Az amerikai Nano Nuclear Energy és az Egyesült Arab Emírségek friss megállapodása révén szintet lépett a hordozható nukleáris energia. A konténerbe zárt mikro-atomreaktorok a hálózatfüggetlen ipari létesítmények és az adatközpontok számára is áttörést hozhatnak.
A nukleáris ipar évtizedekig a gigantikus méretek bűvöletében élt, ám a 2020-as évek közepére ez a trend megfordult, és már nemcsak a kis moduláris atomreaktorokra kell gondolni, amelyek a Pakshoz hasonló méretű blokkoknál csak valamivel kisebbek, hanem az egészen pici, nukleárisenergia-termelő egységekre is – olvasható a Makronóm publikációjában.
Kapcsolódó bejegyzések
Kicsi a reaktor, de erős!
A kis moduláris reaktorok alkalmasak arra, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett nagy mennyiségű villamos energiát termeljenek.
A minap lépett szintet a NanoNuclear Energy, az innovatív amerikai vállalkozás által fejlesztett Kronos MMR-ek (Micro-Modular Reactorok) ugyanis kifejezetten kis méretű moduláris egységek, amelyeket úgy terveztek, hogy egy szabványos szállítókonténerben is elférjenek.
Ez a technológiai váltás azt jelenti, hogy a reaktort nem a helyszínen építik fel évtizedek alatt, hanem egy gyárban összeszerelik, majd teherautóval, hajóval vagy vonattal bárhová könnyen elszállítják.
Kapcsolódó bejegyzések
Jó kezekben a fenntartható atomenergia
Paks nélkül kritikussá válhat az áramellátás, de van előrelépés az atomenergia zöldebbé tételében.
Ez a mobilitás óriási előny a távoli ipari létesítmények vagy katasztrófa sújtotta övezetek áramellátásában. Teljesítményüket tekintve ezek a mikroreaktorok kategóriájába esnek, tehát nagyjából 1 és 20 megawatt közötti elektromos áramot képesek termelni, ami tökéletesen alkalmas egy adatközpont vagy egy kisebb település kiszolgálására. Összevetésül Paks egy blokkja, amely a hazai ellátás bő egytizedét szolgálhatja ki, 500 megawattos.
A témáról tovább olvashatnak a Makronóm publikációjában.
(Makronóm)
Fotó: Canva