A saját medrét eszi meg a Tisza: döbbenetes tényekre jöttek rá a műegyetemi kutatók.
A Tisza medermorfológiai fejlődése jól példázza, hogy az emberi beavatkozások milyen mélyreható változásokat idézhetnek elő egy nagy folyó hordalékháztartásában és hidromorfológiai viszonyaiban. A folyószabályozások, mederátvágások, partvédelmi művek, vízlépcsők és árterek szűkítése következtében a természetes állapothoz képest gyökeresen átalakult a folyó működése. A változások következményeként a Tisza ma már olyan rendszerként viselkedik, amelyben a hordalék utánpótlása jelentősen lecsökkent, miközben az áramlási energia növekedett. Ezt a jelenséget a nemzetközi szakirodalom „hungry rivers”, azaz „éhes folyók” néven említi.
Kapcsolódó bejegyzések
Történelmi mélypont felé közeledik a Tisza vízállása
A két évvel ezelőtti, rendkívül aszályos időszakot megelőzően mintegy 170 évvel korábban volt utoljára hasonlóan alacsony a folyó vízszintje.
A szabályozások előtti Tisza kanyargós, sok mellékággal és kiterjedt árterekkel rendelkező folyó volt. Az első katonai felmérések térképeiből kiderül, hogy a 19. századot megelőzően a meder jóval hosszabb, természetesebb vonalvezetésű volt. A 19. század folyamán végrehajtott átvágások hatására a magyarországi folyószakasz hossza megközelítőleg 40%-kal csökkent, ami jelentős mederesés-növekedést eredményezett. A 20. században tovább fokozódtak a beavatkozások: kiépültek a partvédelmi művek, az árvízvédelmi töltések és a vízlépcsők, amelyek tovább korlátozták a folyó természetes mozgásterét.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatócsoportja az elmúlt években átfogó vizsgálatokat végzett a Tisza morfológiai fejlődésének feltárására. A kutatás három fő pillérre épült: adatgyűjtésre, adatelemzésre és numerikus modellezésre.
Kapcsolódó bejegyzések
El kell érni, hogy maradjon víz és élet a Tisza-völgyben
A Félhalmi-holtág a Körösök völgyének harmadik legnagyobb holtága, csaknem egymillió köbméter víz tározására biztosít lehetőséget.
A kutatók csaknem 200 évre visszamenőleg gyűjtöttek össze mederszelvényeket, történeti térképeket, vízállás- és vízhozamadatokat. Külön kihívást jelentett a korabeli mérések eltérő koordináta-rendszereinek és mértékegységeinek összehangolása. A vizsgálatok egyik legfontosabb eredménye, hogy a medergeometriai változások alapján számított megmozgatott hordalék mennyisége mintegy 85%-kal csökkent.
A tanulmány teljes terjedelmében az Agroinform weboldalán olvasható.
Fotó: Canva