Egy kutatócsoport azt állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság miatt menekültek el olyan hirtelen a 15. század elején a vikingek, hátra hagyva dél-grönlandi településeiket. A friss elmélet egy széles körben elterjedt teóriát cáfol.
A vikingek 985-ben érkeztek Grönlandra, ahol kiirtották az őshonos növényzetet, hogy dús füvű legelőket telepítsenek fő táplálékuk, a szarvasmarhák ellátása érdekében. A virágkorban mintegy 2 ezer ember élhetett a grönlandi vikingtelepüléseken.
A 15. század elején azonban a vikingek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról.
Eltűnésükre a különböző kutatócsoportok különféle magyarázatokkal álltak elő, így gazdasági összeomlással vagy járványokkal indokolták azt, de a kis jégkorszak okozta erős lehűlés volt a legnépszerűbb elmélet.
A University of Massachusetts Amherst kutatói szerint azonban nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt állhattak odébb a vikingek.
A 14. század végén a hosszúra nyúló aszály oda vezetett, hogy még kevesebb fű termett a szarvasmarhák táplálására, mint az amúgy is zord körülmények között általában. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást jelentett az állattartáshoz szokott közösségeknek, így inkább feladták otthonaikat az egykori „zöld szigeten”, Grönlandon.
(Forrás: elobolygonk.hu Kép: pexels.com)
