Tartanunk kell a Balaton túlzott algásodásától?
A nyári kánikula az állóvizek minőségére is rányomhatja a bélyegét. A túlzott algásodás megboríthatja a vízben élő élőlények egyensúlyát, és egészségügyileg is problémás lehet. Milyen állapotban van jelenleg legnagyobb tavunk algafronton?
A hazai állóvizek algaközösségei alapvető fontosságúak a vízi ökoszisztémák szempontjából, hiszen ők termelik a vízi élethez szükséges oxigén jelentős részét. Ugyanakkor a tartós nyári kánikula, a sekély vízszintek és az emberi tevékenységből (műtrágyázás, szennyvíz) származó foszfor- és nitrogénterhelés miatt az egyensúly könnyen felborulhat. Ez vezet az úgynevezett eutrofizációhoz, vagyis a tápanyagdúsulás okozta vízvirágzáshoz (extrém algásodáshoz).
A magyar állóvizekben élő fő algacsoportok
A hazai tavakban, holtágakban és halastavakban évszaktól függően különböző algacsoportok dominálnak:
- Kovaalgák (Bacillariophyceae): Főleg a hűvösebb időszakokban, tavasszal és ősszel szaporodnak el. Jelenlétük teljesen természetes és hasznos.
- Zöldalgák (Chlorophyta): A tavasz végén, nyár elején jelennek meg tömegesen. Kedvelik a fényt és a melegedő vizet, kulcsfontosságú táplálékbázist jelentenek a zooplanktonnak.
- Cianobaktériumok (Kékalgák): Ez a legproblémásabb csoport. Valójában nem valódi algák, hanem fotoszintetizáló baktériumok. A tartósan 22-25 °C feletti, szélmentes, sekély vizeket kedvelik. Tömeges elszaporodásuk azért veszélyes, mert bizonyos fajaik (pl. Microcystis aeruginosa, Cylindrospermopsis raciborskii) emberi- és állategészségügyi szempontból is toxikus (máj- és idegrendszeri károsodást, bőr- és nyálkahártya-irritációt okozó) anyagokat termelnek.
Kép: canva
Hol van jelen extrém algásodás és miért?
A 2026-os nyár történelmi, 40 °C feletti júniusi hőhullámai és a tartós aszály miatt több hazai tóban is kritikus szintre lépett a felmelegedés és a vízszintcsökkenés, ami ideális táptalaja a kékalgák robbanásszerű elszaporodásának.
A Velencei-tó
A Velencei-tó az aszályos években kifejezetten sérülékeny a rendkívül alacsony átlagos vízmélysége miatt. A sekély víztömeg és a felső üledékréteg extrém módon felmelegszik. Ez felgyorsítja a belső foszforterhelési folyamatokat, az üledékből tápanyag szabadul fel, ami azonnali kékalga-virágzáshoz vezet. A felmelegedett, algás vízben drasztikusan lecsökken az oxigénszint, ami lokális halpusztulásokat is előidézhet.
Síkvidéki holtágak és kis mélységű zárt tározók
Az olyan mesterséges vagy természetes állóvizek, mint a dél-alföldi holtágak (pl. a Mártélyi-holtág) vagy az Egerszalóki-víztározó, a korlátozott frissvíz-utánpótlás és a mezőgazdasági területekről bemosódó műtrágya miatt szinte minden nyáron extrém algásodástól szenvednek. A pangó vizek felszínén ilyenkor összefüggő kékalga-szőnyeg alakul ki.
Kép: canva
A Balatont is veszélyezteti az algavirágzás?
Ahogyan a Hun-Ren BalatonScience Facebook oldalán olvasható, a Balaton nyílt vizében továbbra is alacsony az algabiomassza. Az A-klorofill koncentráció a tó középső és keleti medencéiben egységesen 6–7 µg/l, a Szigligeti-medencében 16 µg/l, míg a legmagasabb értéket Keszthely térségében mérték (25 µg/l). Ezek az értékek jóval a fürdővízre vonatkozó 75 µg/l-es WHO határérték alatt vannak.
Az algaösszetételt jellemző, balatoni nyári algafajok alkotják, mennyiségük és összetételük sem mutat szélsőséges állapotot. A nyugati medencékben (Szigliget–Keszthely térségében) a fecskemoszatok (C. hirundinella és C. furcoides) látványosan felszaporodtak, és mellettük fonalas cianobaktériumok is jelen vannak. A tó középső és keleti területein azonban a fonalas cianobaktériumok a leggyakoribbak, bár mennyiségük alacsony. A fonalas cianobaktériumok között egyaránt előfordulnak a légköri N2 megkötésére képes fajok (pl. Aphanizomenon ) és olyanok is, amelyek nem rendelkeznek ezzel a képességgel (pl. Planktothrix).
A jelen lévő cianobaktériumok mennyisége minden vizsgált területen a WHO egészségügyi határértéke alatt marad, így a mérések alapján a tó algaviszonyai továbbra is kedvezőek.
Kiemelt kép: canva
