A klíma-, ökológiai- és gazdasági válság közepette rossz arra gondolni, hogy további problémák is itt toporognak a küszöbünk előtt. Pedig a vízválság réme már fenyegetőbb mint valaha, a szakértők szerint az évtized végére 40%-kal több édesvízre lesz szükségünk, mint amennyi elérhető lesz. Épp ezért is lesz döntő fontosságú az ENSZ vízügyi csúcstalálkozója, melyet március 22-én rendeznek New Yorkban.
A találkozóra készült, mérföldkőnek számító jelentésben arra hívják fel a figyelmet a szakértők, hogy a kormányoknak sürgősen fel kell hagyniuk a víz kitermelésének és túlhasználatának támogatásával. Ennek legfőbb mozgatórugóját a rosszul irányított mezőgazdasági támogatások jelentik. Ezen felül a bányászattól a feldolgozóiparig minden iparágat rá kell venni a vízzel való pazarló gyakorlatuk felülvizsgálatára.
A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy vízválságban vagyunk. Visszaélünk a vízzel, szennyezzük a vizet, és megváltoztatjuk az egész globális hidrológiai ciklust azáltal, amit az éghajlattal teszünk. Ez egy hármas válság.
– mondja Johan Rockstrom, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatója, a jelentés egyik vezető szerzője
A jelentés szerint el kell kezdenünk úgy bánni a vízzel, mint globális közjóval, hiszen a legtöbb ország vízellátása nagymértékben függ a szomszédaitól – a túlhasználat, a szennyezés és az éghajlati válság viszont súlyosan veszélyezteti a vízkészleteket. Rockstrom szerint, aki a Vízgazdasági Globális Bizottság társelnöke is egyben, sok kormány még mindig nem ismerte fel, hogy mennyire függnek egymástól, ha vízről van szó. A legtöbb ország vízellátásának mintegy fele a szomszédos országokból származó víz elpárolgásától függ. Ezt nevezik egyébként „zöld víznek”, hiszen ez az a nedvesség, melyet a talaj és a növényzet raktároz, illetve szabadít fel pára formájában.
A jelentés hét kulcsfontosságú ajánlást fogalmaz meg, melyek segítségével enyhíthetünk a kibontakozóban lévő válságon. Ahogy Rockstrom mondja, becsapjuk magunkat, ha nem nézünk szembe a valósággal. „Elképesztő, hogy ivóvizet használunk a végtermékeink, valamint a nitrogén és a foszfor szállítására, aztán hatékonytalan szennyvíztisztító telepeket alkalmazunk, amelyek a tápanyagok 30%-át a folyásirányban lévő vízi ökoszisztémákba szivárogtatják, elpusztítják azokat, és holt zónákat hoznak létre. (Guardian)
