Egy veszélyeztetett madárfaj kihalásától való megmentésére irányuló terv egy kísérleti eszköz – apró, napenergiával működő hátizsák – segítségével valósul meg.

A sztyeppefutó nevű vándormadarak apró, őzbarna színű, pettyes torkú, talajlakó szárnyasok, amelyek Északnyugat-Viktória és Új-Dél-Wales Riverina félszáraz füves területein élnek. Egykor egész Kelet-Ausztráliában megtalálhatóak voltak, de számuk az elmúlt 10 évben drámaian csökkent. Ismert élőhelyük nagy része magánterületeken található.

Az élőhelyi igényeik nagyon különlegesek. Aszályos időszakokban a rovarok száma csökken, a fészekalj és a táplálék pedig kevés, ami azt jelenti, hogy a populáció nem tudja fenntartani magát. A túl sok eső viszont a gyomok túlburjánzásához vezethet, és a madarak elvándorolnak. A legújabb becslések szerint 500-1000 sztyeppefutó maradt a vadonban. Az ausztrál kormány 2015-ben kritikusan veszélyeztetettnek nyilvánította.

Egy új kutatás miatt15 madarat engedtek szabadon az Oolambeyan nemzeti parkban. A területet 2002-ben örökös védelem alá helyezték, mivel magas természetvédelmi értéke miatt kritikus élőhelye a sztyeppefutó madárnak. A kutatók régóta küzdenek, hogy megértsék a madarak mozgásait a természetes környezetben – és itt jönnek a képbe a napelemes hátizsákok, amiket műholddal követnek majd.

James Griffin, az észak-észak-wales-i környezetvédelmi miniszter szerint a szabadon engedésük utáni mozgásuk nyomon követése a faj visszahozását célzó erőfeszítések tetőpontja. „Az ökoszisztéma kritikus részét képezik, mivel jelenlétük vagy hiányuk az őshonos élőhelyük egészségét jelzi” – mondta Griffin.

„Ezek a naphátizsákot viselő sztyeppefutók megnyitják számunkra az utat a fontos adatok gyűjtéséhez, amelyek végső soron segítenek majd javítani a vadon élő populációk védelmére irányuló erőfeszítéseinket a jövőben.”

Forás (theguardian)