Az 1970-es években Nepál környezeti válsággal nézett szembe. A nepáli hegyoldalak erdői az állattartás és a fakitermelés miatt leromlottak, ami egyre több áradáshoz és földcsuszamláshoz vezetett. Egy 1979-es Világbank-jelentés arra figyelmeztetett, hogy nagyszabású erdőtelepítési programok nélkül 1990-re az ország hegyvidéki erdei nagyrészt eltűnnek.
Az 1980-as és 1990-es években a nepáli kormány elkezdte újraértékelni nemzeti szintű erdőgazdálkodási gyakorlatát, ami 1993-ban egy kulcsfontosságú erdészeti törvényhez vezetett. Ez a jogszabály lehetővé tette a nepáli erdészeknek, hogy a nemzeti erdőket átadják a közösségi erdészeti csoportoknak. A NASA által finanszírozott legújabb kutatások szerint a közösségek által irányított gazdálkodás eredményeként a kis hegyvidéki ország erdős területe majdnem megduplázódott.
1992 és 2016 között az ország erdővel borított területeinek mérete csaknem megduplázódott, 26 százalékról 45 százalékra nőtt
– írja oldalán az Earth Observatory.Nasa.gov.
Egy kutatócsoport a Landsat műholdak hosszú távú adatfelvételeit, valamint a nepáli falvakban élő emberekkel készített mélyinterjúkat felhasználva megállapította, hogy a közösségi erdőgazdálkodás összefüggésbe hozható az erdők növekedésével. A legtöbb fa a középmagasságokban, a Himalája és a Gangesz folyó síkvidéke közötti hegyekben nőtt.
A közösségi erdőgazdálkodás keretében a helyi erdészek a közösségi csoportokkal együttműködve terveket dolgoztak ki, amelyekben felvázolták, hogyan fejleszthetik és kezelhetik az erdőket. Az emberek képesek voltak az erdőkből erőforrásokat kinyerni és erdei termékeket értékesíteni, de eközben a csoportok gyakran korlátozták a legeltetést és a fakivágást, és korlátozták a tüzifa kitermelését is. A közösségi tagok aktívan járőröztek az erdők védelmének biztosítása érdekében.
Sok közösségi erdőben az aktív gazdálkodás lehetővé tette a fák természetes visszanövését a hegyekben, de a növényzetet nagyrészt nélkülöző, alacsonyabban fekvő területeken faültetési erőfeszítésekre volt szükség.
Kapcsolódó bejegyzések
Egészséges erdőkkel lehetséges a vízmegkötés
Az aszály, és a csapadék szélsőséges eloszlása és annak megkötése lesz az elsődleges kihívás. Erre megoldást az egészséges erdők nyújtanak.
Ma a közösségi erdők közel 2,3 millió hektárt foglalnak el, vagyis Nepál erdőterületének körülbelül egyharmadát. A területen több mint 22 000 közösségi csoport működik, amelyek 3 millió háztartásból állnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világ erdeinek állapotáról szóló 2016-os jelentése szerint Nepál az egyik olyan ország, ahol 2010 és 2015 között a kimagasló mértékben nőtt a fafajok éves növekedési üteme.
(Forrás: earthobservatory.nasa.gov)