Ahogy a bolygó éghajlata egyre melegebbé válik, úgy nő a tömeges halpusztulások gyakorisága is. Ezek a halpusztulások súlyos hatással lehetnek az ökoszisztémák működésére, veszélyeztethetik a meglévő halállományokat és a globális élelmiszerellátást.
Úgy tűnik, hogy az ilyen események gyakorisága egyre gyorsul, ami súlyos következményekkel járhat a világra nézve, ha a 21. században nem sikerül jelentősen csökkenteni a globális szén-dioxid-kibocsátást.
Ezek a megállapítások egy nemrégiben megjelent tanulmányban olvashatók, amelynek társszerzője az Arkansasi Egyetem Biológiai Tudományok Tanszékének két tagja: Simon Tye és Adam Siepielski egyetemi docens.
A tanulmány 526 dokumentált halpusztulási esetet gyűjtött össze, amelyek Minnesota és Wisconsin tavaiban fordultak elő 2003 és 2013 között. A kutatók megállapították, hogy ezeknek az eseményeknek három fő kiváltó oka volt: fertőző betegségek, a nyári halpusztulás és a téli halpusztulás.
A kutatók ezután a nyári elhullásokra – azaz a meleg hőmérséklethez kapcsolódó halpusztulásokra – szűkítették a kört. Erős kapcsolatot találtak a helyi levegő- és vízhőmérséklet és ezen események előfordulása között, ami azt jelenti, hogy a hőmérséklet emelkedésével a halpusztulás gyakorisága is nőtt. Ráadásul a levegő illetve a víz hőmérsékletét használó modelljeik hasonló eredményeket adtak, ami azért fontos, mert a levegő hőmérsékletére vonatkozó adatok világszerte szélesebb körben elérhetőek, mint a vízhőmérsékletre vonatkozó adatok.
Forrás (enn.com)
