A társasházak körfolyosóján rosszabb esetben dohányoznak a lakók, jobb esetben a biciklijüket tárolják és virágokat ültetnek balkonládába. Lőrinczi István azonban a Perma Gang Project keretében egy ferencvárosi gangon önfenntartó mezőgazdasági rendszert hozott létre a permakultúra jegyében.
22 éve kezdtél vállalati csapatépítéssel foglalkozni, most pedig a városi permakultúrás kertészkedés hazai arca lettél. Hogyan jutottál el idáig?
Gyerekkoromtól kezdve érdekeltek a természettel kapcsolatos programok, ebben gyökerezik a hegymászó pályafutásom is. Az Outdoor Mission Kft.-t 16 éve alapítottuk, és karitatív csapatépítéssel is foglalkozunk, amelynek keretében nagyrészt természetvédelmi programokat szervezünk. 11 éve a cégünk másik fő tevékenysége a fenntarthatósági ismeretterjesztés. Ebből 6 éve nőtte ki magát az ÖKO-Sziget nevű gyermekrendezvény, aztán az Életrevaló táborba fogtunk bele. Tavaly a LÉPNÉL? – Tegyünk együtt a beporzókért nevű kampányt indítottuk el, amelyet a járványhelyzet miatt fel kellett függeszteni. Reményeink szerint idén folytatni tudjuk. A permakultúrában úgy két éve kezdtem elmélyülni, és az Életfánál egy éve végeztem el a PDC (tervezői) képzést.
Milyen filozófia húzódik a permakultúrás kertészkedés mögött?
A permakultúra egy tervezői rendszer, amely a természettel való együttműködésen alapszik. Három alapelve van (a Föld védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás), amelyek minden felelősen gondolkodó ember számára hasznos iránymutatásként szolgálnak. Permakultúra-tervezőként ökológiai szisztémák kialakulásának feltételeit teremtjük meg, de mi is a rendszerben maradunk támogatóként. A természet mintázatait figyeljük meg, és azokat emberi környezetben alkalmazzuk.
Milyen növények találhatóak a gangodon, és hogyan biztosítod ezek ellátását?
80 különböző faj volt szezonban, ezekből kb. 50 ehető. Sokféle fűszernövény, paradicsomok, mángold, eper, zöldborsó, retek, sarkantyúka és hasonlók. Tavasztól őszig különböző időszakokban virágzó növényeket telepítettem, a beporzókra is gondolva. Az időzítés és a tér kihasználása szintén fontos szempont volt a tervezésnél, hiszen egy ilyen kis területen másképp nem tudtam volna ennyi növényt termeszteni. Minél inkább igyekeztem kialakítani a körforgás feltételeit, hogy viszonylag keveset kelljen hozzányúlni a rendszerhez. A vízbiztonságért például a miniatűr dézsatavak és a vertikális csatornák közti kapcsolat felel. Vannak azonban Wicking-ágyások, amelyek alulról itatják a növényeket és nagyon vízbiztosak. (A gang vízellátásáról részletesebben a Zöldhullám podcastünkben beszélt István – a szerk.) A zöldhulladékot visszadolgozom a földbe, de nitrogénmegkötők is vannak, amelyek a levegőből gyűjtik össze ezt az értékes tápanyagot.
Milyen tapasztalatokat vontál le az első év után? Tervezel változtatni, újítani idén?
Ha az ökológiai rendszerben maradnak „nyitott rések”, akkor a természet gyorsan betölti ezeket, és megjelenhetnek számunkra hátrányos elemek is – ezek a kártevők. Nálam is előfordult néhány, ezért idén szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre, de kizárólag biológiai védekezéssel. Többféle gyógynövény alkalmas arra, hogy „teát” készítsünk belőle, ami majd megvédi a célnövényeket (cickafark, csalán stb.). De például a zengőlegyek is fogyasztják a levéltetveket.
Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy milyen gyorsan összeállt a rendszer, és a hozam is elég jó volt. Három és fél hónapig nem kellett paradicsomot venni, sok mángoldot és retket is ettünk, az eper késő őszig kitartott. A zöldfűszerek teljes szezonban (és még utána is) elláttak minket. Most van kb. 6 nm földterületem, idén ezt szeretném legalább megduplázni. Próbálom a falakat és a mennyezetet jobban bezöldíteni. További technikákkal fogok kísérletezni, például hogyan tudnám jobban bevonni az esővizet. Szívesen próbálkoznék fás rendszerrel is, erre is lenne hely a házunkban. A fejlesztésnek csak a kreativitás szab határt.
Mit tanácsolnál annak, aki hasonló projectbe szeretne belevágni?
Mindenkit kísérletezésre biztatnék! Először érdemes kicsiben kezdeni, és azt a kis területet is holisztikusan megközelíteni. Figyeljük, milyenek a mikroklíma viszonyok, milyen növények érzik ott jól magukat. A növényeknek három dologra van szükségük: fény, víz és talaj. A talaj mélysége szintén kulcskérdés, amit nehéz egy erkélyen vagy gangon megoldani, de nem lehetetlen. Az interneten sokat lehet olvasni különböző technikákról, de a legfontosabb a gondolkodás. Éppen ezért összeállítottam a városi permakutúráról egy ismeretterjesztő programot. Azt ne várja senki, hogy teljes zöldség- és gyümölcs ellátása lesz, de öngondoskodásra és környezettudatosságra nevel, erősíti az egyéni felelőségvállalást. Nem utolsó sorban a gyermekek számára élő ismeretterjesztő helyszínként és „játszótérként” is funkcionálhat a gang, tehát a jövő generációjára is pozitív hatással lehetünk, ha ilyenbe fogunk.
Ha tetszett a Perma Gang Project története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!
Az elmúlt években és főként a pandémia idején egyre felkapottabbá vált a városi kertészkedés. Hirtelen kizöldültek a balkonok, cserepek kerültek a párkányokra, és rengetegen kezdtek el foglalkozni a témával. A Holnapután aktuális adásában mi is a városi kertészkedéssel foglalkozunk. Megnézzük, mit és hogyan érdemes ültetni, miért fontos, hogy a természetet és annak sokszínűségét minél közelebb hozzuk magunkhoz, és ebbe milyen elvek mentén érdemes belevágni.
Vendégünk, Lőrinczi István permakultúrás tervező már évtizedek óta kertészkedik, néhány éve pedig a permakultúra tervezési elvei szerint mélyült el a témában. Nem sokkal később létrehozta a Perma Gang Projectet, melynek keretében egy ferencvárosi körfolyosós bérház emeletén alkotta meg több mint 80-féle növényből álló kertjét. Erről, illetve a városi kertészkedés fortélyairól korábban is beszélgettünk már vele: kétrészes gyorstalpalónkat itt és itt olvashatjátok.
Élelmiszer-termelés: kicsiben, bióban
A Perma Gang Project fontos felismerése, hogy akár nagyon kis területen, a város közepén is támogathatjuk a biodiverzitást úgy, hogy közben magunkat is elláthatjuk egészséges, bio élelmiszerekkel. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy egyetlen erkélyen megtermeljük a család teljes élelmiszer-szükségletét, de néhány dologban – például a fűszernövények tekintetében – nagy lépést tehetünk az önellátás felé.
Eközben olyan élőhelyeket hozunk létre, melyek számos faj számára az otthont jelenthetik, ezzel pedig a mi életünket is színesítik. István gangján például két kis tavacska is van rákokkal, a szúnyogokat denevérek kapdossák, és a méhecskék is otthonra lelnek a nekik szánt „hotelekben”. A városi gazda mindeközben nem használ vegyszereket: a permakultúra elvei szerint a természettel együttműködve próbál védekezni a kártevők ellen. Persze ez a belváros közepén nem egyszerű dolog, így óhatatlanul keletkeznek ökológiai rések, amelyeket a szemfüles kártevők betöltenek. Ezt megelőzni aligha tudná, de reagálni nem csak vegyszerrel lehet.
A Holnapután aktuális adása a dm jóvoltából jöhetett létre. Ennek apropója a cég Giving Friday kezdeményezése: a Black Friday hatalmas akciói nem illenek a dm-hez, így a vásárlók nem találkozhatnak az üzletekben százalékos kuponokkal, helyette viszont átélhetik, hogy milyen az, amikor egy fontos ügy mellé állnak. Az egészséges életmód támogatása a kezdetek óta kiemelt terület a drogéria számára, ezért a november 25-i forgalmuk 5 %-át az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet és a Zöld Kör egyesület projektjére ajánlják fel, hogy bárki kipróbálhassa a biogazdálkodás fortélyait. A projekt megvalósítása 2023 tavaszától indul.
István példának hozza citromfüvének esetét. A gyógynövény az egyik évben szinte ehetetlen volt, mert annyira tele volt levéltetűvel. A következő évben viszont ültetett cickafarkot is, mely magához vonzotta a kártevőt, ezzel pedig a probléma megszűnt. Utóbbi remek példa arra, hogy mennyire fontos a diverzitás, a sokszínűség. Ahogy a Perma Gang Project vezetője mondja, minél diverzebb egy rendszer, annál stabilabbá válik.
Pirosló eprek falra függesztett tárolókban
A növények felnyitják a szemünket
Az otthoni kertészkedéssel – azontúl, hogy némi egészséges és vegyszermentes élelmiszerhez tudunk jutni általa – egy új látásmódot is magunkévá tehetünk. Amikor látjuk, hogy egy falat eper vagy egy marék bazsalikom megtermelése milyen munkával jár, egészen másképp fogunk tekinteni az élelmiszereinkre, azok értékére. Hatványozottan igaz ez a természettől eltávolodott városi emberre. Az adásban Lőrinczi István arról is mesél, hogy több óvodában is jelen vannak projektjeikkel, ahol környezettudatos szemléletre próbálják nevelni a gyerekeket.
A Rózsa Közösségi Kert a VI. kerületben
Az is elhangzik, hogy a nyugati világban fejenként több mint 100 kg élelmiszer-hulladék keletkezik. Ha élelmiszereink egy részét mi termeljük meg – persze egy balkonon ez csak töredékmennyiség lehet –, akkor jó eséllyel kevesebbet fogunk pazarolni, hiszen megértjük, hogy a paradicsom nem a boltok polcain terem.
Vágjunk bele!
A műsorban számos praktikus tanács hangzik el: beszélünk arról, hogy mibe érdemes ültetni a növényeket, hogyan tápláljuk őket természetes anyagokkal, vagy épp arról, hogy utóbbiakat hogyan állítsuk elő például komposztálás vagy épp csalán segítségével. A legfontosabb viszont az, hogy vágjunk bele. Szerezzük be, ültessük el első növényeinket, kísérletezgessünk, figyeljük meg a változásokat, ha pedig szeretnénk, merüljünk el jobban a témában!
Fotók: Lőrinczi István
Vasárnap a Holnaputánban: Kertészkedj otthon, termelj a gangon!
Az elmúlt években és főként a pandémia idején egyre felkapottabbá vált a városi kertészkedés. Hirtelen kizöldültek a balkonok, cserepek kerültek a párkányokra, és rengetegen kezdtek el foglalkozni a témával.
A Holnapután aktuális adásában mi is a városi kertészkedéssel foglalkozunk: megnézzük mit és hogyan érdemes ültetni, miért fontos, hogy a természetet és annak sokszínűségét minél közelebb hozzuk magunkhoz, és milyen elvek mentén érdemes belevágni.
Vendégünk, Lőrinczi István permakultúrás tervező már évtizedek óta kertészkedik, néhány éve pedig a permakultúra tervezési elvei szerint mélyült el a témában. Nem sokkal később létrehozta a Perma Gang Projectet, melynek keretében egy ferencvárosi körfolyosós bérház emeletén alkotta meg több mint 80-féle növényből álló kertjét.
Erről, illetve a városi kertészkedés fortélyairól korábban is beszélgettünk már vele: két részes gyorstalpalónkat itt és itt olvashatjátok.
Az adásban szót ejtünk majd a komposztálásról, a diverzitás fontosságáról, a permakultúrás gondolkodásról, a kezdőknek is alkalmas növényekről és még sok minden másról! Tarts velünk vasárnap 11:00-től a Manna FM-en, illetve a Greendex podcast-csatornáján, ahol utólag meg tudod hallgatni a műsort.
Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen.
Hála a Magyarországon is növekvő közösségének, egyre gyakrabban hallani permakultúrás kezdeményezésekről. Tavalyi cikkünkben a kertészeti vonatkozásait mutattuk be, ezúttal kitérünk nemzetközi és hazai történetére, gyakorlati és etikai alapelveire is, valamint bemutatunk egy kertészeti vállalkozást, amely permakultúrás alapokra épült.
A Táblás utcai hajléktalanszállón hozta létre az ország első szociális szabadidőparkját a Budapest Bike Maffia, ahol nem csak pihenni, de sportolni és kertészkedni is lehet.
A permakultúra gyökerei a világon és Magyarországon
Az 1970-es évek végén az ausztrál Bill Mollsion és David Holmgren alapozták meg a permakultúrát, amely egyszerre tervezési keretrendszer és gyakorlati eszköztár a hosszú távon fenntartható gazdálkodáshoz. Az egynyári és évelő növénykultúrákat, az állattartás módjait a helyi viszonyokra és lehetőségekre alapozza, ezért a világon bárhol megvalósítható. Az alkalmazkodásban a megfigyelésnek, a tervezésnek, az értékelésnek és az újratervezésnek központi szerepe van. Nem véletlenül hívják a hivatalos képzést permakultúrás tervezési képzésnek (PDC, „Permaculture Design Certificate”). Ez a képzés a mozgalom egyik alapköve is. Működő gazdaságok, ökofalvak, városi kertek szolgálnak bemutatóterepként, miközben mindenki a saját projektjének tervein dolgozhat. A PDC képzések mára szinte az egész világon elterjedtek. Helyi szakembereknek köszönhetően pedig változatos vidéki és városi viszonyokhoz alkalmazkodott gazdálkodási rendszerek és a változás iránt elkötelezett közösségek kialakulását segítik elő.
Nem telt 10 évbe sem, Baji Bélának és Borsos Bélának hála már az 1980-as évek végén megjelentek a permakultúra első magyar nyelvű szövegei, 1993-ban pedig az első PDC képzés is lezajlott Magyarországon. Ekkor a mérsékelt égövön a permakultúra még gyerekcipőben járt, azonban a gazdálkodással kapcsolatos elvei nem voltak előzmény nélküliek. Baji Béla könyvében rámutat az említett előzményekre a magyar gazdálkodási hagyományokban. Ide tartoznak például a közösen használt és kezelt, gyümölcsfákkal tarkított legelők, ahol a haszonállatok táplálékra és árnyékra, a falubeliek pedig gyümölcsre találtak. De a hagyományos ártéri fokgazdálkodás – a folyók természetes, ciklikus kiöntésére alapozott gazdálkodás – is a permakultúrához hasonló ökológiai elvek mentén működött.
A téma iránt érdeklődő közösség eleinte az Élőfalu Hálózaton belül találkozott. 2006-ban informálisan, 2016- ban pedig formálisan is megalakult a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER). Az egyesület minden évben szervez képzéseket és számos ingyenes előadást az érdeklődőknek a Permakultúra Klub keretében. A tagok között vannak gyakorló gazdálkodók, akik önellátásra vagy piaci termelésre rendezkedtek be, mások a városi kertekben aktívak, és vannak, akik még tervezgetik a vidékre költözést és az önellátó élet megvalósítását.
Révai Matyi 2019-ben végezte el a PDC képzést. “Már korábban hallottam az utazásaim során a permakultúráról, találkoztam működő gyakorlatokkal Malajziában és Új-Zélandon. Beletanultam érintőlegesen a gyakorlatba, és elkezdett érdekelni a hivatalos része is. Mindig is vágytam a vidéki életre, és szerettem volna ebbe tudatosan belevágni, nem csak hirtelen ötletből kecskéket venni és átülni a városi mókuskerékből a vidéki mókuskerékbe, kiégni. Szerintem nagyon fontos az a rendszerszemlélet, amit a permakultúra ad. Az, hogy gondolkozzunk, és mélyen tervezzük meg az életünket, a helyi környezetet, és azt, hogy hogyan fog a kettő egymáshoz illeszkedni.”
Sokan vidékre költözés előtt ismerkednek a permakultúrával. Fotó: canva
Tudatos tervezéssel a hosszútávon életképes gazdálkodásért
David Holmgren definíciója szerint „a permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával; és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, az energiát, a lakást és egyéb anyagi és nem anyagi szükségleteket.”
A tervezés során tehát nem az esztétikai megjelenés, hanem legelső sorban az egymást támogató funkciók vannak a figyelem középpontjában. Ezeket a funkciókat az ember számára hasznos fajokból létrehozott közösségek – az élő, a földrajzi és az épített elemek – együttműködve látják el. Ebben pedig a természetes rendszerekre hasonlítanak. Az első lépés a tervezésben az alapos felmérés és megfigyelés. Gyakran hallani permakultúrás profiktól, hogy érdemes akár 1–2 évet is rászánni a tervezésre, ez idő alatt pedig alaposan megfigyelni a szezonális változásokat, a már működő ökoszisztémát, az energia és a víz áramlásának irányait a rendszeren belül. Tereprendezéssel ezeket az áramlási irányokat kis mértékben meg lehet változtatni. Mind a tervezésben, mind a mezőgazdasági gyakorlatokban iránymutatást ad az a 12 permakultúrás alapelv, amelyet David Holmgren 2002-ben összegzett az addigi permakultúrás tapasztalatok alapján.
Mint a neve is utal rá, a permakultúra – azaz a permanens agrikultúra – olyan rendszerek kialakítására törekszik, amelyek a lehető legkisebb beavatkozással és külső erőforrások bevonása nélkül hosszú távon tudnak működni. Ehhez elengedhetetlen a tudatos tervezés, az a törekvés, hogy kiaknázzuk egy terület adottságait és a rendelkezésre álló erőforrásokat. Erőforrásnak tekinthető minden, ami a termelési szükségletek kielégítéséhez szükséges, így a tápanyagok, az energia és a víz is.
A domborzati viszonyok mentén történő tervezés segíthet például az esővíz tudatos irányításában, megtartásában (övárkok révén), míg a fagyzugok és a napos oldalak a növények kiválasztása szempontjából lehetnek iránymutatóak. Az ökológiai rendszer hosszú távú működésének biztosítása miatt is kiemelten fontos a hulladékmentesség, az anyag- és energia-körforgás. Ideális esetben minden elemnek több funkciója van, és minden funkciót több elem lát el, így egymás szerepét át tudják venni, amitől a rendszer összességében stabilabb lesz. Például egy bodzából ültetett sövény egyszerre szolgálhat bodzaszörp alapanyagául, segíthet megvédeni a területet az erős széltől, és bogyói szolgálhatnak eleségül a madaraknak.
Mulcsolt övárkok segítik a csapadék irányítását és megtartását.
A tervezés során a hosszú távú terveket is figyelembe kell venni. Egy gyümölcsöst például nehéz 10 év múlva áttelepíteni, ha nincs jó helyen, bár kisebb korrekciókra természetesen van lehetőség. A tervezés másik központi eleme a zóna alapú szemlélet, amely szintén a hatékonyságot szolgálja, leginkább az emberi munka és figyelem szempontjából. Ennek értelmében a lakóházhoz közel a gazdaság azon elemei kapnak helyet, amelyek folyamatos figyelmet, napi betakarítást igényelnek: például a konyhakert vagy a baromfiudvar. A központtól távolabb pedig a kevesebb figyelmet, szezonális munkát igénylő területek lehetnek, például a gyümölcsös, a legelő vagy a tűzifának való erdő.
A képzésen elsajátított tervezésről Matyi így mesél: “A képzésnek nemcsak az a lényege, hogy a természetes rendszereket, zónákat megismerd, hanem a bemutatót tartó emberek a saját tapasztalataikat is hozzáteszik. Igazi közösségi élmény a 10 napos tematikus tábor. Készítettünk egy közös tervet. Mindenkinek életre szóló élmény volt, hogy a permakultúra eszközeit alkalmazva saját tudásunkat is beletettük a közösbe. Egyedül ilyen ismereteket nem tudsz elsajátítani. Ez a feltöltő energia vitt tovább egy csomó embert, akikkel azóta is sokat beszélünk. Amióta Zalába költöztünk, már szervezzük a regionális találkozókat is.”
Gazdálkodás permakultúrás elvek mentén
A permakultúrás mezőgazdaság számos átfedést mutat a biogazdálkodás és a hagyományos gazdálkodás gyakorlataival például a vegyszer- és műtrágyamentes termelés, a rendszerszemlélet és az alkalmazott technikák területén is. A növénytermesztésben a veteményes mellett központi szerepe van az évelő növényeknek vagy az évelősített kultúráknak. Ezek olyan növények, amelyek évről évre egy helyben maradnak. Ide tartoznak például a vegyes kaszálórétek, a legelők, a gyümölcstermő bokrok és fák, de az évelő zöldségek és az önvető növények is. Ezek használata azért is fontos, mert a permakultúra kerüli a talajbolygatást, azaz a szántást vagy az ásást. Így a talaj ökoszisztémája is sértetlen marad, csökken a víz és a tápanyagveszteség. Az állattartásban elsősorban a legeltetés jellemző, valamint olyan kisebb haszonállatok tartása, amelyek segítik a tápanyagok körforgását.
A egymást támogató funkciók megvalósulhatnak például a növényvédelemben a riasztó növények alkalmazása által vagy a kártevők természetes ellenségeinek – például madaraknak vagy ragadozó rovaroknak – a támogatása révén. Ők akkor fogják jól érezni magukat a kertben, ha élőhelyük, táplálékuk biztosítva van, és az átteleléshez is találnak maguknak zugokat. A permakultúrás kertben nem ritka látvány a lemetszett ágak kupacolása darálás helyett, az őszi avar helyben hagyása, lokális komposztálása. Ahogy a gallyak nem számítanak hulladéknak, úgy a gyomok sem ősellenségek. Jelenlétük lehet jelzés a talajminőséget illetően, és ökológiai funkciójuk is lehet, segíthetik a víz megtartását. A permakultúrás kertben így nemcsak gyomirtóval nem találkozunk, de a mechanikai gyomirtás sem jellemző. A gyomszabályozás természetes módon történik (pl. talajtakarással), és sosem a teljes kiirtásra törekszik.
A büdöske közkedvelt riasztó növény, amely távol tartja a fonálférgeket.
A jellegzetes elemek közül érdemes még kiemelni a tudatosan összeállított növénycsoportokat, azaz „guild”- eket, amelyek fákból, bokrokból és lágyszárúakból állnak. A sokféleség a növénycsoportokon túl is megmutatkozik a fent már bemutatott változatos funkciókban, az állatok, növények sokféleségében. Egyetlen faj nem tudja az adott terület minden adottságát kiaknázni. A változatos növény- és állatvilág sokféle haszonvételi lehetőséggel szolgál. A változatosság értékeléséhez azonban új szemléletre van szükség a hatékonyság és a haszon fogalmát tekintve is. A haszon itt nemcsak az emberek számára hasznosítható hozam, hanem minden, ami támogatja az ökológiai rendszer működését. Valamint a hatékonyság sem csak a befektetett munkaóra és a betakarított termény szemszögéből érvényesül, sokkal inkább az anyagok és az energia hatékony felhasználásában, a tápanyagok körforgásában jelenik meg.
Több mint mezőgazdaság: etikai elvek és életmód
Mint látható, a permakultúra az emberi fennmaradás hosszú távú biztosítását az ökológiai rendszerrel szorosan együttműködve képzeli el. A népszerű alternatív mezőgazdasági irányzatok közül valószínűleg a legkiterjedtebb filozófiai háttere, etikai alapelvei – így az élet egyéb területére is kiterjedő hatásai – vannak. Az etikai alapelvek közül az első a föld védelme („earth care”), ami a gyakorlatban a környezetvédelmet, a környezetszennyezés csökkentését jelenti, valamint az élőlények, ökoszisztémák védelmét emberi hasznuktól függetlenül. A második alapelv az emberek védelme („people care”), vagyis az emberi gondoskodás elmélyítése, a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelem, a közösségek erősítése, melyekben minden egyén megtalálja a maga helyét. A harmadik alapelv a javak igazságos elosztása („fair share”), ami egyrészt vonatkozik az erőforrások és a tudás igazságos elérhetőségére az emberek között, másrészt csökkenteni igyekszik az ökoszisztémákat károsító felesleges fogyasztást. Ezek az alapelvek azonban túlmutatnak az önellátó gazdálkodás megtervezésén és gyakorlásán.
A permakultúra életmóddá kezdett alakulni, alapelvei jól alkalmazhatóak mindenki számára, aki kevesebb hulladékot termelve, kisebb ökológiai lábnyommal szeretne élni. Ennek a folyamatnak a hátterében az a felismerés áll, hogy ellenálló agrár-ökoszisztémákat csak akkor tudunk létrehozni, ha mögöttük elkötelezett, jól működő közösségek állnak. Mind a tervezési elvek, mind az etikai alapelvek értelmezhetőek, alkalmazhatóak az egyéni életmód és a közösségi tervezés, működés területén is. Pozitív hangvételű, megoldásközpontú üzenetei jól rezonálnak a klímaváltozás ellen küzdő fiatalabb generációval és a városi lakosokkal is. Vallásoktól, politikától függetlenek, nem kívánják életünk teljes feladását, de segítenek napról napra környezettudatosabban, a társadalomban is jobban működni. A permakultúra elvei így érvényesülnek például a tudatos öregedéssel, gondoskodással foglalkozó közösségekben, az átalakuló közösségfejlesztési megközelítésekben és az alternatív élelmiszerrendszerek kialakításában is.
A permakultúra közösségileg értelmezhető igazán: mindenki a saját tudásával, képességeivel tudja segíteni a célok elérését. Forrás: Pallagvölgyi Biokert
Matyiéknak az újonnan induló vidéki életükben és vállalkozásukban is segítségükre van a permakultúrás közösség. „Van egy nagyon könnyen kezelhető közös nyelvezet. Ez azért jó, mert a közös célokat összekapcsolva tudjuk egymást segíteni. A „fair share” erről is szól: ha nekem már elég, és megvan a tudásom, akkor ezt is meg tudom osztani. Ettől lesz ez bizalmi kapcsolat, segítünk egymásnak. Most vettünk egy birtokot Zalában, elkezdtük megfigyelni, megtervezni. A saját életterem kialakításához is fogom használni. A MAPER-ben egy oktatási programban segítek, és a vállalkozás felépítésében is alkalmazzuk az említett etikai elveket. Ott is gondolkodunk, hogy szolgáltatásként permakultúrás terveket készítsünk. Nemcsak a környezeti, hanem a társadalmi kihívásokra, például az elmagányosodásra is választ nyújthat ez a szemléletmód.“
Árutermelés és vállalkozásfejlesztés permakultúrás alapokon
A permakultúrás szemlélet gyakorlati megvalósulásának számos jó példájával lehet találkozni Magyarországon ökofalvakban, ökoközösségekben és egyéni gazdaságokban. Egyre gyakrabban pedig már városi körülmények között is tetten érhető ez a szemlélet, legyen szó társasházi gangon működő kertről vagy közösségi gombatermesztésről. Vitathatatlanok az eredmények a jó gyakorlatok kidolgozásában és a közösségfejlesztésben, ezek egyelőre jellemzően az egyéni vagy a kisközösségi önellátást szolgálják. Azonban ha a permakultúrás szemléletmód az árutermelésben is hangsúlyosabban megjelenne, közelebb kerülhetnénk egy teljesen új alapokra helyezett élelmezési rendszer megvalósításához is. Egy ilyen ideális rendszer egyszerre szolgál egészséges élelmiszert a fogyasztóknak, védi a környezetet, és erősíti a helyi közösségeket.
Teli doboz zöldség a Pallagvölgyi Biokert vásárlóinak. Kép: Pallagvölgyi Biokert
A kevés árutermelő gazdaság közül a Kóspallagon működő Pallagvölgyi Biokert példája szemlélteti jól, hogyan tudnak a permakultúrás elvek nem csupán a mezőgazdasági gyakorlatokban, hanem a vállalkozás minden területén megjelenni. A gazdaság közösségileg és az erőforrásokat tekintve is illeszkedik a településhez. A kertészet alapítóinak fontos a helyi beágyazottság. Munkalehetőséget kínálnak, kezelik és hasznosítják a település zöldhulladékát, a szomszéd lovainak trágyáját is. A megtermelt zöldségeket közösségi gazdaságként értékesítik, azaz a vásárlók előfizetéses rendszerben kapnak hetente egy doboznyi aktuálisan elérhető terményt.
Az összesen közel egyhektáros területen szabadföldön és fóliasátorban termesztenek zöldségeket és fűszernövényeket. Hasonló méretben számos „market garden”, azaz intenzív biotermesztést végző gazdaság található már Magyarországon. Ezek jellemzően fix szélességű ágyással, nagy mennyiségű komposzttal és mechanikai gyommentesítéssel működnek. Bár van némi hasonlóság is, a kóspallagi kertben azonban rögtön szembetűnik a nagyfokú változatosság és a bőségesen alkalmazott mulcs. Szilágyi Alfréd, a kert egyik alapítója így összegzi a látványt: „A kertben látszik, hogy az ökológiai szempontok legalább annyira fontosak, mint az, hogy profitábilisan termeljünk. Már az első évben sokat kísérleteztünk például a mulcsozási módokkal, a szintvonalas műveléssel.”
A völgybe lenyúló biokert, amelyben az ágyások a lejtőre merőlegesen lettek kialakítva.
A viszonylag meredek területen a lejtőre merőleges ágyások közül néhánynál jellegzetes mintázatot mutat az övárkok alkalmazása. Az árkok az ágyások között, mulcsolással kombinálva segítik megtartani az esővizet és megakadályozni, hogy egy nagyobb özönvíz lemossa a talajt a dombról. A klasszikus, ridegebb szabályokat követő intenzív kertészetekkel szemben itt a rugalmasságon, a kísérletezésen, az alkalmazkodáson van a hangsúly. „A hatékonyságot szem előtt kell tartani, de nem mindenáron. Ez a munka egy idő után gépiessé tud válni. Ugyanolyan fontos jól érezni magunkat, mint amilyen fontos a hatékony munkaszervezés és a megfelelő munkaeszköz. Az ökológiai szempontok előtérbe helyezése gyakran a piaci hatékonyság rovására megy, ezért folyamatosan megfigyelünk, értékelünk és mérlegelünk. Ez sok vitát és folyamatos, közös szakmai fejlődést eredményez. Idén télen, az első szezon lezárásával, igazán izgalmas lesz szisztematikusan végiggondolni az eredményeket és kitalálni a fejlesztési irányokat.”
Az erőforrás-gazdálkodásnak része a vetőmagok megőrzése is a következő szezonra.
A 2021-es első termelési szezont közel egyéves tervezési folyamat előzte meg, amely során a kert tervezése mellett az együtt dolgozó közösség alapjait is lefektették. Az 5 alapító tagnak a vállalkozás sikeressége mellett ugyanolyan fontos, hogy barátilag működjenek, a sok munka ne menjen a kapcsolatok rovására. Ehhez elengedhetetlen az önreflexió, a saját személyiségjegyek felismerése. Az intenzív felkészülés valószínűleg segített év közben könnyebben áthidalni a problémákat.
Hogy mégis mi kell a permakultúrás élethez? Alfréd szerint „…permakultúrás életet anélkül is lehet élni, hogy termelnél valamit. De az nagyon fontos, hogy a hellyel a természetes kapcsolatod meglegyen. A hely lehet balkonkert, vagy önkénteskedhetsz egy közösségi kertben is. De akár arról is lehet szó, hogy belépsz egy dobozközösségbe, és minden héten egyszer kimész a kertbe, és kapcsolatba kerülsz a földdel. Ha nem az egyén szintjén nézem, hanem projektszinten, akkor egy cég vagy egy közösség megszervezését is lehet permakultúrásan végezni, akkor is, ha nem mezőgazdasággal foglalkozik. A permakultúra településszinten is meg tud valósulni, bár itt, Kóspallagon mindenkinek más a megközelítése. Amit én permakultúrás gazdaságnak nevezek, az másnak hagyományos kertészet vagy fás legelő. Nem a neve számít, hanem az, hogy teljesüljenek az etikai alapok!”
Idén tavasszal terézvárosiak nem csak közösségi kerttel, hanem egy szuper permakultúra tanfolyammal biztosít lehetőséget az önkormányzat a zöldítésre.
Az olvasók által már jól ismert, Perma Gang Project vezetője, Lőrinczi István tartja az áprilisban induló 8 órás képzést. A Permakultúra a betondzsungelben címet viselő tanfolyam során a résztvevők megismerkedhetnek a városi permakultúra alapjaival és képessé válhatnak városi környezetben, akár gangon, erkélyen vagy a lakásban saját célra, egészséges és környezettudatos élelmiszereket termeszteni.
Kiknek szól a képzés? 20 terézvárosi lakosnak
Milyen formában? online
Milyen témákról lesz szó?
Április 10. (9 :30 -11:30) A permakultúra alapjai
Április 17. (9 :30 -11:30) A természet mintázatai és a terület feltérképezése
Április 24. (9 :30 -11:30) Talajtároló edények, talaj, tápanyag- és vízbiztonság, megújuló energiák
Május 8. (9 :30 -11:30) Növény- és állatrendszer a függőleges térben, valamint a közösség ereje
Mennyibe kerül? 35 000.- Ft/fő, melyből 30 000.- Ft/fő önkormányzati támogatásból kerül finanszírozásra. Így a saját költség 5000Ft/fő, ami tartalmaz egy kezdő vetőmag csomagot is.
A Highlights of Hungary fenntartható jelöltjei – és mind zöldségekkel foglalkoznak!
A Highlights of Hungary hetedik éve díjaz kreatív és innovatív hazai projekteket, jelöltlistájuk minden tagja inspiráló teljesítményt tudhat maga mögött. Az idei 55 jelölt közül a Felelős Gasztrohős, vagy a Munch már a Greendex olvasónak és a Zöldhullám hallgatóinak is ismerősek lehetnek. Legfrissebb adásunkban meghívtuk a stúdiónkba azokat, akik szintén a fenntarthatóság zászlaja alatt dolgoznak, és nagyon lelkesek lettünk tőlük.
Hallgassátok meg, hogyan vélekedik a paradicsom tájfajtákról, a finom ételekről, a húsevésről és egy ferencvárosi permakultúrás elvek szerint megtervezett erkély öntözéséhez szükséges dézsákról három vendégünk:
Ducretot Jade, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Horváth Boldizsár, Farm2Fork Lőrinczi István, Perma Gang Projekt
Műsorvezető: Sápi Zsófia és Szujó Zoltán
Szavazz a Highlights of Hungary jelöltjeire február 18. 10 óráig, ide kattintva!
Tegyünk együtt a városi zöldfelületek növekedéséért!
Korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy már mesterséges intelligencia is segít abban, hogy felfedezzük és összehasonlítsuk a zöldfelületeket a világ nagyvárosaiban. Kiderült, hogy bár Budapest a ranglista középmezőnyében foglal helyet, az egy főre jutó zöldfelület aránya hagy kívánnivalót maga után. Ugyanez érvényes a zöldfelület városon belüli eloszlására is. Ezúttal arra kínálunk megoldást, hogyan tudjuk környezetünket élhetőbbé, szebbé varázsolni növények segítségével!
A pesti belvárosban sétálva sűrűn beépített utcákon barangolhatunk. A közel 400 tömbnyi zárt udvaros társasház nagyjából félmillió ember otthonaként szolgál. A belvárosi kerületekben 1 m2 és 4 m2 között van az egy főre jutó aktív zöldterület (közpark, közterület) nagysága, de Budapest egészére vetítve is csupán 5 m2 ez az adat. A Budapest 2030 városfejlesztési koncepció egyik célja az, hogy az egy főre eső zöldterület átlagos méretét legalább 9 m2-re növeljék.
Oázisok a betondzsungel közepén
A jelenlegi közparkok, közterületek további zöldítése mellett alternatív megoldásokat is támogatnak a fővárosi önkormányzatok. Ilyen például a központi kerületek társasházai által határolt belső udvarok fejlesztése, ahol egy-egy kis oázis nem csupán a közösségi tér megújulását jelenti, hanem a lakók fizikális és mentális egészségére is pozitívan hat a tisztább levegő, az élhetőbb környezet, a természet közelségének az ereje. A 2019-es adatok alapján a szóban forgó zárt udvarok területe a belső kerületekben kb. 1 240 097 m2.
Udvarkert Budapesten Forrás: Zöldinfrastruktúra füzet 5. – Bezzeg Gyula
A zárt udvarok növények telepítése szempontjából különleges helyek a kevés beszűrődő fény miatt. Oyan növényeket érdemes tehát választani, amelyeknek nincs nagy fényigényük, mivel közvetlen napsugárzás szinte csak a nyári hónapok déli időszakában érheti őket. A környezet beépítettsége miatt a talaj sem dúskál tápanyagokban, erre is figyelnünk kell a növények kiválasztásakor.
A sajátos körülmények ellenére sok fa- és cserjefajta megél ezeken a területeken: többek között a juhar, az éger, a kőris és a páfrányfenyő is ebbe a kategóriába tartozik, de a kecskerágó, az aranyszárú bambusz és a madárbirs is jó választás lehet. Az ajánlott növények listáját a Fővárosi Önkormányzat közzétette az online is elérhető Zöldinfrastruktúra füzet 5. számában. A kiadvány számos hasznos tanácsot tartalmaz a belső kertek megújításával kapcsolatban, de érdemes figyelni a fővárosi és a kerületi önkormányzatok oldalait is, ugyanis egyre több pályázatot írnak ki zöld udvarok kialakításának támogatására.
Növényekben gazdag udvarkert Forrás: Zöldinfrastruktúra füzet 5. – Bezzeg Gyula
Alternatív megoldás a kihívást keresőknek: zöldtetők
Ma már nem áll meg a tudomány a hagyományos földfelszíni ültetésnél: számos egyéb lehetőséget kínálnak az omladozó vagy éppen újonnan épülő házfalak. Sőt a több tíz emelet magas irodaházak teteje is izgalmas kihívás a kertészek számára. A zöldtetők és a zöldfalak a városi zöldfelületek egyre jelentősebb százalékát teszik ki világszerte, amit főként a fokozódó urbanizáció idéz elő. A zöldfalakról és jótékony hatásaikról egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk, az alábbiakban a zöldtetőkkel foglalkozunk.
A zöldtetők – azon túl, hogy kellemes látványt nyújtanak – megkötik a városi levegő szennyeződéseinek, többek között a szálló pornak egy részét. A növénnyel borított tetők a lehulló csapadékot is egyszerűen hasznosítják, emellett az épületek hőháztartását is szabályozzák, télen bent tartják a meleget, nyáron pedig csökkentik a felmelegedés mértékét.
A zöldtető nyáron hűt, télen fűt, és ahogy a futónövényekkel befuttatott házfalakról írt cikkünkből is kiderül, az ilyen felületek eredményesek a városi levegő tisztításában is, arról nem is beszélve, hogy egyre divatosabbak.
A belső udvarokon való kalandozások után nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy jól kialakított zöldtetőt találjunk. Budapesten a Westend épületének zöldtetője az egyik legjobb példája annak, miképpen alakítható zölddé egy korábban kihasználatlan terület. Azon túl, hogy fákkal, cserjékkel, virágokkal színesítették a három hektáros területet, egy új közösségi teret, parkot is kialakítottak a látogatók számára.
A Westend tetőkertje Forrás: Westend Shopping Center
Európában Koppenhága volt az első olyan város, amely a klímacélok elérése érdekében 2010-ben törvényben rendelte el, hogy az újonnan létesített épületek 30 foknál kisebb lejtésszögű tetőin zöldfelületeket kell kialakítani. Egyik leghíresebb építményük az Amager Slope, amely egy környezettudatos szemétégető erőmű és egy sportközpont kombinációja.
Egy multifunkcionális sportkomplexumnak is otthont ad az egyetlen szemétégető a világon, amelyen síelni és falat mászni is lehet. Forrás: designeducates.com – Rasmus Hjortshøj
Bár a zöldtetők létesítése inkább irodaházak, vállalati épületek és bevásárlóközpontok révén terjedt el világszerte, lapostetős családi ház építésekor érdemes elgondolkoznunk zöld élettér kialakításán otthonunk tetején.
Biztonsági játékosoknak: közösségi kert
A karantén idején megnőtt a növényekről gondoskodók száma. Jómagam is hozzáláttam néhány olyan növény nevelgetéséhez, amely nem igényel túlságosan nagy és folyamatos odafigyelést. Egyelőre büszkén állíthatom, hogy a fűszernövényeken kívül minden szobanövény túlélte a megpróbáltatásokat!
A kertészkedésnek létezik azonban olyan formája is, melynek keretében nem szükséges otthonunkban gondoznunk a növényeket, sőt nem is kell szakembernek lennünk ahhoz, hogy eredményesen foglalkozzunk velük. Ez a forma pedig nem más, mint a közösségi kert.
Kisdiófa kert, Budapest Forrás: kozossegikertek.hu
A mozgalom világszerte egyre népszerűbb, már hazánkban is több mint félszáz hasonló közösség szerveződött. A közösségek célja, hogy a településeken zöldebbé tegyék a környezetet, és a tapasztalatlanabb kertészek számára is lehetővé váljon, hogy egy csapat tagjaként – önmaguk és egymás örömére – tanulhassák a kertészkedést egy közösen gondozott kertben.
A természetalapú megoldásoknak számos változata létezik, melyekkel a városok környezetét is pozitívan befolyásolhatjuk. A városi fásítástól a közösségi kerteken át egészen az esőkertekig áttekintjük őket.
A közösségépítésen felül nem mellékes a kertek egészségmegőrző szerepe sem. Azon túl, hogy elérhető közelségbe kerül a természeti környezet, a megtermelt zöldségek és gyümölcsök hozzájárulnak az egészséges táplálkozáshoz. Itthon a mozgalmat a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) fogja össze, a Közösségi kertek weboldalán pedig magunk is megkereshetjük a hozzánk legközelebb lévő csapatot, akár alapíthatunk is egyet, és csatlakozhatunk a KÉK hálózatához!
Azonban ahhoz, hogy növényeket neveljünk, még kertre sincs feltétlenül szükség. Némi fantáziával és vállalkozókedvvel akár a gangunkra is telepíthetünk pár m2-nyi zöldterületet.
Korábban már bemutattuk a Perma Gang Projectet, melynek keretében Lőrinczi István egy ferencvárosi gangon önfenntartó mezőgazdasági rendszert hozott létre.
Az első részben terítékre került a palántázás és szót ejtettünk róla, milyen fontos az, hogy ismerjük a termőhelyünk adottságait. Ez a városban gyakorta csupán néhány méter a gangon, esetleg egy erkély. Ilyen körülmények között sokszor teljesen más szemléletre és megoldásokra van szükségünk, mint egy klasszikus kertben. Lőrinczi István, a Perma Gang Projekt megálmodója ebben a részben is hasznos tippekkel látott el minket, hogy a városi kertészkedés mindennapos élményt jelenthessen számunkra.
Itt a tavasz, mutatjuk mire lesz szükséged a kertészkedéshez, ha városban laksz! A permakultúra az erkélyen is csodát tud művelni.
Komposztálni muszáj lenne
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a komposztálás fontosságát. Ez csakúgy, mint a kertészkedés — ahogy az az eddigiekből kitűnik —, nem kizárólag vidéki sport. Komposztálni a városban is lehet, és ennek is számos fajtája ismert, ahogy azt már egy korábbi cikkben bemutattam.
Egyre többet hallani a komposztálásról, és biztató, hogy egyre többen komposztálnak is. De mi is a komposztálás, miért fontos, és hogyan lehet elkezdeni?
István például az általam is kipróbált gilisztakomposztot használja, és most tervezi kipróbálni a műfaj egy szokásostól eltérő, de nem különben hatékony formáját, a Bokashi komposztálót. Ez a megoldás Japánból származik, és hasonlóan a kukacos módszerhez, a lakásban is alkalmazható, mert helyesen használva szagtalan. Működési elve a fermentáción alapul, mely során probiotikus mikroorganizmusok bontják le a hulladékot.
A permakultúra kicsiben is működik
A permakultúrás megoldások alkalmazásához nem szükséges nagy kert. Egészen apró helyen is ki tudunk alakítani egy komplex rendszert, mely többé-kevésbé képes egy ponton túl kvázi önfenntartó módon működni, ráadásul jóval ellenállóbb lehet, mintha a klasszikus utat választanánk. Olyan, teljesen egyszerű megoldásokban is gondolkozhatunk, mint például az esővíz gyűjtése, mellyel nem csak a csapból folyó ivóvízzel spórolunk, de növényeinknek is jót tesz, ha nem a klóros és sokszor kemény vízzel locsolunk, hanem lágy esővízzel.
A Perma Gang Projekt kitalálója szerint a társítások kicsiben is működnek, sőt pont a kis hely miatt kulcskérdés, hogy a növények egymást erősítsék. Az egyik legismertebb példa erre a paradicsom és a bazsalikom párosa, amelyek nem csupán a ízükben harmonizálnak a tányéron, de a közös lét a paradicsom lisztharmat-fertőzését is meg tudja akadályozni.
A paradicsom és a bazsalikom nem csak a tányéron, de a kertben is jó páros.
Mivel kicsi területen dolgozunk, arra is érdemes odafigyelni, hogy a teret ne csak horizontálisan, de vertikálisan is kihasználjuk. István az erdő szintjeit hozta példának, ahol adott területen 7 szinten élnek és virulnak a növények. Ezt valamennyire mi is leképezhetjük, akár a fenti társításos példánál maradva, akár másokat kipróbálva. Érdemes kutakodni és kísérletezni.
A permakultúra egyik legfontosabb sarokköve a sokszínűség. Minél diverzebb lesz a kertecskénk, annál nagyobb az esély arra, hogy sikert érjünk el, hiszen a rendszerünk rezilienciája is jóval magasabb lesz. Ha egy-egy növényt a kártevők vagy az időjárás viszontagságai, ne adj isten a szomszéd macskája kikezdené, akkor is rengeteg másik növényünkkel lehetünk a siker várományosai. István például több mint 80 féle növényt termesztett néhány négyzetméteren, ebből pedig nagyjából 50 ehető volt.
Napjainkban egyre többen ismerkednek meg a permakultúrával, ami nem is csupán egy ökológiai tervezési mód, hanem erkölcsi és etikai iránytű is, mely a természettel való összhangra és a fogyasztás fenntartható mértékű visszafogására szólít.
A rendszernek mi magunk is részei vagyunk, ezért nagyon fontos, hogy magunkat, életmódunkat is tegyük a tervezés részévé. A növényeknek szükségük van gondoskodásra és figyelemre, a nyár viszont pont az az időszak, amikor eljárunk otthonról, utazunk, nyaralunk. István azt mesélte, hogy ő a rendszerét úgy tervezte meg, hogy ahhoz csak heti egyszer kelljen hozzányúlni, pont a fenti okok miatt. A vízbiztonság elemi fontosságú kérdését például úgy oldotta meg, hogy egy automatizált, napelemről működő öntözőrendszerrel biztosította növényei számára a nedvességet.
Városi állatsereg, méhecskehotel és gangi tó
A permakultúrában fontos szerep hárul az állatokra is, akik varázslatos módon még a város közepén is körülvesznek minket, főképp, ha segítünk nekik ebben. A kapcsolat kölcsönösen hasznos lehet, hiszen ami nekünk kártevő, az nekik élelemforrás, így nem kell vegyszerekkel mérgeznünk a környezetünket, hogy megszabaduljunk néhány igen zavaró rovartól.
Amivel érdemes lehet kezdeni, az egy méhecskehotel építése, amelybe aztán beköltöznek a különféle méhek — ők nagy segítségünkre lesznek a beporzásban. A hotel elkészítése igen egyszerű, mi is írtunk már róla — a legkomolyabb feladat lényegében a szerkezet megfelelő tájolása, és az állatok számára a tavasztól őszig tartó időszakban a virágzó növények biztosítása.
A lakóhelyünk környékén méhecskehotelek kialakításával sokat segíthetünk számos, a beporzásban kulcsszerepet játszó darázs- és méhfaj megmentésében.
Kevésbé ismert tény, hogy a méh- és darázsfajok 90%-a nem kolóniában él, hanem magányos életformát folytat, és a viselkedésük is teljesen különbözik például a könnyen agresszívvá váló kecskedarazsaktól. Többségük szinte teljesen békés és nem támadékony.
Az állatok bevonásának lényegében csak a területünk mérete és a fantáziánk szabhat határt. István gangkertjében például két kis dézsató is van, ha van elég helyünk, ezzel is kísérletezhetünk. Hamar sokféle élőlény megtelepedhet benne, de ha biztosra akarunk menni, érdemes „beoltani” egy palack olyan vízzel, amit a legközelebbi tóból vagy folyóból hoztunk. A gangkertész dézsatavában előszeretettel szaporodnak a szúnyogok, ennél nagyobb örömet pedig semmi nem okoz az éjszakánként belőlük lakmározó denevéreknek.
Mindennapi élményszerzés
Egy kert kialakítása folyamatosan, az első kapavágástól az utolsó szem paradicsom elfogyasztásáig egy folyamatos utazás, a természethez való különleges kapcsolódás, páratlan élmény. Ha gyerekek is vannak a családban, akkor pedig egyben ismeretterjesztő helyszín is, ahol rengeteget lehet tanulni és tapasztalni a minket körülvevő természetről.
Komoly szemléletformáló hatása is van, hiszen szembesülünk azzal, hogy a paradicsom nem az áruházban terem, komoly munka és hosszú folyamat az, ameddig eljut az asztalunkra. És persze arra is rájövünk majd, hogy az ezer kilométerekről ideszállított zöldségek íze sokszor végtelenül távol áll attól a pompás ízorgiától, amit a saját erkélyünkön termelt zöldségek esetében tapasztalhatunk.
Más szemmel nézünk majd a világra
Persze a bolygót csupán azzal nem fogjuk megmenteni, ha nekiállunk kertészkedni a gangon, de hogy jókora lépést teszünk felé, az egészen biztos: elkezdünk más szemmel tekinteni a minket körülvevő világra, az abban való létezésünkre, ráadásul másokra is átültethetjük a lelkesedésünket.
A növények jótékonyan befolyásolják a klímát
István bezöldítette a gyerekszoba falát, amely így jóval kevésbé melegedett fel, mert a növények akkor voltak a legdúsabbak, amikor a legnagyobb volt a forróság. Ezzel jó pár fokkal csökkent a szoba hőmérséklete — így a klíma bekapcsolása nélkül is kellemes időt lehet teremteni a lakásban, ezzel pedig máris energiát spóroltunk.
A zöld fal ötlete egyébként a kertészkedéstől függetlenül is megfontolandó, ahogy korábban írtuk is, a nagy felületen növényekkel borított falak nem csak a hőmérséklet szabályozásban, de a levegő tisztításában, a szálló por megkötésében is nagyon hasznosak tudnak lenni.
Kopogtat a tavasz az ablakon, ez pedig legtöbbünket eltölti a természet iránti vággyal, egy egyre népesebb szubkultúra megszállottjai pedig elkezdenek készülődni a kertészkedésre. Nagyon izgalmas azon agyalni, hogy mit hova ültetünk majd, az előző évi tapasztalatok alapján mit csinálunk majd másképp, vagy várni, hogy mikor bújik végre elő a paprikapalánta.
Sokan azonban olyan helyen élnek, ahol nincs lehetőség arra, hogy kertészkedjenek – legalábbis ezt gondolják. A kert hiánya azonban nem kell, hogy bárkit is eltántorítson attól, hogy izgalommal készüljön a következő hónapokra, hiszen ma már nagyon sokan termesztenek ezt-azt városi környezetben is. Ha egy erkélyünk van, esetleg gangos házban lakunk, akkor nem érvelhetünk azzal, hogy nincs hol. Még akkor is vannak lehetőségeink némi saját termésre, ha csak egyetlen ablakkal rendelkezünk.
Lőrinczi István, a Perma Gang Project atyja ferencvárosi gangján termel növényeket. Célja, hogy megmutassa, milyen hasznosan lehet felhasználni a teret.
Kifogásnak helye tehát nincs, de ahhoz, hogy ne csak inspirációt, hanem hasznos tanácsokat is tudjak adni, néhány kérdésben kikértem Lőrinczi István véleményét, aki Perma Gang Projektje keretében egy belső-ferencvárosi körfolyosós ház negyedik emeletén varázsolt egy permakultúrás oázist. Gyakori vendégek nála a méhecskék és a denevérek, dézsatavában apró rákok is élnek.
Paradicsom palántázás – a kertészkedés a magvetéssel kezdődik
A nulladik lépés természetesen beszerezni néhány esszenciális összetevőt, mint például a talaj vagy a cserepek, ezek sok háztartásban már eleve megtalálhatók. Az első komoly dilemma az lehet, hogy belevágjunk-e mi magunk a palántázásba, vagy várjuk ki, míg a kertészetekben, piacokon vagy épp a szupermarketek polcain megjelennek a megvásárolható palánták.
Ha tehetjük, ne hagyjuk másra a palántázást!
Bárki bármit is mondjon, a palántanevelés hozzátartozik a mókához. Nem muszáj minden növényt palántázni, de néhányat mindenképp érdemes. Ha másért nem, akkor azért, mert így mi is sokkal korábban elkezdhetünk kertészkedni, mint ahogy a kinti időjárás azt lehetővé tenné. Hiszem, hogy teljesen máshogy viszonyulunk egy növényhez, amelynek vegetációs ciklusát a kibújástól a szüretig végigkövetjük, mint egy olyanhoz, amit már „készen” vásároltunk a kertészetben.
István tapasztalatai alapján a nem otthon palántázott növények sérülékenyebbek, ezzel szemben az otthon magról nevelt palánták sokkal rezisztensebbek lehetnek, megszokhatják a körülményeket, a mikroklímát. Szerinte tehát érdemes palántázni, sőt érdemes saját magot használni, hiszen az adott helyen évekig termő növények esetében az alkalmazkodás generációról-generációra erősebbé válik.
Mit érdemes ültetni? – Termőhelyünk mikroklímájának fontossága
Az első és legfontosabb kérdés az, hogy mi mit szeretünk. Ha a koktélparadicsomért rajongunk, akkor nem a mángold lesz a mi növényünk. A kertészkedésnek, főleg, ha valaki kicsiben csinálja, elsősorban arról kell szólnia, hogy a kertész élvezze a munkát és annak a gyümölcsét. Vannak persze olyan növények, amelyekkel valamivel könnyebb dolgunk lehet, míg másokkal a tapasztaltabbaknak is meggyűlhet a baja.
Rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk a helyi mikroklímával!
Emellett az is fontos, hogy nagyjából tisztában legyünk a termőhely, tehát az erkélyünk vagy a gang adottságaival, és ezt is figyelembe vegyük a növények kiválasztásánál. Kísérletezzünk: legyen az elültetett növények közt szárazságtűrő, nedvességkedvelő, olyan, amely a napot és olyan is, amelyik a félárnyékot szereti. Így a szezon során a növényeket figyelve sokat tanulhatunk arról, hogy mi érzi magát jól nálunk, mivel érdemes a jövőben próbálkozni. Ennél még egyszerűbb a dolgunk, ha már voltak növényeink, hiszen a tapasztalatainkat már tudjuk is használni.
Termőhelyünk adottságai
Vannak olyan erkélyek és gangok, ahol jóval kevesebb a fény, mint mondjuk a felsőbb szinteken. Akkor sem érdemes elkeseredni, ha ilyenünk van, egy sötétebb, árnyékos helyen is meg lehet találni azokat a növényeket, melyeket eredményesen termeszthetünk. Persze ahogy István mondja, a növényeknek három dologra van szükségük: talajra, vízre és fényre. Így aztán csodát nem szabad várni, ha valamelyikből túlzott hiányt szenvednek. Mégis egy árnyékosabb helyen is érdemes belevágni: jó választás lehet például a zeller, a mángold, a fodros kel vagy a bokorbab.
Kertészkedni akkor is lehet, ha csak egy szűk erkéllyel rendelkezünk.
Ahogy a túl kevés, úgy a túl sok fény is gondot okozhat. Előfordulhat, hogy az erkélyünk olyan forró, hogy nemigen maradnak meg a növények. Ebben az esetben árnyékoljunk: próbálkozzunk olyan növényekkel, melyek kimondottan szeretik az erős napfényt. Ilyen a levendula vagy a rozmaring. A párolgó víz hűtő hatását is kihasználhatjuk, ha van egy dézsatavunk, de más kreatív megoldások is működhetnek. István például falra függesztett, nyitott ereszcsatornát is használ. Mivel nála is problémát okoz a meleg, még a szelet is felhasználja a hűtésre: egy fűzfavesszőből font kis kerítés tereli megfelelő irányba a levegőt.
Minél sokszínűbb a kertünk, annál nagyobb a rezilienciája – Fotó: Lőrinczi István
Kezdőként érdemesebb lehet fűszernövényekkel kísérletezni. A menta például az egyik legegyszerűbben termeszthető növény, de például a paradicsomhoz sem kellenek nagyon extra szkillek. A mikroklímát persze ezeknél is figyelembe kell venni.
Mibe ültessünk?
A palántázáshoz számtalan megoldást választhatunk. A legkörnyezettudatosabban viszont akkor járunk el, ha mi magunk készítünk papírból palántázó pohárkát. Sokkal nagyobb kérdés viszont, hogy mit használjunk, ha a melegebb idő beálltával elérkezik a kiültetés napja. Érdemes tisztázni már a legelején: a szimpla balkonláda nem felel meg a céloknak, legalábbis akkor ha tényleg szép, nagy és dús növényeket szeretnénk.
A virágláda mélysége legyen minimum 25 centiméter, de ha van elég helyünk akkor a legjobb ha magunknak barkácsolunk egy megfelelő méretű edényt. István például azt mondja, hogy a saját kezűleg épített, 80×45 cm-es úgynevezett Wicking-bed ládájában, a mángold levele 60 cm magasra nőtt a 65 cm-es talajmélység mellett, míg a hagyományos virágládájában ugyanez a növény csupán 15 cm-es volt.
A wicking-bed működési elve lehetővé teszi, hogy ritkábban öntözzünk – Fotó: abc.net.au
A kertészkedéshez elengedhetetlen a jó talaj
Ha ezzel megvagyunk, fontos kitérni a következő kulcsfontosságú összetevőre, a talajra is, hiszen növényeink zömmel innen nyerik a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat. Egy városban elsősorban a kertészetekben, virágboltokban megtalálható földet tudjuk választani, ezekből ma már különféle növényekhez speciális változatok is kaphatók. Nagyon lényeges, hogy időnként megfelelő tápanyag-utánpótlást biztosítsunk a talaj és így a növények számára.
Bevett permakultúrás módszer a csalántea használata, mellyel nitrogéndús tápanyagot tudunk biztosítani, és néhány kártevőt is távol tarthatunk. Elkészítéséhez 1:1 arányban van szükségünk vízre és csalánra, melyeket 24 órát kell állni hagynunk, majd spriccelhetjük is a növényekre. Hasonló folyékony megoldás még a komposzttea, mely megfelelő hígítás mellett (a következő pontban említésre kerülő bokashi esetén például 1:50-hez) természetes módon gondoskodhatunk a talaj tápanyag utánpótlásáról.
A következő részben olvashattok az otthoni komposztálásról, a kis méretű permakultúrás rendszerkialakításáról, a velünk élő városi állatseregről, akik a segítségünkre is lehetnek, valamint arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha belevágunk a kertészkedésbe a városi otthonunkban.
A gomba a világ legfenntarthatóbb élelmiszer-alapanyagai közé tartozik, melyet egyszerű módszerekkel otthon is termeszthetünk. A gomba számára megfelelő körülményeket akár a lakótereinkben is létrehozhatunk, hogy aztán kitartó odafigyeléssel, háztáji hulladékaink segítségével termeljük meg saját, értékes, tápanyagban gazdag élelmünket.
Mik, kik is azok a gombák?
A gombák kémiai átalakítóművészek, a fajok közti együttműködés mesterei, nem állatok, de nem is a növények. Magas és értékes tápanyagtartalmú, eukarióta sejtekből (egy- vagy többsejtűekből) álló, fotoszintetizáló pigmenteket nem tartalmazó élőlények. Világszerte mindenhol megtalálhatók, és tényleg képesek szinte mindenféle körülmények között megélni. Jelenleg is többféleképpen mentik meg a világot.
Egyik első és alapvető funkciójuk, hogy (főként növényi eredetű) szerves anyagot bontanak le, és teszik azt újra elérhetővé, így létrehozva az ökoszisztéma körkörös anyagáramlását. Baktériumemésztő képességük révén nitrogénnel szennyezett élőhelyek tápanyagegyensúlyát tartják fenn. Az alkalmazott mikológiai (gombatani) technológiák a víz és a talaj tisztítása mellett már a méhpopulációk védelmében, a textilipar vagy az építészet fenntarthatóbbá tételében is szerepet kapnak. Ősidők óta fogyasztjuk őket, ezért az élelmiszeriparban is népszerűek. A mezőgazdaság elterjedése óta a tészták kelesztéséhez, valamint az alkoholos italok, a sör és bor előállításához is használjuk őket. Nem utolsó sorban pedig köztudott a gyógyszeriparban betöltött szerepük a penicillin nevű antibiotikum felfedezése kapcsán.
Gombává változó farönk Forrás: Santiago Urquijo/Getty Images
Termeszthetőségük, előállításuk történelme
A termeszthető gombák zöme az elhalt növényi anyagokat lebontó fajok közül kerül ki. A gombatermesztés az alkalmazott mikológia dinamikusan fejlődő iránya, gyökerei a 10. századi Kelet-Ázsiába nyúlnak vissza, mégis a 20. századig kellett várni az intenzívebb, beltéri technológiák kifejlődésére. Ebben nagy szerepet játszott az amatőr termesztők lelkesedése és az internet őskorának nyitott tudásmegosztó platformjai. Az egyik első termesztett gombafaj a shiitake volt, amelynek a hagyományos rönkös termesztéstechnológiája ma is nagy népszerűségnek örvend az ázsiai országokban. Úgy tartják, hogy ízletesebb gomba terem így, ezért kitartanak a munkaigényes módszer mellett.
A shiitake a csiperke és a laska után a harmadik legnépszerűbb fajtává vált, évi több mint 600 ezer tonnát termesztenek belőle Kelet-Ázsiában. Hazánkban talán a legismertebb faj a csiperke, amelynek eredete egészen XIV. Lajos francia király idejébe nyúlik vissza. A Napkirály híres kertésze kezdte el a versailles-i és a Loire melletti nedves katakombákban termeszteni az eredeti nevén párizsi champignon-t. Magyarországon az 1850-es években kezdték el a termesztését, elsőként a kőbányai és a budafoki pincerendszerekben.
A gombákkal dolgozni izgalmas és kihívásokkal teli feladat, amihez mindenképpen ismernünk kell a micéliumnak (a gomba testét alkotó gombafonalkötegeknek) a „logikáját”.
Ha otthoni termesztésen gondolkodunk, törekednünk kell arra, hogy természetes élőhelyükhöz hasonlító körülményeket biztosítsunk kültéren vagy akár a lakótereinkben is. A legtöbb gombafaj nem annyira alkalmazkodó, hogy csak úgy termeszteni lehessen őket, de megfelelő körülmények között végtelen mennyiséget tudnának produkálni.
Gombát szednél? Így fogj hozzá a gombászáshoz! A gombagyűjtés szabályai, gombafajták és receptek, valamint a gomba tárolásának fortélyai.
Ideális körülmény a nedves, langyos, szellős környezet, mert a gomba érzékeny a kiszáradásra, a friss levegő hiányára, a hőmérséklet-ingadozásra, a sav-bázis-egyensúly megbomlására, sőt, még a fény mennyiségére is. Megfelelő méretű térre van szükség, mert a gombák azt is érzékelik, ha az egyedszámuk megnő, aminek következtében egy idő után nem produkálnak új termést.
A városban, a lakótereinkben történő gombatermesztés sikere alapvetően nem a költséges technológiai környezet biztosításától függ. Fontos, hogy tanuljunk más gombászoktól és saját kísérletezéseinkből is, és a levont következtetésekből kialakuljon bennünk egyfajta érzékenység a gombák szükségletei iránt. Természetesen számba kell venni lehetőségeinket, amelyek függhetnek a korábban említett téri adottságoktól vagy a klimatikus viszonyoktól, melyek a fajspecifikusságot is befolyásolják.
Gombanevelés háztartási edényekben Forrás: Hódi Csilla – Funga projekt
A gombakultúra-készítés alapelvei
A „nulláról” való házi gombatermesztéshez ismernünk kell azokat a módszereket, amelyekkel a micéliumot ki tudjuk nyerni a gombából. Ez kétféleképpen történhet, egyrészt reproduktív módon, a gomba szaporítóképletei, vagyis a spórái által, illetve vegetatív módon, ami a gombaszövetből való mintavételt jelent. Ezt végezhetjük általunk gyűjtött vagy vásárolt gombával is.
A kezdő otthoni gombatermesztőknek leginkább a laskatermesztést javasolja Hódi Csilla képzőművész, amatőr mikológus, aki Funga projektjével a városi gombatermesztést népszerűsíti. 2017 óta szervez tanulási élményeket, és kutatja a helyi hulladékokat hasznosító körkörös technológiai lehetőségeket, valamint a zero-waste, otthon termő eszközöket. 2021 óta a Boszorkánykörök nevű projekt keretében támogatja a gombatermesztő és a gombatanulási közösségi terek létrehozását, hogy minél több közösségi gombakert jöjjön létre.
Nemsokára induló online képzésükön a háztáji termesztés egyszerű módszereit mutatják be, perkultúrás alapelvek szerint. Bővebb info: www.funga.hu (hamarosan)
A fenntarthatósági törekvések egyik fontos témaköre a háztáji élelmiszer-termelés is, amelyet még magasabb szintre emelhetünk, ha mindez az általunk megtermelt hulladék felhasználásával történik. Éppen ezért is lehet jó kiindulópont a laska. A laska gyorsan nő, ízletes, tápanyagokban is gazdag, értékes fehérjeforrás. Gazdag D- és B-vitaminokban is, de gyógyhatásai is kiemelendők, mert csökkenti a koleszterinszintet, a vérnyomást, és tisztítja a bélfalakat is.
Táptalaja lehet bármilyen növényi eredetű anyag, amit célszerű minél kisebb darabokban, benedvesítve és pasztörizálva kínálni a gombafonalaknak.
Ha körülnézünk háztartásunkban, sokféle tápanyagot találhatunk: festékmentes kartonpapírt, természetes textilszöveteket, kávézaccot, teafüvet, könyveket, zöldséghéjakat, ág- és gallymaradványokat. Ha van egy kis gangunk, kertünk, gondolkozhatunk ágyásban és a klasszikus rönkös termesztésben is. A laska oltóanyagát egyszerűen a boltban vásárolt vagy erdőben szedett gombatest tönkjéből szaporíthatjuk magunknak. (Nagyon fontos, hogy amatőr gombatermesztőként a saját magunk által szedett gombát fogyasztás, termesztés előtt mindig vizsgáltassuk be szakértővel!) Csak nedves kartonpapírba kell tekerni a tönkdarabokat, betenni őket egy nedvességet megtartó edénybe, 1–2 hét alatt pelyhes fehér gombafonalakká alakulnak.
Hazánkban egy maroknyi szakértő van csupán, akik háztáji gombatermesztéssel foglalkoznak, de ha biztosra szeretnénk menni, vagy kedvünk támad a laskán kívül más fajokkal is dolgozni, akkor a lakóhelyünkhöz legközelebbi termesztőt érdemes felkeresni, aki letermesztésre kész termőblokkot készít. (A fővárosban élőknek ajánljuk például a Champex Kft-t.) Ebben az esetben már „csak” a termesztéshez szükséges magas páratartalom fenntartására kell odafigyelnünk, és frissen szüretelhetjük a világ egyik legfenntarthatóbb élelmiszer-alapanyagát, a gombát.
A gomba egy igazi szuperélelmiszer, és egyik nagy előnye, hogy táptalaját mezőgazdasági hulladékból is elő lehet állítani. Így remekül beilleszthető a körforgásos gazdaság modellébe.
Egészséges élelmiszert csak az egészséges természet nyújthat – Podcast
A nagyüzemi mezőgazdaság főszerepet játszik az emberiség élelmezésében, korlátai azonban egyre világosabbak. Módszerei nyomán évtizedeken belül elfogyhat a termőföld bolygónkon, miközben a biodiverzitás is pusztító csapásokat szenvedhet el.
Szerencsére létezik alternatíva. Itthon is egyre népszerűbb és elterjedtebb az ökológiai mezőgazdaság, mely műtrágyák, veszélyes vegyszerek és génmódosított növények helyett természetes megoldásokkal törekszik arra, hogy ne csak az emberek ellátása, de az élővilág megőrzése is biztosítva legyen. Magyarországon a több mint 10 éve indult Ökológiai és Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) az átalakulás egyik motorja. Jövőre induló projektjükkel a kiskertet művelőknek is új ismereteket kívánnak nyújtani.
A Greendex podcastjának aktuális adásában Drexler Dórával, az ÖMKi ügyvezetőjével beszélgetünk új projektjük kapcsán. Ennek apropóját a dm drogérialánc Giving Friday nevű akciója adja, amelynek keretében a november 25-i forgalmuk 5%-át jótékony célokra ajánlja fel. Többek között épp az ÖMKi-nek.
Az adásban többek közt szót ejtünk a vegyszermentes élelmiszerek fogyasztásának fontosságáról, a természetközeli megoldások hasznáról és arról is, hogy mi az a citizen science, és hogyan lehet benne részt venni.
Világszerte elismert stúdiók és alkotók legújabb produkciói versenyeznek május 27–29. között a VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválon a Gödöllői Királyi Kastélyban. Idén 106 országból mintegy 1374 filmet neveztek.
A legnagyobb természetfilm-stúdiók is, mint a Terra Mater Factual Studios, a Marco Polo Film AG vagy az Albatross World Sales, elküldték filmjeiket.
Olyan alkotásokat láthatnunk Gödöllőn, mint a David Attenborough narrálta Miért fontos a biológiai sokféleség című animáció, a világ legveszélyeztetettebb folyóját bemutató Ganga lelke vagy a kihalóban lévő faj megmentésére tett erőfeszítésekről szóló Gonarezhou, az orrszarvú visszatérése.
A hazai alkotások közül a Szupermadarak sorozat újabb darabja, A cinkék titkos élete lélegzetelállító képi bravúrokat vonultat fel. Hihetetlen látványt nyújt Török Zoltán hazai mozikban már nagy sikert aratott, Vadlovak című filmje is.
Érdekesség, hogy a nemzetközi kategóriában a legendás riporter fia, ifj. Vitray Tamás operatőr, biológus, szakíró, a National Geographic magyarországi főszerkesztője is részt vesz a pályaművek elbírálásában.
Az ünnepélyes díjátadó gálát május 28-án tartják meg a Gödöllői Királyi Kastélyban.
A Kék Bolygó Alapítvány által meghirdetett és szervezett fesztivál ingyenesen látogatható rendezvényein a filmek mellett több művészeti ág is képviselteti magát.
Trash art kiállítással, színes kulturális programokkal és neves fellépőkkel, gyermekprogramokkal várják a látogatókat, akik idén akár négylábú társaikkal együtt is érkezhetnek a kutyabarát rendezvényre.
Az idei fesztivál díszvendége Olaszország lesz, így számos, Itáliát idéző esemény mellett az olasz gasztrokínálattal is megismerkedhetnek a vendégek.
Kertészkedni mindenhol lehet, legalábbis sehol sem lehetetlen. Ha lakásban élünk, ez némileg szűkíti a lehetőségeinket, de ha igazán akarjuk, a legvadabb álmainkat is megvalósíthatjuk. Lehet gyümölcsösünk az erkélyen vagy veteményeskertünk a gangon. Legtöbbször persze nincsenek ilyen elképzelések, csupán a vágy, hogy jó lenne ültetni valamit, amit aztán esetleg meg is lehet enni. Szerencsére van néhány növény, amelyeket épp erre találtak ki: úgy hívják őket, hogy fűszernövények.
Nem mind alkalmas arra, hogy erkélyen, gangon vagy ablakban nevelgessük, de a leggyakrabban használt, kellemes aromájú fűszereink közül jó néhány pont beleesik ebbe a körbe. De mégis melyek ezek, és hogyan kell róluk gondoskodni?
A legtutibb fűszernövények a balkonra
Nem lőhetünk mellé, ha az alábbiakból választjuk ki a számunkra leginkább megfelelőt, de ezek esetében is fontos, hogy tisztában legyünk az adottságainkkal! Csak ablakpárkányunk van, vagy erkélyünk is? Esetleg alkalmasnak tűnik kertészkedésre a gang is? Mikor süt oda a nap? Elég fényt kapnának a növények? Ha ezeket a kérdéseket tisztáztuk, elkezdhetünk sakkozni, hogy hová kerüljön
a kakukkfű,
a rozmaring,
a menta,
az oregánó,
a zsálya,
a bazsalikom,
a citromverbéna,
a snidling,
a koriander,
a petrezselyem.
Évelők vs. egynyáriak
Legyünk tisztában azzal, hogy a vágyott növényeink évelők vagy egynyáriak. Előbbiek évekig nevelhetők, utóbbiak legtovább a virágzás utánig élnek. Persze ez is több hónapot jelent, sőt például a bazsalikom esetében a megjelenő virágok lecsípésével még nyerhetünk némi időt. Ez a szempont azért is lényeges, mert az évelők télen is igényelhetik a gondoskodást, míg az egynyáriak esetében elkerülhetjük az önmarcangolást a növényke halálát követően: nem a mi hibánk, hogy elpusztult, hisz ez egyébként is bekövetkezett volna.
A rozmaring könnyen tartható népszerű fűszernövény, melyet a konyhában is sokszínűen felhasználhatunk
Vásároljunk vagy szaporítsunk?
Alapvetően attól függ, mennyi időt akarunk a növényeinkre szánni. Optimális esetben érdemesebb lehet magunknak nevelni a fűszereket: jóval több fajtából válogathatunk, és olcsóbb is, mintha kész növényt vennénk. A növénykék egy részét dugvánnyal is szaporíthatjuk, ismerősöktől, szomszédoktól kérhetünk ehhez alapanyagot. Így jó eséllyel ellenállóbbak lesznek növényeink. Vásárlás esetén is sok múlik a beszerzés forrásán.
Például a szupermarketben vásárolt fűszernövények elsősorban nem a napfényhez és a kültéri elemekhez vannak szokva, hanem a nagyjából állandó (beltéri) környezeti viszonyokhoz. Ha vásárlás után egyből kikerülnek a teraszra, ez komoly sokkhatás lehet számukra. Érdemes az ilyen növényeket fokozatosan hozzászoktatni a kinti körülményekhez. Erre tekintettel (is) érdemesebb inkább kertészetből vásárolni, ahol a növény találkozhatott természetes körülményekkel.
Ha van rá időnk, érdemes a bazsalikomot magról vetni.
Hogyan kell gondoskodni a növényekről?
Bár a fűszernövények jelentős része nem túlzottan kényes, azért nem árt odafigyelni rájuk. A legtöbb problémát megelőzhetjük vagy kivédhetjük, ha rendszeresen foglalkozunk velük. Városi körülmények között a legnagyobb kihívás a megfelelő víz- és tápanyagellátás és a termőközeg helyes megválasztása. Kártevőkkel szerencsés esetben ritkábban találkozunk. Ha mégis előkerülnek, mindenképp válasszunk biológiai védekezési módszert, a bogarak kézzel való eltávolításától kezdve a növény lemosásán át a csalánteáig.
A témában igen aktív szerzőnkkel beszélgettünk, aki az adásban számos hasznos tippet oszt meg velünk a kertészkedés mesterfogásaiból.
Milyen cserépbe ültessünk?
Ha nem akarunk folyton a locsolás miatt aggódni, érdemes bevetni néhány trükköt. Az első és legfontosabb a cserép méretének helyes megválasztása. A boltból hazahozott fűszernövények általában túlságosan kicsi edényben vannak, melyben nemcsak a gyors kiszáradás garantált, de gyökereik növekedésének sincs tere. Épp ezért érdemes lehet egy-két mérettel nagyobb cserepeket választani. Nagy dilemma lehet az is, hogy az olcsóbb, könnyebb és strapabíróbb műanyag vagy a nehéz, törékeny, de a környezeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó és természetes szépségű agyagcserepet válasszuk. Részben ez is ízlés dolga, de az biztos, hogy az agyagban jobban fogják érezni magukat a növények, a föld lassabban szárad ki, és a hőingadozás is mérséklődik benne némileg.
Itt a tavasz, mutatjuk mire lesz szükséged a kertészkedéshez, ha városban laksz! A permakultúra az erkélyen is csodát tud művelni.
Nagyon figyelj az öntözésre!
A kisebb kaspókban tárolt növények gyakori öntözést igényelnek, különösen nyáron. Míg a szabadföldben nevelt növények a talajból akár nagyobb szárazság idején is nedvességhez juthatnak, addig egy cserépnyi föld nagyon gyorsan kiszárad, főleg akkor, ha folyton éri a nap. A legmelegebb napokon akár kétszeri öntözésre is szükség lehet. Persze az sem mindegy, milyen növényről beszélünk. A fás szárúak jobban bírják a szárazságot, tehát a rozmaringot, a mentát vagy a kakukkfüvet simán öntözés nélkül hagyhatjuk néhány napra, sőt ezek számára a túl sok víz is komoly veszély lehet.
Az öntözés és a megfelelő méretű cserép mellett a talajtakarással is jó pontokat szerezhetünk fűszernövényünknél. Erre a célra jó megoldás lehet a kertészeti üzletekben kapható agyaggranulátum, amely egyrészt árnyékolja a talajt, csökkentve a párolgást, másrészt a felesleges nedvesség egy részét is magába szívja, ami a túlöntözés megelőzésében segít.
Érdemes többféle fűszernövénnyel is próbálkozni.
Hogyan tápláljuk növényeinket?
A nulladik lépés mindenképp az, hogy a szóban forgó növény számára megfelelő földet választunk. Nagy segítség, hogy a szaküzletekben kaphatók direkt gyógy- és fűszernövények neveléséhez készült földkeverékek. Azonban nem muszáj ezek közül választanunk, mi magunk is keverhetünk talajt leendő társainknak. Ennek pontos vagy inkább ajánlott összetétele fajonként eltérő lehet, kezdő kertészként talán nem is érdemes ilyen szinten elmerülni a kérdésben. Elég, ha arra figyelünk, hogy a földbe kerüljön némi komposzt vagy marhatrágya mint tápanyagforrás, és hogy jó vízelvezetésű legyen. Utóbbit némi homokkal, illetve perlittel tudjuk segíteni.
Növényeink fejlődésük közben fokozatosan felélik a talajban lévő tápanyagokat, így ezeket egy idő után (nagyjából 1–1,5 hónap elteltével) pótolnunk kell. Erre a célra megfelelő lehet az üzletekben kapható általános tápoldat, de ha van gilisztakomposztunk vagy bokashink, akkor ezek levének felhasználása sokkal egészségesebb megoldás. Itt csak arra kell figyelnünk, hogy nem vigyük túlzásba a szeretetet, ugyanis a sok tápanyag legalább annyira káros, mint a túl kevés.
Egyre többet hallani a komposztálásról, és biztató, hogy egyre többen komposztálnak is. De mi is a komposztálás, miért fontos, és hogyan lehet elkezdeni?
Hogyan szüreteljünk?
Ha figyelünk a fenti lépésekre, szinte biztosan sikerrel járunk. Ahhoz azonban, hogy minél egészségesebb és minél teltebb növényünk legyen, elengedhetetlen, hogy a betakarítást is megfelelően végezzük. Ebben nincs semmilyen ördöngösség, csak arra kell odafigyelnünk, hogy mindig felülről lefelé vágjuk le a hajtásokat és a leveleket, sohasem fordítva. A legtöbb fűszernövényt sűrű, bokros növekedésre készteti, ha a csúcsán lévő friss hajtásokat csippentjük le.
Légy a lépcsőház füvesembere!
Az otthon termesztett fűszereket minden további nélkül felhasználhatjuk ételeink ízesítésére, de ha akarjuk, másképpen is élvezhetjük ízüket és hatásukat. A fűszerek többsége egyben gyógynövény is, ennek megfelelően a belőlük készült főzetet fogyaszthatjuk gyógyteaként. A bazsalikom főzete például remek gyomor- és idegnyugtató, valamint frissítő hatása van, a kakukkfűből készült tea jó a köhögésre, a rozmaring főzete pedig bármilyen idegi alapú betegségre jótékonyan hat, de toroköblítőként is jó szolgálatot tehet. Korábbi cikkünkben részletesen írtunk a gyógyteák elkészítési módjairól, illetve arról, hogy a természetben hogyan gyűjthetünk különféle gyógyfüveket. Az otthon termesztett növényekkel pont ugyanígy járhatunk el.
A március már dörömböl az ajtónkon! Ezt a hónapot minden kertész epekedve várja: végre elkezdődhetnek a kerti munkálatok! A kertben pedig az a legjobb, hogy rengetegféleképpen okozhat örömet. Mindig újabb és újabb technikákat próbálhatsz ki, új növényeket és lehetőségeket láthatsz benne. Mi arra buzdítunk, hogy vágj bele, akár a negyediken, akár kertes házban laksz!
A kertészkedés alkotó folyamat, közben az ember és a természet együttműködéséből valami nagyszerű jön létre. A növényekről való gondoskodás, fejlődésük nyomon követése egyre többeket vonz a szabadba. Legnagyobb örömünkre pedig egyre többen választják a vegyszermentes, a természettel összehangolt kertészkedés alternatíváit.
A kert gyarapítása, igazi élettérré alakítása sokak számára nem létszükséglet, hanem szerethető és hasznos hobbi. Ahhoz, hogy mindezt kiélvezhesd, nem kell óriási kert, hanem elég lehet egy balkon vagy akár egy napsütötte ablakpárkány.
Márciusban ideje nekiállni a magok elültetésének!
Komposztálás = minden?
A komposztálás bárhol megvalósítható. A folyamat hosszadalmas, de az eredmény kézzelfogható: a természet segítségével létrehozod a porhanyós, egészséges és termékeny talajt, amelyben aztán nincs növény, amely ne érezné jól magát.
De hogyan is vágj bele, és mikre figyelj? Kezdjük egy gyorstalpalóval!
Egyre többet hallani a komposztálásról, és biztató, hogy egyre többen komposztálnak is. De mi is a komposztálás, miért fontos, és hogyan lehet elkezdeni?
Magaságyást többféleképpen is építhetsz.
Hogyan építs magaságyást?
Ha a tökéletes talajjavító már megvan, növényeid helyét is érdemes előkészíteni. Ha nincs lehetőséged szabadföldbe ültetni, a magaságyás a legjobb cimborád lehet. Elsőként is tudd, hogy milyen növényt szeretnél az ágyásba, és milyen növénytársításokat képzelnél el melléjük! Válaszd ki a tökéletes helyet és alapanyagot a magaságyásodnak, de mindig alkalmazkodj a körülményekhez!
Hogy milyen tanácsokat érdemes még megfogadnod? A Más Kert segítségével megmutatjuk neked a magaságyás építésének legfontosabb szempontjait!
A magaságyás-építés az elhatározással kezdődik. Ha ez megvan, ne hagyjuk magunkat eltántorítani, legyünk kreatívak és rugalmasak a kivitelezésben!
Mikrozöldek: remek megoldás, ha kevés a helyed
A mikrozöldek termesztése azért is felüdülés, mert nem kell velük kivárni a tavaszi, nyári időszakot: már télen is igazi tápanyagot szolgáltathatnak a szervezetednek, ráadásul élvezet rájuk nézni és gondoskodni róluk.
Egy talpalatnyi hely elegendő ahhoz, hogy tökéletes és egészséges mikrozöldeket nevelj. Hogy hogyan kezdj hozzá? Mutatjuk!
A mikrozöldekről szóló sorozat befejező része megadja a lökést ahhoz, hogy minden városlakó egyben kisgazda is legyen.
A balkonkertészkedés számtalan lehetőséget rejt magában.
Permakultúra az erkélyen
Egy lelkes kertésznek nincs szüksége nagy helyre ahhoz, hogy földi paradicsomot hozzon létre. Persze isteni egy nagy kert, ahol tervezhetjük a hatalmas ágyásokat, a virágos védősávokat vagy a többfunkciós sövény és a gyümölcsösök kombinációját. Azonban ha az erkély vagy a gang adja a fő terepet a kiskert megvalósításához, nem kell lemondanod a kert nyújtotta örömökről. Sőt! A balkon csodás lehetőségeket nyújt, ezt be is bizonyítjuk!
Indul a tavaszi kertészkedőszezon, a városi kerthez pedig elég egy gang vagy egy terasz. Segítünk eligazodni a buktatók között, hogy idén neked is burjánzó, ehető dzsungeled legyen!
Hol lehet kiskertem?
Nincs is jobb, mint a reggeli vajas kenyér mellé a saját termesztésű retket harapni vagy az esti vacsorához saját kertünkből szüretelni a fűszernövényeket. Ebben az élményben városlakóként is részed lehet, ha a teraszon, a gangon vagy akár az ablakpárkányon alakítasz ki mini veteményest. Egyre gyakrabban hoznak létre a lakóközösségek összefogásával a társasházak udvarán is nagyobb kaspókkal, futtatókkal, pihenőhellyel kis városi oázist.
Itt a tavasz, mutatjuk mire lesz szükséged a kertészkedéshez, ha városban laksz! A permakultúra az erkélyen is csodát tud művelni.
A termesztés helyének kiválasztásakor általában nincs nagyon sok lehetőség a városban, de az fontos, hogy naponta pár óra napfény érje a növényeket. Ezért például tűzfalra néző ablakpárkányon vagy magas épület lichthof-jában nem érdemes balkonkertet létrehozni. Ha ehető kertet szeretnél, jó tudni, hogy idő-, hely- és erőforrásfüggő is, hogy mennyi termésre számíthatsz. Ha megfelelően választod ki a termesztés módját és a növényeket, bizonyára sikerélménnyel zárul a projekt.
Leveles kel egy belvárosi gangon Fotó: Réthy Kati
Ezekre az eszközökre lesz szükséged
Műanyag és agyagcserepekben, virágládákban, de még zsákokban is termeszthetsz ehető finomságokat a városban. Ha a teraszodat éri az eső, nagyon fontos a vízelvezetés. Ebben az esetben csak olyan konténerbe ültess növényeket, amelyeknek az alja lyukas, így a felesleges víz el tud folyni. A cserepeken kívül nem lesz szükséged sok eszközre, de egy locsolókanna és egy ültetőkanál mindenképpen jól jön. Mielőtt a kertészeti áruházba vennéd az irányt, kérdezz körbe a szomszédoknál, esetleg helyi zero waste csoportokban, hogy nincs-e valakinek felesleges használt cserepe, kaspója, kis kerti eszköze!
A balkonkertben változatos méretű cserepeket használhatsz, ebben az a legjobb, hogy a használt is ellátja ugyanazt a funkciót, amit egy új. Fotó: Réthy Kati
Magról és palántáról is ültetheted a növényeket. Magról lassabban lesz ugyan betakarítható termésed, de izgalmas végigkísérni a növények életciklusát. (Ha különlegességeket akarsz ültetni, megpróbálhatod magbörzén beszerezni őket.) Ha saját palántát szeretnél nevelni, jó, ha van pár kisebb műanyag csereped, de ezek hiányában félbevágott tetrapakkos dobozba, műanyag flakonba, tejfölös- és joghurtosdobozba is tudsz ültetni. Az évelő fűszernövények lassabban fejlődnek, ezért ezekből érdemes palántát vásárolni, esetleg otthon szaporítani őket.
A cserepek feltöltésére vásárolj jó minőségű palánta- vagy zöldségföldet, vagy keverj össze virágföldet komposzttal! Ne ezen spórolj, a hipermarketek olcsó virágföldjei nem mindig jó minőségűek, tömörödhetnek, nem biztos, hogy jól fognak benne fejlődni a növényeid.
Ültetéskor vedd figyelembe a növények sajátosságait!
A cserepek, ládák beültetésekor vedd figyelembe, hogy mekkorára nő, és mennyire tápanyagigényes a növényed. A balkonkertészek kedvencei közé tartoznak például a paradicsomok, snack paprikák, csilik. Ezeknek a növényeknek nagy a tápanyagigényük, és a gyökérzetük fejlődéséhez sok helyre van szükség, ezért legalább 30 centiméter átmérőjű cserepet válassz nekik! A virágföldbe keverj 1:1 arányban szerves trágyát, komposztot, vagy a csomagoláson lévő útmutató szerint adagolj pelletált trágyát! Az indeterminált növekedésű paradicsomoknak akár 2–3 méteres támasztékra is szükségük lehet! A nagyobb cserepekbe ültetett palánták mellé társíthatsz kisebb tápanyagigényű növényeket. A paradicsomok, paprikák mellett például jól mutat egy-egy tő bazsalikom, körömvirág vagy akár színes saláta is. A nagyobb és kellően mély cserepekben próbálkozhatsz gyökérzöldségek termesztésével is, tavasszal és ősszel például retekkel vagy a nyár folyamán céklával. A gyökérzöldségek esetében nem szükséges a virágföld vagy a palántaföld mellé szerves trágyát adagolni, a sok tápanyag miatt ugyanis inkább a levelüket fogják növeszteni. Ha nem úgy alakul a gumófejlődés, ahogy vártad, a céklának és a reteknek szerencsére a levelét is elfogyaszthatod.
A fűszernövények szépen fejlődnek cserepekben is.
Ha kisebb (10–20 centis) cserepeid, esetleg hosszú balkonládáid vannak, akkor válassz levélzöldségeket! Ezeknek az az előnye, hogy gyorsan nőnek, viszonylag alacsony tápanyagigényűek, és különböző fejlődési fázisokban akár már 4–5 héttel vetés után szüretelhetőek. A levélzöldségekből szinte végtelen választékot találni a kertészeti boltokban, mivel gyorsan fejlődnek. Palántázás helyett olcsóbb közvetlenül magról ültetni őket. Tépősalátát sok színes változat közül választhatsz, ilyen például a lollo rosso fajta. Ha egy kicsit pikánsabb ízekre vágysz, akkor keresd az ázsiai káposzták magjait! A pak choi, a mizuna vagy a különböző mustárzöldek minden salátát vagy wokos ételt feldobnak! A kisebb cserepekbe, virágládákba a leveleken kívül virágokat, fűszereket is ültethetsz: például körömvirágot, bazsalikomot, koriandert, rozmaringot, kakukkfüvet, mentát.
A balkonkert növényei folyamatos figyelmet igényelnek
A szobanövényekhez képest a balkonkert növényei sokkal inkább ki vannak téve az elemeknek, kora tavasszal a fagyok, nyáron az erős napsütés és a kiszáradás fenyegeti őket. Bár a városban pár fokkal mindig melegebb van, május közepe előtt ne ültesd ki a fagyérzékeny paradicsomokat, paprikákat a teraszra! A gyökér- és levélzöldségek jobban bírják a párfokos fagyokat, és hűvös időben nagyon jól fejlődnek, ezért ezeket már március végétől elvetheted. Téli hidegben akár a belső ablakpárkányon is termelhetsz salátát.
Fagyos időben a balkonkert a lakásba is beköltözhet. Fotó: Várallyay Nóra
A napos teraszok növényeinek legnagyobb ellensége az erős napsütés, a meleg és a kiszáradás. Minél kisebb a cserép, annál hamarabb szárad ki a földje. A déli fekvésű teraszokon nyáron akár napi kétszer is szükség lehet öntözésre. Kicsit jobban bírják a szárazságot a mediterrán fűszernövények, például a rozmaring, a babér, a kakukkfű vagy a zsálya. Ha pár napra elutazol, érdemes a növényeket alaposan meglocsolni és behúzni árnyékosabb helyre. Árnyékolóként a korlátra futtathatsz például paradicsomot vagy futó dísznövényt is. Árnyékosabb helyen érzik jól magukat a saláták, a retek és a leveles káposztafélék is.
A paradicsomnövények a balkonon is kötözést igényelnek.
Ha sokáig szeretnéd élvezni a cserepes veteményesed szüretét, akkor figyelj oda a növények egészségére is! A kártevőkkel a városban kevesebb probléma van, a nagyobb rovarokat, a hernyókat kézzel is el tudod távolítani. A betegségek megelőzésére pedig kertészboltokban találsz bio kondicionálószereket. A paradicsomoknál fontos a metszés és a kacsolás, hogy ne legyen túl sűrű és kezelhetetlen a levélzet. Ha átjárja a lombot a levegő, a gombás betegségek nehezebben telepednek meg. A virágok, fűszerek esetében vágd le az elvirágzott részeket, ezzel frissítve fel a növényeket!
Szombaton rendhagyó növényvásárt rendeznek Óbuda egyik leghangulatosabb rendezvényhelyszínén, a Harisnyagyárban található Studio Kvardában. Az esemény a Botanique Showroom POP-UP Növényvásár nevet kapta. Ebből még nem következik semmi meglepő, ha viszont azt is hozzáteszem, hogy a vásár éjszakába nyúlik majd, ráadásul számos elismert zenész is dolgozik majd azon, hogy a hangulat különleges legyen, akkor már sejthető, hogy itt valami újszerűvel van dolgunk.
A növényvásár előkészületei egyébként már javában zajlanak. Kis szerencsével azonban sikerült elkapnom néhány szóra a szervezőket, akik meséltek a rendezvény céljáról, és azt is elárulták, hogy a zene mellett mitől lesz még rendhagyó az esemény. Remete Tiborral, a Super Channel kreatív igazgatójával, valamint Koltai Tamás botanikussal, a Grofie társalapítójával beszélgettem.
Nagyon izgalmasan hangzik a koncepció, hogy egy klasszikus növényvásárból estébe nyúló, zenés közösségi eseményt csináltok. Honnan jött az ötlet?
Remete Tibor: Néhány hete felhívott Tomi (Koltai Tamás), hogy van-e kedvünk megtervezni egy egyedi növényvásárt. Az ötletből aztán néhány órán belül a koncepció is megszületett. Engem nagyon foglalkoztat, hogyan lehetne meghaladni ezt a modern online vásárlási dömpinget, miképp tudnánk visszatalálni a kereskedelem személyesebb formáihoz. A növényvásár ráadásul olyan hely, ahol nemcsak a lakásunk díszévé váló növények, hanem rengeteg információ is gazdát cserél. Egy ilyen esemény kiváló terepe lehet a szemléletformálásnak, a fenntarthatóságról való beszélgetésnek is.
Koltai Tamás: Az elmúlt két év azt mutatta, hogy az embereknek több igényük van a természetre, amit városi környezetben elsősorban a szobanövények tudnak a mindennapokban megjeleníteni. Viszont sajnos általános tapasztalat, hogy az emberek növényvásárláskor nagyon foghíjas információt kapnak arról, hogyan kellene helyesen gondoskodni a választott növényről, hova mi mivel passzol, és a többi. Épp ezért ennek a rendezvénynek ez lesz az egyik legerősebb lába: azért találtuk ki a közösségi elemeket, hogy az emberek ne érezzék, hogy a fizetés után rohanniuk kell haza, hanem hogy egy picit el tudjunk lazulni a növények között, meg tudjuk osztani a fontos információkat. Itt lesz idő feltenni azokat a kérdéseket, melyekre egy kertészeti árudában sokszor sajnos csak egy félvállról vett válasz érkezik.
Akkor, ha jól értem, annak is érdemes kilátogatnia a rendezvényre, aki csak egy kellemes estét szeretne, miközben növénynevelési infókat szív magába.
K.T.: Pontosan! Lesz muzsika, a látogatók tudnak majd inni egy-egy pohár italt, mi pedig szívesen segítünk a tanácsainkkal. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy bátran nyúlhatnak a növényekhez, hogy becsempésszék a természetet a négy fal közé. Az is fontos célunk, hogy a tévhiteket, a rosszul rögzült információkat eloszlassuk, és rámutassunk arra, hogy nem bonyolult a növénytartás. Erre már csak azért is égető szükség van, mert láthatóan egyre jobban kibontakozó trend a különleges szobanövények gyűjtésére, de ehhez nagyon sokszor nem kapcsolódnak a szükséges információk.
A növények mellett mi jelentheti a Botanique Showroom vonzerejét?
K.T.: A kertészek számára nagyon izgalmas kihívás, hogy látszólag távol álló szakmákkal hogyan tudunk összekapcsolódni. Kiváló példa a művészet, mely nagyon sokszor használja a növényeket. Mi ezeket a kapcsolódásokat szeretnénk elmélyíteni, megmutatni, hogy milyen területeken lehet még helyük a növényeknek. Hiszen ha belegondolunk: a természet szinte mindenki számára nyújthat inspirációt, ötleteket.
R.T.: A növényvásárral párhuzamosan szerveztünk egy szakmai beszélgetést is, melynek keretében az üzlet – tudomány – életmód – design spektrumán keresztül vizsgáljuk a fenntarthatóság és a zöld életmód témakörét. A beszélgetésnek a környezettudatosságot és a fenntartható designt képviselő InnoConcept bemutatóterme ad majd otthont.
Kikre számíthatnak a látogatók?
R.T.: A Botanique Showroom vendégei között ott lesz Buru Évi és Tomaj Zsófi, a Körforgásban Podcast műsorvezetői; Boldizsár Máté, a Salt Budapest vezetője és tulajdonosa; Eke Angéla színésznő; Frankó Luca környezetpszichológus; Horváth Boldizsár, a Farm2Fork alapítója; Kenyeres István biotechnológus, a Biopolus alapítója; Kozma Gergő, az Ecopunk Fesztivál szervezője; Őrfi Eszter, a Greenster alapítója; Őrfi József építész; valamint Simon Anita, az Alteo fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese.
És a helyszín is igen exkluzív lesz, ahogy láttam…
R.T.: A helyszínválasztással is a fenntarthatóságot kívántuk hangsúlyozni. Meggyőződésem, hogy meg kell találnunk a régi gyárak kortárs funkcióját. Akár ilyen pop up események formájában, akár másként. Így idővel ezek az épületek újra bekerülhetnek a város vérkeringésébe, miközben hangulatukkal plusz élményt tudnak nyújtani a látogatóknak.
K.T.: Alapvetően mindenkit, aki érdeklődik a növények iránt, illetve azokat is, akiknek a kulturális életéből az ilyen jellegű „daytime” rendezvények hiányoznak. Az utóbbi időszak tapasztalata az, hogy a fiatalok egyre jobban érdeklődnek a növények iránt, de például az itt élő külföldiek is egyre több növényt vásárolnak. Ha lehet, utóbbiak még hátrányosabb helyzetben vannak, hiszen még korlátozottabb az olyan információ, amelyhez a kertészetekben, az üzletekben hozzájuthatnak. De mivel például a home design is része lesz a szombati rendezvénynek, szeretnénk inspirációt adni ilyen kérdésekben is. Az például, aki szeretné az otthonát egy kicsit felfrissíteni növényekkel, nagyon jó ötleteket láthat. Viszünk rengeteg szakkönyvet is, lesz egy kis olvasósarok, ahol ezeket lehet majd böngészni.
R.T.: Ahogy Tomi is mondja, nagyjából mindenki számára érdekes lehet a rendezvény: a frissen albérletbe költőző egyetemisták számára, akik „felpimpelnék” kicsit a lakásukat, de a több száz négyzetméteres családi házban élőknek is. Az, akit érdekel a fenntarthatóság, a növények, a lakberendezés, vagy csak szívesen hallgatna jó zenéket egy daytime eseményen, biztosan jól fogja érezni magát.
Éppen nem leszek a hétvégén Budapesten, pedig nagyon érdekel a téma..
R.T.: Tervezzük a folytatást, sőt a második alkalomnak már a helye és az időpontja is megvan. Nagy valószínűséggel április utolsó hétvégéjén rendezzük majd az óbudai Goldberger textilgyár egykori területén. Az még alakul, hogy a mostani alkalomhoz hasonlóan egynapos lesz-e. Hajlunk arra, hogy az egész hétvégét kitöltsük. A távolabbi jövő még képlékeny, nagyon számítunk a látogatók visszajelzéseire is!
Februárban érezhetően kifelé megyünk a télből, ilyenkor a rutinos kertészek már tervezik a veteményest, és böngészik a vetőmagboltok kínálatát. Látogass el egy magbörzére, ha a különlegességek mellett a fajták története is érdekel, és egy remek közösségi élményre vágysz!
Vetőmagmegőrzés és magcsere
Amióta az emberiség elkezdett növénytermesztéssel foglalkozni, azóta őrizzük meg jól bevált fajtáinkat, és csereberéljük egymás között a magokat. A vetőmag-előállításra szakosodott cégek elterjedésével azonban visszaszorult ez a szintű önellátás, hiszen a magok előállítása, tisztítása sok szakértelmet és időt igényel. Magyarországon is egyre több különlegesség érhető el, és európai webshopokból is rendelhetsz érdekes magokat, a helyben alkalmazkodott tájfajták kevés kivételtől eltekintve azonban nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Az elmúlt években új erőre kezd kapni a magfogás és a magcsere. Az elkötelezett kertészek régi, helyben alkalmazkodott tájfajtákat őriznek és osztanak meg. Sok kertész nemcsak hagyományos fajtákat őriz, hanem kísérletezik hazánkban ismeretlen, különleges növényekkel is. A fajtákkal és magjaikkal ápolják történetüket, termesztési ismereteiket is; valamint nagyobb szintű önellátást tudnak kertjeikben, gazdaságukban megvalósítani.
Pár éve nálunk is slágernövény a furcsa kinézetű mexikói egérdinnye. Fotó: Bori Dániel
A magbörzék olyan közösségi események, ahol a magfogással foglalkozó kertészek csereberélhetik, felkínálhatják másoknak fajtáikat. Magyarországon az első nagy magbörzét 2011-ben szervezték Szegeden, azóta gombamód szaporodnak az események. Fontos kiemelni, hogy a magbörzék célja elsősorban a fajták megosztása, vagyis olyan mennyiségű vetőmag felkínálása, amennyiből a növény biztonsággal továbbszaporítható. Az események köré gyakran szerveznek kertészeti előadásokat, gyerekprogramokat, ezért a magok mellett sok új ismerettel is gazdagodhatsz. Nem utolsó sorban pedig sok érdekes, kertészkedés iránt érdeklődő emberrel ismerkedhetsz meg. A magbörzék térképes keresőjét minden évben a Magház honlapján gyűjtik, így könnyen megtalálhatod a hozzád legközelebb esőt!
A mezőgazdasági sokféleség fontos szerepet játszik az emberiség élelmezésében és az ökoszisztémák egészségének megőrzésében is. Háztáji kertészek, gazdálkodók és fogyasztók is támogathatják a sokszínűség megőrzését.
Magfogás- és magbörzeetikett
Ha szeretnél elkezdeni magot fogni és megosztani, fontos, hogy a magok kiskerti szaporítását az izolációs távolságok és a botanikai sajátosságok figyelembe vételével végezd! Például a különböző cukkini- és patisszonfajták könnyen összeporzódnak, az így keletkezett magokból már nem lesz ugyanolyan a termés. Nehezebben vagy egyáltalán nem porzódnak össze a paradicsom-, a borsó-, a babfajták, de akár körömvirággal, büdöskével is el tudsz indulni.
A szabadon szaporítható fajtákat magyarul szabad elvirágzásúaknak hívjuk. Ha külföldi honlapról rendelsz, a fajtaleírásnál keresd az „open pollinated” vagy az „open source” kifejezéseket. Magbörzéken kívül évente kétszer van lehetőség az állami magbanktól, a Növényi Diverzitás Központból (NÖDIK) magokat igényelni. Minden igénylő 10 fajtát választhat az aktuálisan kínáltak listájáról, ezekhez egy jelképes kezelési és postázási költség megfizetése után lehet hozzájutni. A kapott magokból nevelt növényekről, termésről a központ csupán egy rövid kérdőíves visszajelzést vár, hogy jobban megismerhessék gyűjteményük fajtáit. Ha szeretnél elmélyülni a magfogásban, ebben segít eligazodni a Magház honlapja és a Vetőmag-önellátás a gyakorlatban című könyv is.
A magfogás a paradicsom esetében viszonylag egyszerűen kivitelezhető. Fotó: Magház
A magbörzéken kizárólag saját szaporítású, szabad elvirágzású fajták magjait és egyéb szaporítóképleteket (gumókat, oltóvesszőket, palántákat) lehet megosztani. A nemzeti fajtajegyzékben szereplő fajták magjait nem szabad magbörzén felkínálni, hiszen ezek termesztése és kereskedelme engedélyhez kötött. Akkor se búsulj, ha még csak most kezdesz kertészkedni! A magbörzéken pusztán a belépő megfizetéséért, cseremag nélkül is kaphatsz magcsomagokat. Viszont csak annyi magot vigyél haza, amennyit valóban el is tudsz vetni, így nem megy kárba mások munkája. A saját magokat kiviheted a rendezvényre ömlesztve, például befőttes üvegben, ez esetben érdemes kisebb papírtasakokkal készülni, amelyekbe a látogatóid bele tudnak tenni maguknak egy keveset. Ha belefér az idődbe, a magbörze előtt már összeállíthatod a magcsomagokat. A csomagon tüntesd fel a fajt (akár latin névvel is), a fajtát, a magfogás évét és a magfogó nevét, így a magok új tulajdonosa meg tud keresni, ha valami kérdése lenne.
Feliratozott magcsomagok keresik új kertjüket. Fotó: Magház
Legyél te is szervező!
Ha nem találsz a közeledben magbörzét, te is szervezhetsz egyet! Alkalmas helyszín lehet a helyi művelődési ház, egy iskola, bármilyen közösségi tér, piac, de akár egy kávézó is. A magbörzeszezon jellemzően februártól márciusig tart, hiszen ilyenkor kell elvetni a palántákhoz a magokat, de a betakarítás után, ősszel is szoktak magcserét szervezni. Az első évben általában kevesebben hoznak magot, ezért mindenképpen kérdezz körbe a helyi kertészek, környezetvédelmi szervezetek körében, hogy kinek van megosztható feleslege. Az eseményre általában elegendő 2-3 óra, a magbörze elé vagy után viszont érdemes kertészeti, környezetvédelmi ismeretterjesztő programokat szervezni. Ha előadásokkal színesítenéd a programot, nem kell feltétlenül híres embert hívni. Tájékozódj a helyi közösségben, ki milyen kertészeti tudást tud megosztani a többiekkel! Érdekes téma lehet például a magaságyásos vagy a balkonkertészkedés, a gyümölcsfák metszése, a palántanevelés vagy a vegyszermentes kertészkedés.
Magbörze Szegeden 2019-ben Fotó: Magház
A tapasztalatok alapján szívesen csatlakoznak gyerekprogramokkal a helyi civil szervezetek, a környezetvédők, a barkácsszakkörök. Készíthettek a gyerekekkel például magbombát, magmandalát, vagy festhettek cserepeket, amelyekbe fűszernövényeket lehet vetni. A programot érdemes meghirdetni a közösségi online felületek mellett nyomtatott formában is. A helyi újságban és az üzenőfalakon kiplakátolva nagyobb eséllyel tudod megszólítani az idősebb kertészkedő generációt. A programba írd le röviden a magbörze célját és szabályait is! A börze napjára keress pár társat, akik önkéntes munkával tudnak segíteni az előkészületekben és a lebonyolításban. Egy jól megszervezett magbörzén nemcsak a magok cserélnek gazdát, de új kertészbarátságok is köttetnek. Ki tudja, lehet, hogy következő lépésként már a helyi kertbarát kört szervezitek meg!
Minden kisgyermekes család életében eljön az az izgalmas időszak (jellemzően a baba 6 hónapos kora körül), amikor megkezdődik a pici hozzátáplálása, azaz az anyatejről és/vagy a tápszerről a szilárd ételekre való aprólékos átszoktatása. Ez a feladat általában nekünk, édesanyáknak okoz nagy kihívást, hiszen a konyha javarészt a mi „birodalmunk”, és a baba körüli teendőket, változásokat is mi koordináljuk leginkább.
De hogyan is férhet bele ebbe az amúgy is bonyolult(nak tűnő) periódusba az, hogy még a fenntarthatóságra, a környezetünk megóvására is odafigyeljünk?
Erre hoztam most néhány példát. Mielőtt azonban nagyon elmélyülnék az ötletekben, fontosnak tartom leszögezni: sajnos a babák és környezetünk érdekei néha bizony gyökeresen ellentétesek lehetnek egymással.
Tökéletes példa minderre a kiskanál! Igen, a kiskanál! Noha zero waste mentalitásunknak akkor tudunk leginkább eleget tenni, ha gyermekünket fém kiskanállal etetjük (hiszen feleslegesnek tűnhet a csilivili műanyag babakanalakat beszerezni), sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok kisgyereknek egyenesen rossz érzést okoz a hideg fém a szájában vagy a szája körül. (Gondoljunk csak arra, amikor a kanállal „törölgetjük” a picik szájáról az ételmaradékot!)
A legtöbb jó minőségű babakanál manapság már úgy van kialakítva, hogy illeszkedjen a baba szájába, ne okozzon kellemetlen érzetet, és könnyű legyen megmarkolni a pici kezeknek is. Egy ilyen eszközzel sokkal lelkesebben, ügyesebben és gyorsabban tanulnak meg a kicsik akár önállóan is étkezni, míg a fém kanalak gyakran averziót és komplikációt okozhatnak a hozzátáplálás amúgy sem tükörsima útján.
Van néhány eszköz, amelyből jobb a műanyag: ilyenek a babáknak szánt evőeszközök.
Megéri hát azt az extra babakanalat beszerezni? Én mindenképpen úgy vélem, hogy igen.
Mielőtt azonban még felvetődne a kérdés, hogy mit is keresek én akkor ezen a portálon a cikkeimmel, hadd haladjak egy lépéssel tovább a kiskanál példánál maradva!
Hiszen ugyan megvesszük azt a kanalat, azonban nem mindegy, hogy az az eszköz milyen anyagból és milyen eljárással készül, mennyire tartós, és mi milyen utóéletet szánunk neki.
Magyarul: nem mindegy fenntarthatósági szempontból, hogy például egy bambuszból és szilikonból készült evőeszközről, vagy mondjuk egy „mezei” műanyag kanálról beszélünk (amely még csak nem is BPA-mentes), illetve az sem, hogy a szóban forgó kanállal még évekig tervezünk keverni-kavarni, vagy a kukában landol az első adandó alkalommal, amikor úgy érezzük, hogy csemeténk „kinőtte”.
Számomra itt van hát a low waste szemléletmód elrejtve a hozzátáplálásban: az átgondolt eszközválasztásban, az alapanyagok gondos megválogatásában és a körültekintően megtervezett és kivitelezett főzőcskézésben.
De haladjunk csak szép sorban!
1. tipp: Szerezz be környezetbarát, illetve hosszú távon alkalmazható eszközöket!
Mutatok is néhány példát:
Biztos, hogy szükséged van a legújabb pépesítőgépre még akkor is, ha fél év múlva már csak a helyet foglalja a konyhádban? Ha úgy érzed, hogy igen, vigyázz rá nagyon, hogy később könnyűszerrel túladhass rajta, hogy valaki más vegye hasznát! Vedd azonban fontolóra, hogy egy egyszerű botmixer és az edényekhez kapható párolóbetét is ugyanazt az eredményt produkálja, és talán Te is gyakrabban tudod hasznosítani őket a későbbiekben is!
Textil előkék helyett részesítsd előnyben a szilikon társaikat! Ezeket sokkal könnyebb tisztán tartani (hiszen elég csak letörölni vagy a csapnál letisztítani őket), így talán a ruhamosások gyakoriságán is spórolhatsz egy kicsit! Ráadásul ezek az eszközök jóval strapabíróbbak is, így bőven használhatóak lesznek más babá(k)nál is a későbbiekben!
Papírtörlő helyett használj inkább textiltörlőket! Igaz ugyan, hogy ezeket viszont időnként be kell dobni a mosógépbe, na de mégsem a kukában landolnak egy-egy használat után!
Vedd meg, szerezd be használtan azt, amire szükséged van! Nagyon sok olyan eszköz van a hozzátáplálásban is, amelyet felesleges újonnan megvenni! Ilyenek lehetnek a konyhai eszközök, de akár a jobb minőségű előkék, tányérok, evőeszközök is.
Ha megveszed, részesítsd a jó minőséget előnyben! Ha úgy döntesz, hogy valamiből újat szerzel be, áldozz rá picit többet a minőségért cserébe! Így később nem kell kidobni az eszközt, hanem továbbadhatod olyannak, aki épp használtan keres valami hasonlót.
Keresd a vegyszerrel NEM kezelt eszközöket! Ahogy gyermeked cseperedik, szükség lehet például egy jó konyhai fellépőre, hogy ő is elérje a konyhapultot. A hagyományos műanyag megoldások helyett biztonságosabb és környezetkímélőbb lehet a zárt, fa verzió, amelyet mi például vegyszeres kezelés nélkül készítünk.
2. tipp: Vedd figyelembe a szezonalitást!
Természetesen a legtöbb hozzátáplálási tanács és táblázat kéri, hogy tartsd szem előtt, hogy éppen melyik alapanyag van porondon, de nem árt külön is hangsúlyozni, hogy a bevezetett ételek tervezésekor vagy akár a másnapi ebéd kitalálásakor igenis fontos, hogy figyelembe vegyük a szezonalitást! Ne akarjunk mindenáron epret vagy paradicsomot adni télen, ugyanakkor használjuk ki a nyári időszakban, hogy bővelkedünk a finomabbnál finomabb gyümölcsökben és zöldségekben! (A legjobb, ha ebben az évszakban megpróbálunk minél több alapanyagot „átmenteni” – fagyasztás, befőzés, dunsztolás útján – későbbre.)
Ha figyelembe vesszük a szezonalitást, nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy valóban vitamindús, nem mesterségesen érlelt alapanyag kerül a család tányérjára, hanem abban is, hogy ez az alapanyag nem utazott több ezer kilométert hazánkig, valószínűsíthetően nincs agyonvegyszerezve (vagy akár teljesen vegyszermentes!), ráadásul a választásunkkal magyar termelők megélhetését támogatjuk.
A legjobb opció természetesen az, ha ezeket az alapanyagokat mi magunk termeljük meg! Tudom persze, hogy sokaknak nincs lehetőségük, idejük vagy helyük komplett konyhakertet gondozni, de akár már pár darab balkonládába elhelyezett koktélparadicsom és fűszernövény is hatalmas hasznot hozhat: sikerélményt, a természet iránti tiszteletet, szép példát arra gyermekünknek, hogy a paradicsom sem csomagolással körülölelve terem a szupermarketek polcain.
Az étkezéshez sok hulladék is társul, de pár trükkel ügyesen lehet csökkenteni a mennyiségét.
3. tipp: Low waste a konyhában
Ez az a téma, ahol bizony temérdek apró trükk hatalmas különbséget eredményezhet a nap végén, csak meg kell tanulnunk beilleszteni őket a napi rutinba!
Az első és legfontosabb, hogy részesítsd előnyben az otthon készített finomságokat, szemben a bolti vagy éttermi készételekkel! Ha így teszel, valószínűleg már egy rakás csomagolást és szemetet megspórolsz. Ráadásul biztos lehetsz abban, hogy minőségi és nem feldolgozott, tartósított ételek kerülnek családod asztalára. (Ráadásul az otthon készült étel mindig finomabb!)
Tudom persze, hogy kisgyerek mellett nem olyan könnyű állandóan fakanállal a kézben a konyhában tüsténkedni. Éppen ezért azt javaslom, hogy gondolkodj előre, főzz nagyobb adagokat, és fagyaszd le a maradékot! Ha így teszel, ezzel valószínűleg pénzt, hulladékot és nem utolsó sorban rengeteg energiát spórolhatsz, nem csak átvitt értelemben!
Tervezd meg előre, hogy mit főzöl! Így tudatosabban vásárolsz, és a maradékokat is jobban tudod hasznosítani!
Komposztálj, vagy használd fel egyéb módokon a főzéskor keletkezett „hulladékot”! A kedvenc trükkjeimet és praktikáimat ebben a cikkbentalálod!
Ezernyi apró trükk van a textiltatyókon kívül is, amelyekkel környezetbarátabbá teheted nemcsak a háztartásodat, de az étkezési – és főképpen a baba hozzátáplálását érintő – szokásaidat is.
Persze a legfontosabb tippet a végére hagyom:
Ne stresszelj rá semmire!
Tudom, hogy a hozzátáplálás megkezdése sokaknak már önmagában egy kérdésekkel és szorongással teli időszak. Arra kérlek, hogy ne akarj mindent tökéletesen csinálni! Ha csak egy tanácsot megfogadsz és alkalmazol a fentiek közül, már sokkal többet tettél a fenntarthatóságért, mint az, aki nem így dönt. A legfontosabb azonban, hogy örömmel és lelkesedéssel vesd bele magad a szilárd ételekre szoktatás napi kihívásaiba! Ha így teszel, a siker már félig a kezedben van!
Ökológia, környezetvédelem, csillagászat: csak néhány terület, ahol te is besegíthetsz tudományos ismereteink bővítésébe. Nem kell tudósnak lenned, hiszen rengeteg civil közösségi tudományos projekt van, amelybe bárki bekapcsolódhat, aki érez magában egy kis vágyat a kutatáshoz. És az egészben az legjobb, hogy ezek a tudományos munkák az egész nyilvánosság számára elérhetőek.
Tudományos lehetőségek amatőr természetbúvároknak
Gyerekkorom óta érdekel a növények, az állatok, a gombák világa. Sokáig el tudok merülni mindenféle élőlény megfigyelésében egy erdőben, mezőn vagy akár egy városi parkban is. A könyvespolcom tele van határozókönyvekkel. Bár biológusként végeztem, végül nem lettem kutató. Szerencsére azonban manapság a nem hivatásos természetbúvároknak is számos lehetőségük nyílik részt venni tudományos kutatásokban.
Egy októberi délután például kutyasétáltatás közben akadtam a járdán hátára fordult óriási lepkére. Mivel rovartani ismereteim kicsit megkoptak az évek alatt, kíváncsiságból beküldtem egy rovarhatározós Facebook-csoportba pár telefonnal lőtt képet. Mire hazaértünk a sétából, a kommentek között már várt a pontos meghatározás: egy ritka és védett halálfejes szenderrel találkoztam. Az adminisztrátor kérésére gyors regisztrációt követően a találatot feltöltöttem az izeltlabuak.hu oldalra, és ezzel máris adatközlővé váltam egy civil tudományos kezdeményezésben. Nem ez volt az első alkalom. A Szezon Kertben például pár éve egy talajszenzor és egy telefonos applikáció segítségével a GROW projektben vettem részt. Az adatok nemcsak a talajtudósoknak, hanem nekem is hasznosak voltak. Sok ismerettel gazdagodtam a kertem hőmérsékleti, víz- és talajviszonyaival kapcsolatban.
Homályos portrém a civil tudomány alanyáról, a halálfejes szenderről.
A tudományban megrendülő bizalom helyreállítása
De pontosan mi is az a civil tudomány vagy más néven közösségi tudomány? Olyan kezdeményezések tartoznak bele, amelyek lehetővé teszik a nagyközönség részvételét a tudományban. Az Euróapai Civil Tudományos Egyesület (ESCA) 10 alapelve szerint van néhány fontos feltétel, amelyeknek a civil tudomány területén teljesülniük kell. Ezek egyike az állampolgárok aktív részvétele olyan tudományos tevékenységben, amelyből új tudás, tudományos megértés keletkezik. A folyamat nemcsak a tudósoknak, hanem a részt vevő civileknek is hasznos. Új készségeket, ismereteket sajátíthatnak el, és érdemi visszajelzéseket kapnak a folyamat során. A civilek már a kutatási kérdések megfogalmazásában is részt vehetnek, de lehet szerepük az adatgyűjtésben, a hipotézisek tesztelésében, az eredmények értékelésében is. A kutatást, különösen az adatgyűjtést segíthetik digitális eszközök, például applikációk, szenzorok vagy internetes adatbázisok. A civil tudomány a természettudományok területén elterjedt módszertan, mára önálló tudományággá kezd válni.
A digitális eszközök megkönnyítik az adatgyűjtést.
A túltengő információk közepette egyre erősebben tapasztalható, hogy a társadalmi bizalom a tudományban megrendül. A civil tudományos módszereknek nagyon fontos szerepük lehet ennek a bizalomnak a helyreállításában, a társadalmi és a tudományos értékek megerősítésében. Ezért különösen fontos, hogy ezek a projektek magas színvonalat képviseljenek, és átláthatóan működjenek. A nyílt tudomány (open science) feltételeit követve a keletkezett adatok szabadon hozzáférhetőek és felhasználhatóak nem csupán a résztvevők, hanem a nagy nyilvánosság számára is. Ezentúl a résztvevőknek tudniuk kell, hogy mi a kutatás célja, és nekik mi a szerepük ennek elérésében. Így zárt kutatói közösségek helyett nyitott tudományos terek jönnek létre. Ezek demokratizálják a tudás létrehozását, és növelik a közpénzből támogatott kutatások társadalmi relevanciáját.
A közösségi tudomány magyarországi szereplői
Bár én érdeklődésemből adódóan eddig inkább természettudományos és mezőgazdasági kezdeményezésekkel találkoztam, a történelem, a számítástechnika területén is van lehetőség beszállni a tudományba. A helyi közösségi kezdeményezésektől egészen a globális megfigyelésekig, pár órás eseményektől a több évtizedet felölelő adatgyűjtésig.
A Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) számos civil tudományos projekt kidolgozásában és követésében vettek részt, az ESCA tagjaként több munkacsoportban dolgoznak a kutatócsoport tagjai. Munkatársaik, Czeglédi Alexandra és Balázs Bálint közösen indították el az EU-Citizen Science projekt keretében a hazai kezdeményezések feltérképezését. Ez alapján Magyarországon jelenleg körülbelül 20-30 civil tudományos projekt zajlik, noha nem minden kutató vagy projektgazda tartja magát a meghatározásba illőnek. Alex 30 interjút készített vezető kutatókkal, PhD-hallgatókkal, civil szervezetekkel és tudománykommunikációs szakemberekkel. Az adatok feldolgozása jelenleg is zajlik, de már előjáróban sok érdekességgel szolgált a közösségi tudománnyal kapcsolatban:
Folyamatosan újabb és újabb kezdeményezések bukkannak fel itthon. Van, amelyik kicsi, és csak egy szűk körnek szól. Ilyen például a Dendrománia, amelyben Pósfai György az ország legnagyobb fáit gyűjti össze. Másoknak nagyobb láthatóságuk van. Az Ökológiai Kutatóközpont például lakossági segítséggel keresi az invazív szúnyogokat. Közösségi adatbázist tartanak fenn amatőr természetbúvárok és kutatóintézetek munkatársai a hüllőknek és az ízeltlábúaknak is. A Vadonleső portálon pedig pár kiemelt, védett növény és állatfaj észleléseit lehet rögzíteni. Ebben a munkában könnyedén részt vehetnek iskolás csoportok is. A levegőminőség közösségi monitorozására a Levegő Munkacsoport „Tiszta fűtés, rendes ház” címmel indított szenzorokkal támogatott adatgyűjtést. A témával már kormányzati szinten is elkezdtek foglalkozni, bár ezekben a körökben inkább közösségi tudományként említik.
A Vadonleső oldalon a sünök észlelését is bejelenthetjük.
Vannak olyan kezdeményezések, amelyek nem teljesítik a civil tudomány minden feltételét, mert például az adatok nem nyilvánosak mindenki számára.
Itthon jellemző, hogy az adatok megbízhatósága mellett a szabad hozzáférés is aggasztja a kutatókat. A publikálási kényszer közepette félő, hogy valaki hamarabb lecsap az adatokra, és kiértékeli őket. Vannak azonban itthon olyan kutatók is, akik szerint a tudománynak közjóként kell működnie, és ez csak a nyilvánosság erejével érhető el, hiszen az adatelemzéshez szakmai tudás, olvasottság, érdeklődés is kell. A civil tudományban hobbikutatókat is el lehet ismerni, beszállhatnak az elemzésbe. A forrásokat lehet védeni, a spanyol CONECT-e agroökológiai civil tudományos projektben a nyilvánosan megosztott adatokat a Creative Commons Attribution Share-Alike elnevezésű licenc segítségével védték le, és tartják közösségi tulajdonban. A civil tudomány az önkéntesek bevonásával az eu-s közpénzből támogatott, sokszor egyébként nehezen követhető kutatások átláthatóságát segíti elő, és legitimálja a projektek társadalmi hasznosságát.
Számos hazai civil tudományos projekt kutatója gondolja úgy, hogy a szakmai utánpótlás is így biztosítható. Az érdeklődő fiatal hobbikutatókból lehetnek a következő generáció tudósai, mérnökei vagy akár tudományos kommunikátorai. A digitális eszközöknek hála könnyen lehet adatot gyűjteni, fotózni, pötyögni, ez pedig vonzó lehet a fiatalabb generációknak. A hobbikutatók bevonásával országos lefedettséggel képesek a hazai kutatók adatokhoz jutni. Erre a kis létszámú és sok esetben alulfinanszírozott intézményi kutatócsoportok önmagukban nem lennének képesek.
A társadalomtudományban erős hagyományai vannak a részvételi kutatásnak, a szociológiai és az antropológiai területeken inkább az akciókutatás terjedt el. Ahhoz, hogy megismerj egy közösséget, együtt kell vele élned és behozni olyan erőforrásokat, amelyek új tudást vagy lehetőségeket teremtenek a kutatásban részt vevő csoportok számára. Vannak olyan szociológusok, akik kis közösségekben, részvételi módszertannal dolgoznak, széles eszköztárral. A módszertan része például a fotózás, a drámapedagógia, a zene vagy a fókuszcsoportos beszélgetés. A jellemzően a természettudományok területén – itthon a biológiai és az ökológiai kutatásokban – elterjedt civil tudomány ehhez képest szűkebb eszköztárral dolgozik, például online kérdőívekkel, mobilapplikációkkal. Mára már annyira kinőtte magát, hogy sajátos tudományterületté formálódott, amelynek keretében új elméletek és az adatgyűjtésre vonatkozóan új módszertani megközelítések jelentek meg. Saját szakfolyóirata is van.
Több szem többet lát
A természetben előforduló nagy léptékű mintázatok azonosításához nagy mennyiségű adatra van szükség. A civil tudomány kontinentális vagy akár globális léptékű adatgyűjtést is lehetővé tesz, amely élőhelyeken és időn átívelő változások megértéséhez segíthet hozzá. A nagyszámú nem hivatásos madármegfigyelő például havi szinten 1 millió megfigyelést regisztrál a nemzetközi Ebird platformon. Munkájuknak hála nyomon követhetők a madarak populációinak változásai, a költési időszakok sikeressége vagy a vonulási útvonalak. A madármegfigyelési adatokat összevetve az élőhelyek változásával vagy éppen a környezetszennyezési adatokkal a kutatók fontos ökológiai következtetéseket tudnak levonni.
A civil tudománynak a madarászat területén vannak a legrégebbi hagyományai.
Hatékony közösségerősítő, szemléletformáló szerepük lehet a személyes részvételt igénylő Bioblitz megmozdulásoknak. Ezek során rövid idő alatt tudósok, diákok, helyi lakosok segítenek egy terület biodiverzitásának felmérésében. Az okostelefonoknak és az egyre pontosabban határozó applikációknak köszönhetően mindez különösebb előképzettség nélkül is végrehajtható. A Fishing on Orfű fesztiválon 2021-ben például a WWF közreműködésével zajlott Bioblitz-akció. Botanikusok, zoológusok, ökológusok és a fesztiváli nép közreműködésével közel 500 fajt sikerült azonosítani. Nem elhanyagolható „mellékhatásként” a program lehetővé tette, hogy a fesztiválozók ráébredjenek a biológiai sokféleség fontosságára és az ökológiai rendszerek sebezhetőségére, valamint megismerjék a tudományos mintavételezés módszertanát.
Lepkék, ökológia és természetvédelem
A halálfejes szenderrel való találkozásom után kíváncsi lettem, hogyan működik a gyakorlatban a lepkész civil tudomány. Szabadfalvi András, a Magyar Lepkemonitoring Hálózat kutatója és Szalkay József, a Lepkészeti Egyesület egyik tagja volt segítségemre. András nemcsak a kutatásban, hanem a lepkék élőhelyeinek megőrzésében, kialakításában is aktív. Segít lepkebarát kerteket kialakítani, sőt Vácon saját permakultúrás kertje is van.
Az izeltlabuak.hu-n adatszolgáltatással is segíti a közösség munkáját. A portálon jelen vannak nemzeti parkoknak, múzeumoknak dolgozó hivatásos lepidopterológusok és szakavatott amatőrök is. Az ott zajló munkáról így fogalmaz: „A munkát nem minősíti, hogy valaki ebből él-e vagy sem. A fiatalok közül sokan regisztráltak a portálra, de a nagy öregek többnyire ebbe már nem fognak bele. Az adatbázisok ideje előtt a lepkészek kipreparált magán- és múzeumi gyűjteményeket hoztak létre. A magángyűjtők a ritka példányokat nemzetközi börzéken árulták és csereberélték. Ma is működik még ez az irány, léteznek intézményi gyűjtemények, hiszen egy kitűzött lepke alkalmas genetikai vizsgálatokra, és sokkal aprólékosabban lehet megvizsgálni a határozóbélyegeket, mint egy fénykép alapján. A közösségi adatbázisok és a „húslepkészek” világa egymás mellett él.”
A nappali nagylepkék a hobbi természetbúvárok körében is népszerűek.
A Lepkemonitoring Hálózat nem a fajok egyszeri észleléséből, hanem jelenleg főként úgynevezett transzektekből gyűjt adatokat. Ez utóbbi azt takarja, hogy egy kiválasztott területen a kutatók vagy az önkéntesek megadott időközönként, rendszeresen végigjárnak egy rögzített útvonalat, és összeírják a megfigyelt fajokat és ezek egyedszámát. A különbségeket András így foglalta össze: „Az izeltlabuak.hu egy »opportunisztikus« adatbázis, amely nem tervszerű, rendszeres mintavételezésből származik, hanem jelenléthiány típusú adatokra épül. A hálózat ezzel szemben adott időközönként, tervszerűen méri fel egy adott terület lepkepopulációját. Vannak nemzeti parki megbízásaink és teljesen önkéntesen működő transzektjeink is.”
Aki jelentkezik és elmegy az év eleji műhelytalálkozóra, kap egy határozót, egy lepkehálót, és be is csatlakozhat a munkába. Ki kell jelölni egy 500–1000 méter hosszú útvonalat, és az áprilistól szeptemberig tartó szezonban feljegyezni a megfigyelt fajokat. Olyan lepkével is találkozhat egy önkéntes, amelyet nem tud rögtön meghatározni. Ebben segítenek a kutatók.
„Az önkénteseket arra bátorítjuk, hogy a saját lakóhelyükhöz közel jelöljenek ki egy területet, amelyet gyakran meg tudnak látogatni. A cél, hogy folyamatosan fejlődjünk. Ez a nagy előnye ennek a közösségi tudománynak. Ha valahova az ember elkezd kijárni, akkor azt a helyet megismeri, a sajátjának érzi. Ahogy egyre több időt tölt ott, egyre több csodát ismer meg. Van az az embertípus – például egy profi természetfotós –, aki megy a ritka lepkék után, hogy »megfotózza« őket: egyik nap itt, másik nap ott. És van a másik, aki nem ezzel foglalkozik, hanem elkezd figyelni egy területet, és azt nagyon sokszor és sokáig figyeli. Előbb vagy utóbb olyan ritkaságok kerülnek a szeme elé, amelyekre előtte nem is gondolt”– emeli ki a módszer előnyeit András. A magyar hálózat az európai ernyőszervezet (eBMS) partnere. A közösen gyűjtött adatok és az ezek alapján készült ajánlások az EU beporzóvédelmi irányelvének és stratégiájának kialakítását is segítik.
Az új digitális módszerek révén az elmúlt években sokat nőtt például a vonulási útvonalak, az elterjedési térképek részletessége. Az lenne ideális, ha minden korosztály részt venne a munkában. Ahhoz, hogy legyen sok jó amatőr lepkész, már óvodás korban el kell kezdeni a kedvcsinálást. A középiskolás korosztálytól kezdve a nyugdíjasokig már aktívan részt tudnak venni az adatgyűjtésben az emberek
„ A közösségi adatgyűjtés iszonyatosan nagy előny, hiszen nem lehet minden nyári orgona mellé odaállítani egy kutatót, hogy számolja a nappali pávaszemeket. Tervezünk olyan kutatásokat, ahol csak egyetlen jól felismerhető faj előfordulását lehet beküldeni mobiltelefonos applikációval. Ha egyre több faj bekerül az appba, akkor az emberek is egyre több fajt fognak ismerni. Természetesem nem lehet minden munkát kiszervezni közösségi tudomány keretébe. Vannak olyan területek, amelyekhez komoly szaktudás kell. Például van 150 körüli nagylepkefaj Magyarországon, ezzel szemben az éjszakai fajok száma 1000 felett van. Ez utóbbiak pontos határozása általában már túlmutat a legtöbb amatőr lepkész tudásán. A törékeny lepkék jelölése és visszafogása is olyan munka, amelyet nem lehet kiszervezni. És persze az adatnyilvánosságnak is lehet hátulütője: ha valahol ritka kosbor vagy rovar kerül elő, akkor a fotósok vagy a ritkábban gyűjtők megszállhatják a találati helyszínt, ezzel rombolva az élőhelyet” – összegzi beszámolóját András.
A kátyúktól a mezőgazdasági sokféleségig
Bár eddig csak adatközlőként vettem részt a civil tudományban, az idei évben a mezőgazdasági sokféleséggel és a vetőmagmegőrzéssel foglalkozó civil szervezetünk, a Magház is kutatónak állt. Közösségünk keménymagja már évek óta végzi a gyűjteményünkben megtalálható tájfajták vizsgálatát. Az adatgyűjtést azonban szerettük volna kiterjeszteni önkénteseinkre és támogató tagjainkra is. Meglepő módon a kátyúkra és a törött padokra – pontosabban a városi hibabejelentésekre – specializált Járókelő volt ebben segítségünkre. Alex az ESSRG részéről támogatta a fejlesztést. „A portál és az applikáció eredetileg lakossági, utcai hibabejelentésre jött létre, nem tekinthető kifejezetten civil tudománynak, hiszen nem kutatási, hanem problémamegoldó célja van. Kutatási következtetések helyett érdekérvényesítésre használják az adatokat, becsatornázzák a megfigyeléseket a helyi döntéshozókhoz. A beküldő felületét azonban kisebb átalakítással civil tudományos adatközlésre is alkalmassá tudtuk tenni az adatbázis-kezelésnek és a geolokációnak köszönhetően. A későbbiekben a Járókelőkutató felületén már bárki kezdeményezhet helyi vagy országos szintű kutatást. Reményeink szerint a felületnek az adatgyűjtés mellett közösségteremtő ereje is lesz” – vallja Alex.
A Magház fajtatesztelő felületét hamarosan élesítjük, a beküldött adatokkal pedig fel tudjuk majd mérni, hogy fajtáink hogyan teljesítenek különböző földrajzi és termesztési viszonyok között. Az egységes kérdőív, a fényképfeltöltés és a geolokáció segít majd egységes formátumban begyűjteni az adatokat. Reméljük, hogy ezzel a módszerrel évek múltán a gyakorlatban hasznosítható eredmények születnek majd. Például könnyebben tudunk majd zöldségfajtákat ajánlani, a különösen jól teljesítőket pedig fel tudjuk vetetni a tájfajtajegyzékbe, ezzel is növelve népszerűségüket.
A civil tudomány tehát mindenki számára nyitva áll, legyen szó saját projektekről vagy természetbúvár megfigyelésekről! Érdemes csatlakozni!
Ez az oldal sütiket használ a lehető legjobb felhasználói élmény elérésének érdekében.
A greendex.hu adatkezelési és adatvédelmi szabályzata itt találhatók.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindenképpen engedélyeznie kell, hogy el tudjuk menteni az Ön süti beállítási preferenciáit.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Statisztikai sütik
A statisztikai sütik lehetővé teszik a honlap üzemeltetője számára, hogy a felhasználói szokásokat anonimizált adatokként elemezzék, ezzel hozzájárulva a magasabb szintű felhasználói élményt támogató fejlesztésekhez.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
