Mivel Madagaszkár déli részének egykor termékeny szegletében alig maradt fa, amely lelassítaná a szelet, az mindenhová befújja a vörös homokot: a mezőkre, a falvakba és az utakra, és az élelmiszersegély-csomagokra várakozó gyerekek szemébe. A négy éve tartó szárazság, amely az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszálya, valamint az erdőirtás a területet teljesen porossá változtatta.

„Nincs mit betakarítani. Ezért nincs mit ennünk, és éhezünk” – mondja a hétgyermekes Tarira, aki a Világélelmezési Program (WFP) egyik távoli állomásán várakozik épp, ahol a gyerekeknél ellenőrzik az alultápláltság jeleit, és ételt adnak nekik. Mint sokan mások a régióban, Tarira és családja is kénytelen volt a helyi raketa néven ismert kaktuszfajtát enni, amely vadon nő, de kevés tápértékkel bír, és gyomorfájást okoz.

Madagaszkár a világ negyedik legnagyobb szigete és egyik legváltozatosabb ökoszisztémája, a több ezer őshonos növény- és állatfajjal egy buja természeti paradicsom képét kelti. De egyes részein, például a déli területeken a valóság megváltozott.

„Régen Madagaszkárt zöld szigetnek hívtuk, de sajnos ma már inkább vörös sziget” – mondja Soja Lahimaro Tsimandilatse, a déli régió kormányzója.

A helyi hatóságok és a segélyszervezetek szerint a déli régió élelmiszerválsága hosszú évek alatt alakult ki, és az okok összefüggnek egymással, többek között a szárazság, az erdőirtás, a környezeti károk, a szegénység, a Covid-19 és a népességnövekedés.

A 30 millió lakosú Madagaszkárnak mindig is voltak szélsőséges időjárási jelenségei, de a tudósok szerint ezek gyakorisága és súlyossága valószínűleg növekedni fog, mivel az ember okozta éghajlati válság miatt a hőmérséklet egyre magasabbra emelkedik.

A közösségek és a segélyszervezetek azonban már megpróbálnak túllépni a vészhelyzeti fázison, és olyan előremutató projektekre összpontosítanak, mint például a tengerparti városokban a homokdűnék telepítésével történő stabilizálására irányuló nagyszabású erőfeszítések.

Forrás (independent)