tüntetéshullám, amely véres konfliktussá fejlődött.
