Egyik korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy már Magyarország területén is élnek bölények, ezenkívül Romániában, Dél-Erdélyben is megtalálható a több mint féltonnás, háromméteres emlős.
Az 1800-as évekre az ember majdnem teljesen kiirtotta Európában a bölényt, azonban most mégis van némi remény arra, hogy újra benépesítsék a Kárpát-medencét és Európa más területeit. De miért is fontos ez? Azonkívül, hogy minden élőlény érték, a sokszínűség megtartása mellett fontos, hogy ne tűnjenek el bizonyos fajok örökre a Föld színéről.
A bölények haszna
A terjedelmes emlős 12 000 éve él a földön, és ez alatt az idő alatt bizonyította, hogy konyít egy kicsit az ökoszisztéma védelméhez. A bölények kulcsfontosságú fajnak számítanak. Ez azt jelenti, hogy jelenlétük nagy mértékben formálja a környezetüket, és elvesztésük drasztikus változásokat eredményezne, negatívan hatna számos más fajra, amelyek a bölényekhez és azok szokásaihoz alkalmazkodtak az evolúció során.
Sok kutatást végeztek Amerikában is, ahol a prérik őshonos állata a bölény, de a kontinens meghódításával járó egyre növekvő számú vadászatoknak köszönhetően majdnem kipusztult. A prérik növényzete felhasználja a bölények ürülékében található tápanyagokat, az elhullajtott szőrüket a madarak összegyűjtik, hogy fészküket kibéleljék vele.
Emellett a hatalmas emlősök robosztus testüknek köszönhetően jelentős fehérjeforrásként szolgálnak számos ragadozó és dögevő számára. Az elhullott állatok bomló teste nitrogénnel és foszforral gazdagítja a talajt, elősegítve a növények növekedését, mintegy „természetes műtrágyaként” működve.
A bölények nagy, sűrű csoportokban legelnek, így vannak olyan területek, ahol letapossák a növényzetet, míg az máshol sokkal magasabbra nő. Ez a változatosság sok faj számára létfontosságú. A bölények és a környezetükre gyakorolt hatásuk gazdaggá és változatossá teszi az ökoszisztémát. A vadak újbóli megjelenésével és gondozásával nem késő ezeket a kölcsönhatásokat visszaállítani.
Dagonyázó nagyvadak
A bölények szó szerint formálják a tájat is. Amikor hatalmas testükkel lehengerednek a porban, nagy lyukakat hagynak maguk után. Ezek később az esőzések során összegyűjtik a csapadékot, és mini mocsárként funkcionálnak. Az így létrejövő sekély mélyedésekbe bekerülnek a bölények szőréből a kis magvak, amelyek odaragadtak, és tavasszal sajátos növényzet hajt ki a vízzel telt mélyedésekben. Miután a bölények elhagyják a területet, az állóvizekben rovarok szaporodnak el, amelyek táplálékként szolgálnak a madaraknak és a kisebb emlősöknek. Emellett ezek az ideiglenes, bölények által létrehozott dagonyaélőhelyek valószínűleg az evolúció során fontosak voltak a béka, a varangy, a szalamandra és egyéb ízeltlábúak kialakulásában.
A mini mocsarak jelenléte kiemelkedően fontos a magasabban fekvő területeken, ahol a dagonyák az egyetlen természetes édesvízi élőhelyek. Számos fontos prérinövény számára teszik lehetővé, hogy megtelepedjenek az erősen versengő évelők között. A kutatások kimutatták, hogy a dagonyákban rendelkezésre álló talajnedvesség és a további tápanyagok növelik a növényfajok gazdagságát és változatosságát. Így a bölények által legelt prériföldek sokkal változatosabbak a növényfajokat tekintve, mint azok a földek, ahol nincsenek ilyen dagonyák.
Szarvasmarha vs. bölény
Sok helyen úgy próbálták meg helyreállítani a legelők ökoszisztémáját, hogy marhákat alkalmaztak legeltetésre, amelyeket a tejükért és a húsukért tenyésztenek. Azonban a bölények és a marhák között van egy hatalmas viselkedésbeli különbség. Míg a marhák lerombolják a vízparti területeket, és a víz közelében a fás növényzet károsodik, a bölények jobban bírják a meleget és a szárazságot. Ennek köszönhetően távolabb legelnek a víztől. Az érintetlen vízparti területek fontos szerepet töltenek be a klímaváltozásban. Tompítják a hőmérsékleti szélsőségeket, és az egyre gyakoribb és súlyosabb hőhullámok során hűsítő menedékként is szolgálhatnak.
Szarvasmarhák a patakparton
A Konza Prairie Biological Station által végzett kutatások szerint az szarvasmarhákkal intenzíven legeltetett területeken a patakokban található üledék mennyisége háromszorosa volt a bölényekkel legeltetett területeken található üledék mennyiségének. Az üledékgyarapodásnak köszönhetően csökkentek az ízeltlábú-közösségek, és ritkultak a halfajok, mert bizonyos halak nem tudtak jól alkalmazkodni az iszaposodáshoz és a homályos vizekhez.
Amikor az időjárás melegre fordul, a szarvasmarhák a patakmedrek felé húzódnak az árnyékba és a hűsítő víz közelébe. Amikor hideg van, a tehenek a patakparti bokrok mögé húzódnak, hogy menedéket találjanak a szél ellen.
Ez ördögi kört indít el, hiszen a fák és a bokrok legelése csökkenti az elérhető árnyék mennyiségét. A rágcsálásuk miatt kevesebb a talajtakaró levele, és ahogyan a bokrok elhalnak, kisebb lesz a gyökérzet is, amely stabilizálná a patakpartokat. Az idő múlásával a patakok körüli talaj kiszárad, a nyárfa, a vadrózsa és a hólyagvirág eltűnik, és a patakpartokat meghódítják a nem őshonos füvek. Ami korábban az állatvilág hűs menedékéül szolgált, eltűnik.
Ezzel szemben a bölények csak időről időre látogatják meg a patakokat és a tavakat, hogy igyanak, de ezeket az állatokat folyamatos mozgásra tervezte a természet. Hacsak a hőmérséklet nem kiemelkedően magas, nem törődnek azzal, hogy időt töltsenek a patakpartok közelében. Nincs szükségük annyi árnyékra. A napsütötte magaslatokon lévő legelőket részesítik előnyben a folyóparti cserjékkel szemben. Ennek eredményeként kevesebb kárt okoznak a patakokban, mint a tehenek.
A bölények és a madarak
Az Egyesült Államokban, Montanában egy prérin azt vizsgálták a kutatók, hogy a növények visszatelepítése kapcsolódik-e a madarak és a szarvasfélék megjelenésének erősödéséhez. Megállapították, hogy ahogy telt az idő, a fás növényzet, az őshonos füvek és gyógynövények a bölények területein elszaporodtak. Ez a struktúraváltozás pedig pozitívan befolyásolta a madarak sokféleségét és a szarvasfélék jelenlétét.
A kutatás során megállapították, hogy azokon a területeken, ahol a bölényeket egész évben legeltették, a patakok mentén gyorsabb ütemben nőtt a gyom és a fű azokhoz a területekhez képest, ahol szezonálisan legeltették a szarvasmarhákat. Ennek hála a több fa, cserje, fű és gyom megjelenése biztosította, hogy a költőmadár-közösségek növekedni kezdjenek, és egyre változatosabbá váljanak. Nem lepte meg a kutatókat, hogy a többféle és nagyobb mennyiségű növényzet növeli a madárdiverzitást. Az eredmények azt sugallják, hogy a bölények újratelepítése és a minimális beavatkozás a legeltetési stratégiába pozitív eredményeket hoz a biodiverzitás terén.
Ősi szokások
Érdekesség, hogy a bölényeknek ősidők óta milyen fontos szerepük volt a Nagy-síkság törzseinek a vallásában és kultúrájában. Jelentőségük nemcsak az élelem és a bunda forrására korlátozódik, hanem azt is kimutatták, hogy számos, hagyományosan a Nagy-síkságon élő őslakosok által használt ehető és gyógyászati növény jelenléte összefügg a bölénydagonyákkal. A bölények visszatelepítése sokkal több, mint egy szokványos vad-visszatelepítés, ez az őshonos élelmiszer- és gyógyászati hagyományok helyreállítása.
Összefoglalás
Végezetül elmondható, hogy a bölények megfelelő visszatelepítése – oda, ahol kellően nagy terület áll a nagyvadak rendelkezésére – mind a növényzetnek, mind más állatfajoknak kedvező. Emellett pedig a bolygónk sem veszít el egy különleges, ősi állatot, igyekezve ezzel megtartani a Föld sokszínűségét.
Bolygónk gazdag élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: canva