Különleges külsejű pók, amelynek összesen körülbelül csupán száz faja létezik, amelyek csak Európában, Közép-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában honosak. Így örömteli tény, hogy Magyarországon három faj is megtalálható, illetve egy negyedikről folynak még a kutatások.

Ide a vörös posztót!

Magyar nevét méltán kiérdemelte, ugyanis a hímek veszély esetén a bikákhoz hasonló támadó pózt vesznek fel. Fejüket leszegik, potrohukat pedig az égnek emelik, hogy minél félelmetesebbnek tűnjenek ellenfelük számára.

Kapcsolódó bejegyzések

A pókok szerepe a kertben

A Pók-Háló program keretében a résztvevők elmélyíthetik a mindennapi életterünk természetközeliségéről alkotott tudásbázisukat.

Profi ragadozók

A bikapókok különleges és igen hatékony módszerrel kapják el áldozataikat, amelyek általában jóval nagyobbak náluk, ugyanis előszeretettel vadásznak különféle futrinkákra, ganajtúrókra és gyászbogarakra. Csapdájuk egy néhány centiméter mély, finom pókselyemmel bélelt akna, amely köré buktató- és fogófonalakat húznak ki, mindezt pedig igyekeznek apró tereptárgyak közé rejteni, vagy különböző növényi részekkel álcázni. Ha megvan az áldozat (amelynek a kitinszőrei menthetetlenül beleragadnak ebbe a speciális hálóba), még egy vendégmarasztaló bénító marással is kedveskednek neki, így biztosan nem menekülhet el a vacsora.

Önfeláldozó anyák

A vadászó és kóborló életmódot folytató hímek az aknalakó nőstényekkel párzás után egy ideig együtt élnek, a fiatal pókokról azonban már csak a nőstény gondoskodik, szó szerint az élete árán is. Ugyanis az ivadékgondozás után az utódai őt is elfogyasztják.

Kapcsolódó bejegyzések

Te is találkoztál már a szongáriai rémmel?

A szongáriai cselőpók, avagy az orosz taranula hazánk legnagyobb pókfaja.

Hazánkban élő bikapókok

Magyarországon a skarlát bikapók (Eresus kollari), a sárgafejű bikapók (Eresus moravicus), valamint a deres bikapók (Eresus hermani) található meg, utóbbi a nevét Herman Ottóról kapta, aki elsőként írt a hazai bikapókokról. Ezeken kívül pedig létezik egy negyedik faj, amelyről még folynak a kutatások, és ideiglenesen a „homoki” sárgafejű bikapók néven említik.   

A bikapókokra egyébként ivari dimorfizmus jellemző, azaz a nőstények jóval nagyobbak és kevésbé színesek, mint a hímek. Élőhelyeiket tekintve speciális körülményeket igényelnek, csak meleg, száraz, speciális talajú és növényzetű területen képesek megélni. Ezért jellemzően foltszerűen fordulnak elő az országban a középhegységekben, a dombvidékeken és az Alföldön is.

Csípése fájdalmas, azonban ritka előfordulása és rejtőzködő életmódja miatt nem kell tartanunk attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerülünk velük.

Magyarországon minden fajuk védett, természetvédelmi értékük 5000 forint.