Egy átlagos reggelnek indult, amikor 65 millió évvel ezelőtt egy 11 km átmérőjű aszteroida becsapódott a Földbe olyan pusztító erővel, amekkorát egymilliárd hirosimai atombomba csak együtt lenne képes felmutatni. Alig 40 perccel később már visszafordíthatatlan következményekkel járt az esemény, nem csupán a bolygó ökoszisztémáját tekintve, de a kor uralkodó és legendás állatfajának számára is. A cikk egy kis ízelítőt nyújt David Attenborough legújabb, a dínók utolsó napjairól szóló dokumentumfilmjéből. Az eddigi legszámottevőbb felfedezés mellett arról is szót ejtünk, hogy pontosan hogyan haltak ki a dinoszauruszok.
A hiányzó bizonyíték, illetve az újdonsült fosszíliaparadicsom
Talán meglepő belegondolni, de valójában még soha senki nem fedezett fel olyan dinoszauruszfosszíliát, amely a becsapódás utáni ezer évben pusztult volna el. A száraz tényeket tekintve tehát eddig nem volt kézzel fogható bizonyítékunk arra, hogy az őslények kihalását valóban a Chicxulub-aszteroida okozta.
Egy új ásatási helyszín azonban nemrégiben más színben világította meg a rejtélyt. Középnyugat-Amerikában található a felső kréta időszak végén és a paleocén korai szakaszában képződött Hell Creek formáció, amely az utóbbi évtizedben az őskori maradványok aranybányáját jelentette.
A kritikus terület csupán futballpálya méretű, azonban rengeteg őslénymaradványt rejt magában.
Tanis, a rejtélyes tömegsír
Az imént említett kicsi, de annál rejtélyesebb terület a Tanis nevet kapta, amelyet a dokumentumfilm egyik főszereplője, Robert DePalma paleontológus kölcsönzött neki. A történet két szálon fut: az egyik Robert ásatásait, felfedezéseit követi nyomon, a másik pedig David Attenborough megnyugtató és informatív narrációja vizuális ábrázolások kíséretében. A két szálat számítógépes animációk kötik össze, amelyeken a dinoszauruszok mindennapi életének történései köszönnek vissza.
„Mindenki, aki valaha is szerette a dinoszauruszokat, gondolt már arra, hogy vajon mi történhetett velük. Vajon miért nincsenek már itt? Sok elmélet létezik, de senki sem tud pontos választ adni a kérdésre” – elmélkedik a filmben Robert DePalma paleontológus.
Robert és csapata már 2012 óta végeznek ásatásokat a rejtélyes területen. Ez idő alatt számos jelentős felfedezést tettek. Nem csupán dinoszauruszmaradványokra gondolhatunk, hanem például olyan vegyületekre is, amelyek irídiumban gazdagok. Ez az elem elképesztően ritka a földkéregben, azonban az aszteroidákban gyakori.
A paleontológus minden nyarát Tanisben tölti, hiszen a helyi időjárás csak ebben az évszakban teszi lehetővé a kutatást. A dokumentumfilmben hangsúlyos bizonyítékok látnak napvilágot a hely történeti jelentőségét és az aszteroidával kapcsolatos összefüggését illetően.
Tanis pontos koordinátáit a mai napig rejtély övezi, hiszen földtörténeti bizonyítékokat őriz. Nem lenne szerencsés, ha elárasztanák a lelőhelyet a turisták.
A dokumentumfilmben rövid blokkokban megismerkedhetünk például a Triceratopsz vagy a Tirannoszaurusz párzási szokásaival és viselkedési jellemzőivel is. A számítógépes animációkat tekintve ne számítsunk Jurassic World szintű CGI-munkára (mondjuk szerintem a Jurassic Park animatronikái élethűbbek voltak), de a célnak abszolút megfelelnek. A legtöbb esetben szívmelengetőek a jelenetek David Attenborough jellegzetes narrációja és a hatásos zenei aláfestés kombinációjában.
A gyilkos fegyver megvan, de a holttest hiányzik
A dokumentumfilm számos meghökkentő felfedezésről, valamint őslénymaradványról számol be. Ezeket nem „lövöm le”, de azért egyikükről mindenképp szót kell ejtenünk.
A film utolsó harmadához közeledve Attenborough érdekes megközelítést alkalmaz: ha a dinoszauruszok kihalása gyilkosság lenne, akkor rendelkezésünkre állna a hely, az idő, a gyilkos fegyver, csak a holttest nem.
Robert DePalma bőven szembesült már dinoszauruszmaradványokkal, azonban egyik lelet esetében sem az aszteroida okozta az őslény halálát.
Kicsivel később egy már-már megszokott ásatási jelenetet láthatunk, amikor is Robert hirtelen megszólal: „Van itt valami!” Elindul az izgalmat fokozó zene, a dokumentumfilm végéhez közeledve pedig ez csak egy dolgot jelenthet: a régészek történelmi jelentőségű leletre bukkantak.
„Egy dinoszaurusz teljes lába” – Roberték világtörténeti felfedezése
Meghökkentő felfedezést tesz a régészeti csapat: a könnyed ecsetvonások közepette megpillanthatunk egy szinte teljesen épségben lévő dinoszauruszlábat. Méghozzá bőrrel és szövetekkel együtt.
Gyönyörűen látszódnak a pikkelyek és a mintázatok is, így mondanom sem kell, a kutatók szinte azonnal elkezdték gőzerővel vizsgálni a leletet.
Érdekfeszítő jelenet következik, amelyben a testi adottságok elemzése során megállapítják, hogy az állat nem lehetett más, mint egy Thescelosaurus. A fajról készült élethű animációk segítségével azonnal beszippant minket egyfajta különleges hangulat, és egy picit a néző is a krétában érezheti magát.
Ekkor értesülünk a dokumentumfilm egyik legnagyobb felfedezéséről. Az elhalálozás minden elképzelhető okát kizárják, a csontok nem hétköznapi formája és állapota alapján pedig megállapítják, hogy a példány elpusztulását nagy valószínűséggel az aszteroida becsapódásának következményei okozták. A pontos okfejtést nem árulom el, tekintsétek meg a filmben, megéri!
Vajon pontosan hogyan és mennyi idő alatt haltak meg a dinoszauruszok?
Az egymilliárd hiroshimai bomba pusztító erejével felvértezett aszteroida a délelőtti órákban csapódott be a Földbe. Ekkor Tanisban, több mint 3 ezer kilométerrel arrébb, teljes csend uralkodott. A becsapódás helyén azonban 3 trillió tonna kőzet lökődött ki az űrbe egy gigantikus méretű, forró robbanás kíséretében.
Ezután jött a 960 km/órás szél, majd földrengések és cunamik következtek. A Föld többi részén az élet még néhány értékes percig a megszokott mederben folyt tovább, azonban a becsapódás hullámai és hatása rövid időn belül már az egész bolygó területét sújtották.
A kilökődött aszteroidarészecskék felforrósodott állapotban elkezdtek visszahullani a Földre. Még a napot is eltakarták, így a bolygó rövid időn belül egy sötét, forró, pokoli apokalipszisre emlékeztető színdarab helyszínévé vált.
A 10 méter magas cunamik, a földrengések és a forró törmelékzuhatag együttesen rengeteg élőlényt és organizmust azonnal elpusztítottak, maguk alá temettek. Azoknak, amelyek életben maradtak, kínkeservesen kellett küzdeniük a lélegzetvételért.
A légkör végtelenül felforrósodott, az erdők elkezdtek égni, és súlyos avartüzek keletkeztek. Sem a szárazföldön, sem pedig a levegőben nem maradhatott sokáig életben egyetlen élőlény sem. Kivételek az olyan állatok, apró emlősök lehettek, akik a föld mélyén éltek.
Alig egy órával a becsapódás után a bolygónkon már gigászi, elképzelhetetlen következményei lettek az aszteroida becsapódásának, amit a dokumentumfilm hatásosan érzékeltet egy kb. 10 perces montázzsal.
A törmelékeknek köszönhetően ezután két év szó szerinti homály következett a Föld történetében. Azonban mint minden esetben, a sötétséget előbb-utóbb felváltotta a fény és a világosság. Ahogy a Jurassic Park legendássá vált mondata hangzik: „az élet utat tör magának”.
Megnézzem vagy ne nézzem?
Akik David Attenborough életművének a szerelmesei, azoknak nyugodt szívvel ajánlom a film megtekintését.
Akik azonban valódi „hands on” típusú természeti tartalmakra vágynak – amit a legendás természettudóstól megszokhattunk –, talán picit csalódni fognak, illetve kevésbé lesz számukra érdekes, pörgős a cselekmény.
A szemkápráztató természeti felvételek ezúttal kisebb hangsúlyt kapnak. Ebben a filmben inkább a szép lassan kibontakozó tudományos felfedezéseké a terep. A dokumentumfilm legizgalmasabb pillanatai az utolsó harmadban érkeznek el, amikor a becsapódás hatásait, illetve a történelmi felfedezéseket láthatjuk. A cselekmény első fele Robert DePalma régészeti kutatásairól, illetve a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudományos érdekességekről szól.
Mindeközben azonban élvezhetjük David Attenborough színpadiasan egyedi narrációjának kellemes búgását is, így az igazi Attenborough-rajongók számára garantált a szórakozás.