Szabó Márton, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, valamint John J. Cawley, a Bécsi Egyetem kutatója nemrégiben a tudomány számára új, törőfogú őshalfajt fedezett fel. Az új fosszilis halfaj kövületei a Bakonyban található, világhírű iharkúti dinoszaurusz-lelőhely késő kréta kori, nagyjából 85 millió éves üledékéből kerültek elő – derül ki az ELTE közleményéből.
Az új őshalfaj a mára kihalt Pycnodontiformes rend tagja, amely a földtörténet triász időszakától az eocén időszakig volt jelen a földi élővilágban. A rend tagjainak legfőbb jellemzője a vastag zománcú fogakból gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazat, mely az ismert fajok többsége esetében a kemény táplálék összezúzására specializálódott.
Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyről már a legelső ásatások óta ismertek ilyen halak maradványai, ezeket 2016-ban mind egy szálig a Coelodus génusszal rokonították a kutatók. Az azóta begyűjtött iharkúti halmaradványok között azonban nemrégiben felbukkant egy felső állkapocselem, amely ezt minden kétséget kizáróan megcáfolta. Nem sokkal később előkerültek a felső állkapocselemhez rendelhető, most már magabiztosan azonosítható alsó állkapocselemek is, érdekes módon a sok-sok évvel ezelőtt itt begyűjtött leletek között.
Kapcsolódó bejegyzések
Megdöbbentő felfedezés a növények és az ősmadarak kapcsolatáról
Kínai kutatók jelentős tudományos felfedezést tettek a növényekkel és az ősmadarakkal kapcsolatban.
Az újonnan felismert állkapocselemek rendszertani besorolása izgalmas eredményeket hozott. Ezek a kövületek már nem rokoníthatók az Európa-szerte ismert Coelodusszal, hanem egyértelműen az Olaszországból való, szintén késő kréta kori üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak. Az iharkúti leletek viszont erősen különböznek az összes eddig felfedezett Polazzodus-maradványtól, így új fajként írták le őket.
Az újonnan leírt faj az ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatója, Mihályfi László után kapta a nevét: Polazzodus mihalyfii néven mutatták be. Mihályfi László annak idején ebben az iskolában biológiatanára volt mind a kutatás első szerzőjének, Szabó Mártonnak, mind pedig a maradványok lelőhelyén, Iharkúton zajló gerinces őslénytani kutatásokat koordináló Ősi Attilának.
Forrás: Szabó és Cawley, 2025
Az iharkúti lelőhelyen felbukkanó csonttartalmú üledék folyóvízi eredetű, míg a Polazzodus olaszországi típuslelőhelyén vizsgálható kőzetek tengeri üledékek. Ez az iharkúti gerinceslelőhelyen előkerült fauna vizsgálata alapján arra utal, hogy a Polazzodus mihalyfii a génusz típusfajával, a Polazzodus coronatusszal ellentétben édesvízi halfaj volt. Aránylag kis méretéből adódóan vélhetően kisméretű gerinctelenekkel, például kisebb csigákkal vagy rákokkal táplálkozott.
Az iharkúti lelőhelyről ezzel már két hasonló életmódú, de eltérő méretű Pycnodontiformes hal is ismert, ami az élőhelyek felosztásának izgalmas példájára enged következtetni a 85 millió évvel ezelőtti Bakonyban. Az új faj felfedezése egyúttal hangsúlyozza a korábban gyűjtött őslénytani leletanyagok revíziójának fontosságát is.
A maradványok elemzéséből született tudományos publikáció az Acta Palaeontologica Polonica szakmai folyóirat hasábjain jelent meg.