Az Aral-tó helyzete ökológiai szempontból legalább akkora probléma, mint az amazóniai esőerdők pusztulása. Most öt közép-ázsiai vezető találkozott Türkmenisztánban azért, hogy megmentsék a végső kiszáradástól a vizet, amely egykor a világ negyedik legnagyobb sós tava volt. 

Bár a Nemzetközi Alapot az Aral-tó Megmentéséért 25 éve hozták létre, tíz éve nem került sor ilyen találkozóra. 

Az Aral-tó a világ negyedik legnagyobb sós tava volt, amely az intenzív öntözés miatt a hatvanas évektől kezdve rohamosan apadni kezdett.

Mára eltűnt a vízfelület 90 százaléka. A maradék víz sótartalma az egekbe emelkedett. Mindez óriási halpusztulással járt.

„Amikor az Aral-tó kiszáradt, a part menti városok is elnéptelenedtek, mert a helyiek tradicionálisan a halászatból éltek, és elvesztették a megélhetésüket” – magyarázta a Nemzetközi Alap kazah delegáltja, Bolet Beknijaz.

A tó déli része teljesen kiszáradt. A térségben erős szelek fújnak, a lerakódott só és mezőgazdasági vegyszerek aggasztó módon terjednek szét. A probléma már Üzbegisztán ötszáz kilométerre található fővárosát, Taskentet is elérte.

„Nem olyan régen előfordult, hogy a levegő tele volt sós porral. Ez a lakosság egészségére és a mezőgazdasági ültetvényekre is nagyon káros” – mondta az euronews.com-nak Bajjanov Gujzgeldi, az alap végrehajtó tanácsának elnöke.

A csúcstalálkozón a tagországok letették az új, közös stratégia alapjait. A vízhasználatot rendezni kell, zöldtechnológiák alkalmazásával pedig csökkenteni a mezőgazdaság vízigényét, és a sóval szemben ellenálló növényfajtákra is szükség lenne. 

Tavaly áprilisban Türkmenisztán kezdeményezésére az ENSZ is elfogadott egy a Nemzetközi Alappal közös határozatot az Aral-tó megmentéséről. Ez jól mutatja, hogy a parti országokon túl a nemzetközi közösség is tisztában van a probléma nagyságával.

Forrás: https://hu.euronews.com/2018/08/31/harc-az-aral-to-megmenteseert