A Római Klub felkérésére 17 kutató részvételével íródott az emberi civilizáció fejlődésére leselkedő veszélyeket feltérképező nagy hatású könyv, amely A növekedés határai címmel magyarul is megjelent. A számítógépes modelleken alapuló, 1972-ben kiadott munka baljós előrejelzései a megjelenés idején hatalmas felzúdulást és ellenkezést váltottak ki.

A jelentés, amit kötet formájában mindezidáig 30 millió példányban adtak el világszerte, arra a konklúzióra jutott, hogy ha az addig tapasztalt növekedési trendekben nem áll be változás, 2072-re nyilvánvalóvá válnak a növekedés korlátai, amelyek a populáció és az ipari kapacitás „hirtelen és kontrollálhatatlan” visszaeséséhez vezetnek.

Az egy főre eső globális ipari termelés gyors visszaesését 2008-ra, az élelmiszeripar és a szolgáltatások hanyatlását 2020-ra, a Föld népességének visszaesését 2030-ra jósolta a modell

hozzátéve, hogy a jelentés születésének idején, 1972-ben fennálló növekedési trendek megváltoztathatók annak érdekében, hogy elérhetővé váljék az ökológiai és gazdasági stabilitás – ehhez azonban, ahogy a szerzők leszögezték, mielőbbi cselekvésre van szükség.

Utóbb megvizsgálva azonban kiderült, hogy majdnem fél évszázaddal később pontosan az egyik olyan pályán haladunk, amely a következő évtizedben hanyatláshoz és 2040-re társadalmi összeomláshoz vezethet.

A jelen helyzetet az egykori előrejelzésekkel Gaya Herrington, az amerikai KPMG fenntarthatósági és rendszerelemzési vezetője vetette össze egy 2020 novemberében publikált tanulmányban, kiemelve, hogy nem a nemzetközi könyvelő cég álláspontját tükrözi az egyébként a honlapjukról letölthető dolgozat.

Az eredeti modellek öt változót vettek alapul: a népességet, az élelmiszer-termelést, az iparosodást, a környezetszennyezést és a nem megújuló természeti erőforrásokat. Herrington ezt további öt változóval egészítette ki: a születési és halálozási rátával, a szolgáltatásokkal, a jóléti költségekkel és az ökológiai lábnyommal.

A közelmúlt folyamatai alapján a BAU2- (business as usual, vagyis minden megy a szokásos kerékvágásban) és a CT- (általános technológiai előretörés) forgatókönyvek által leírt pályán haladunk.

A BAU2- és CT-szcenáriók azt mutatják, hogy nagyjából egy évtized múlva megáll a növekedés, és a dolgok folytatása, vagyis a növekedés hajszolása azon a ponton ellehetetlenül. Ez pedig a példátlan technikai fejlődéssel együtt is az ipari tőke, a mezőgazdasági termelés és a jólét elkerülhetetlen visszaeséséhez vezet ebben az évszázadban – áll a tanulmány végkövetkeztetésében.

A legkisebb visszaesés az úgynevezett „stabilizált” világ (SW) modellben jelent meg, de ez az optimista forgatókönyv esik legtávolabb attól, amit az eddig történtek sugallnak.

A tavalyi Világgazdasági Fórumon tartott előadásában Gaya Herrington a „növekedésmentes”, más gazdasági célokra koncentráló megközelítés mellett érvelt. A Covid–19 elleni védőoltások kifejlesztésével példázta, hogy gyorsan és hatékonyan tudunk globális problémákat is megoldani, ha akarjuk – ezt kellene alkalmaznunk a környezetszennyezés okozta válsággal is.

(Forrás: index.hu és qubit.hu Kép: pexels.com)