Juhok mentik meg a Visegrádi Felső-öblöt az invazív növényektől
Különleges természetvédelmi módszert alkalmaznak a Visegrádi Felső-öbölben, ahol juhok segítségével próbálják megakadályozni az özönnövények újbóli elterjedését- írja a Duna Ipoly Nemzeti Park.
A Visegrádi Felső-öböl területén, egy még a bős–nagymarosi vízlépcső építésekor kialakult mesterséges földnyelven egyedülálló, fenntartható természetvédelmi projekt zajlik. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és helyi családok összefogásának köszönhetően őshonos magyar juhfajták – cikta, cigája és racka juhok – bevetésével tisztítják meg a területet, méghozzá nehézgépek és környezetkárosító vegyszerek alkalmazása nélkül.
Tisztítással és „rágással” az inváziós növények ellen
Az érintett területet az évek során sűrűn benőtték a rendkívül gyorsan terjedő inváziós növényfajok, mint például a gyalogakác, a zöld juhar, amerikai kőris. Ezek a növények áthatolhatatlan állományt képezve szó szerint megfojtják és kiszorítják az őshonos növényzetet, így drasztikusan átalakítják az élőhelyet. A probléma gyökere, hogy a puszta fizikai irtás vagy kivágás önmagában nem jelent megoldást: ezek a fajok rendkívül szívósak, és a visszavágás után a gyökérzetből azonnal, hihetetlen gyorsasággal újra kihajtanak.
Itt jönnek képbe az őshonos juhok. Az önkéntesek és a legelő állatok összehangolt munkája során fizikailag eltávolították a sűrű bozótos nagyját, majd a nyáj vette át a terület folyamatos „karbantartását”.
A juhok munkája ráadásul nemcsak az inváziós fajok elleni védekezést szolgálja, hanem a hagyományos állattartásnak is új szerepet ad a természetvédelemben.
Már látható az eredmény
A kezelés eddigi tapasztalatai kifejezetten biztatóak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának közlése szerint az intenzív legeltetésnek köszönhetően a megtisztítást követő harmadik évben a gyalogakácok közel 50 százaléka már nem hajtott ki újra.
Ez azt jelzi, hogy a kitartó, több éven át folytatott legeltetés hatékony eszköz lehet az inváziós növények visszaszorításában. A munka ugyanakkor még messze nem ért véget, hiszen az ilyen területek természetes állapotának helyreállítása hosszú folyamat.
Miért kulcsfontosságú a legeltetés a természetvédelemben?
A több éven át tartó, rendszeres juhlegeltetés nem csupán hagyományőrzés, hanem az egyik leghatékonyabb modern ökológiai fegyver az élőhelyek helyreállításában:
- Az özönfajok kimerítése: A juhok a friss, újra kibújó invazív hajtásokat azonnal és folyamatosan lelegelik. Ezzel szép lassan, de biztosan kimerítik a növények gyökérzetét, így azok elveszítik újrahajtási képességüket.
- Vegyszer- és gépmentes védelem: Gyomirtó szerek használata nélkül a Duna közelsége ellenére sem jut méreg a vízbázisba, a nehézgépek mellőzése pedig megóvja a talajt a káros tömörödéstől és a kipufogógázoktól.
- A biodiverzitás helyreállítása: Azzal, hogy a juhok feltörik az árnyékoló bozótost, újra fény jut a talajszintre. Ez életteret ad a kiszorított, ritka és védett hazai lágyszárúaknak, vadvirágoknak, amelyek visszavonzzák a beporzó rovarokat is.
- Természetes talajmegújítás: A nyáj mozgása, taposása apró sebeket hagy a felszínen, ami ideális melegágyat teremt az őshonos magvak megtelepedéséhez, miközben az állatok trágyájukkal természetes módon pótolják a szerves tápanyagokat a gyepben.
