A szálló por a maximum 10 mikron (μ) átmérőjű, sokszor láthatatlan, szilárd halmazállapotú részecskék összességét jelenti. Legfőképpen a városokban jellemző, a robbanómotoros járművek kipufogógázaiból származik. Vidéken leginkább a szénnel, fával vagy más biomasszával történő fűtés során keletkezik szálló por. A kerti hulladékok vagy az avar égetése is jelentős forrás lehet. Ha az ipari kibocsátást nézzük, elsősorban a hulladékégetőket és az erőműveket nevezhetjük meg fő szállópor-kibocsátókként.

A szálló port a szemcseméret alapján két nagy csoportra bontják:

1) a 10 μ alatti átmérőjű szemcsékre (PM10), amelyeket durva részecskéknek nevezünk,

2) a 2,5 μ-nál kisebb átmérőjű szemcsékre (PM2.5), amelyek a finom porszemcsék.

A szálló por azért veszélyes különösen az emberi szervezetre nézve, mert belélegezve a tüdő mélyébe juthatnak. A 10 μ-nál kisebbek ugyanis túljutnak a garaton, a 4 μ alattiak bejutnak a tüdőbe, a 2,5 μ-nál kisebbek pedig már egyáltalán nem vagy csak nehezen ürülnek ki a tüdőből, innen pedig felszívódnak, és bekerülnek a keringésbe. Hosszú távú hatásai a következők: légzőszervi betegségek, szív- és érrendszeri betegségek, a várható élettartam jelentős csökkenése. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai alapján hazánkban évente közel 13 000-re tehető azoknak az embereknek száma, akik idő előtt halnak meg a finom porszemcsék miatt.

Hazánk nagyobb városaiban igen kedvezőtlen a levegő szállópor-koncentrációja. Gyakran előfordul, hogy a szálló por koncentrációja eléri az egészségre ártalmas értéket, különösen a téli hónapokban. A szálló por által leginkább érintett településeink: Putnok, Kazincbarcika, Sajószentpéter, Budapest és Miskolc.

Magyarország 2008 októberében az Európai Unióban egyedüliként bevezette a szálló porra vonatkozó konkrét, önálló egészségügyi határértéket, amely a 2,5 és a 10 mikrométer (mikron) közötti nagyságú részecskékre vonatkozik.