Az idei év szélsőséges időjárási jelenségek sorát hozta. Júliusban rekord meleg volt Észak-Amerika egyes részein. Szibériában erdőtüzek tomboltak. Belgiumban, Németországban és Kínában heves esőzések és áradások pusztítottak. A tudósok egyértelműen rámutattak arra, hogy az észak-amerikai hőhullámért és a közép-európai áradásokért legalább részben az emberi tevékenységek miatt folyamatosan gyorsuló éghajlatváltozás a felelős. A hőmérséklet további emelkedésével az említettekhez hasonló szélsőséges időjárási események egyre súlyosabbá válnak majd – derült ki a legújabb, augusztusban publikált IPCC-jelentésből. Cikkünkben bemutatjuk, hogy a jogrendszer hogyan segíthet a bolygó megmentésében.
Az éghajlatváltozás hatásait ugyan egyre inkább tapasztaljuk a saját bőrünkön is, sajnos bizonyos üzleti érdekek továbbra is a tudományosan megalapozott éghajlat-politika útjában állnak. Ennek következtében az éghajlatváltozás mérséklését támogató csoportok egyre gyakrabban fordulnak a bírósághoz segítségért.
A pereskedés valóban fontos eszközévé válhat annak, hogy a kormányokat és a vállalkozásokat felelősségre lehessen vonni olyan intézkedéseikért és mulasztásaikért, amelyek az éghajlatváltozás révén milliók életkörülményeire lesznek hatással. A kormányok egyre több perrel néznek szembe. Ezek végső célja az, hogy megvédjék az emberek, a következő generációk környezeti jogait.
Egyre több per, erős ambíciók
A klímaperek száma 2015 óta több mint kétszeresére nőtt világszerte. 1986 és 2014 között alig több mint 800 ügyet nyújtottak be, míg az elmúlt 6 évben több mint 1000 ügyet indítottak. A londoni Grantham Research Institute on Climate Change and the Environment kutatóinak júliusban közzétett elemzése szerint a felperesek között gyerekek is vannak. A vádiratok 37 esetben azt állítják, hogy a kormányok nem tartották be az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentésére tett ígéreteiket, vagy nem tűztek ki elég ambiciózus célokat.
A klímaperek megszaporodásától és ezek sikerességétől motivált aktivisták és önkormányzatok, tudósok és ügyvédek harcolnak a klímaváltozás mérséklését célzó, üzleti érdekek elleni fellépést támogató politikáért.
A vádak és a klímaperek előrehaladása
Azok a vállalatok, amelyek a fosszilis energiahordozók kitermeléséért és kereskedelméért felelősek, szintén számos éghajlati perrel néznek szembe, főként az Egyesült Államokban, de más országokban is. Az ok a fogyasztók és a befektetők megtévesztése, valamint a közösségek és más vállalkozások által elszenvedett éghajlati károk. A szóban forgó a vállalatok ugyanis úgy termelték ki és forgalmazták az olajat, a gázt és a szenet, hogy pontosan tisztában voltak azzal, hogy ezzel milyen károkat okozhatnak.
A tudomány központi szerepet játszik a klímaperekben az érvek alátámasztásában. A perek túlnyomó többsége az éghajlatkutatás legalapvetőbb következtetéseire támaszkodik. Az éghajlati ügyek tárgyalásában az ok-okozati összefüggés kulcsfontosságú szempont. Ez abban az esetben módosul, ha a bírókat meg lehet győzni arról, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátói felelősek tetteikért vagy akár tétlenségükért.
A Nature-ben megjelent egyik cikk két főszereplőjének, Friederike Ottonak és Petra Minneropnak a példája jól szemlélteti a tudomány és a jog együttműködését. Friederike a világ egyik legismertebb, éghajlat-modellezéssel foglalkozó kutatója. Tapasztalatai segítik Petra jogi munkáját, akinek célja, hogy kormányokat és vállalatokat vonjon felelősségre hozzájárulásukért a globális felmelegedéshez. Egyre motiváltabb munkájában, hiszen számos sikeres klímapert tudhat már magáénak. A legújabb tudományos eredményeket igyekeznek felhasználni, hogy javítsák a peres eljárások esélyeit. Azon dolgoznak, hogy a folyamatot hatékonyabbá tegyék, és minél több per zárulhasson sikerrel. Míg korábban könnyebb volt támadási felületet találni az IPCC jelentéseiben is, az idei jelentésben kiemelik, hogy az attribúció módszertana a legutóbbi értékelés óta kiforrott, és a legkorszerűbb tanulmányok eredményei ma már megbízhatónak tekinthetők.
A klímaperekbe a tudományos eredményeken túl a jövőben be lehetne vonni a kialakulóban lévő attribúciós tudomány eredményeit. Így a párizsi megállapodással kapcsolatos nemzeti kötelezettségvállalások betartásának felülvizsgálatát, valamint azokat a tanulmányokat, amelyek a vállalatoknak a termékeik éghajlatkockázatával kapcsolatos tevékenységét elemzik.
A Union of Concerned Scientists (UCS, Aggódó Tudósok Uniója) tavaly létrehozott egy virtuális platformot olyan tudósok és jogi szakértők számára, akik összefoghatnak hasonló ügyek kapcsán. A kezdeményezés célja az, hogy katalizálja a tudományágak jogilag releváns kutatásai, és a jogászok számára megkönnyítse a tudomány eredményeinek felhasználását az ügyeikben. Azon dolgoznak, hogy tudományos közösségeket hozzanak létre, és ezeken belül nagyobb kapacitást építsenek ki jogilag releváns kutatások elvégzésére és kommunikálására. Ezenkívül széles körben hozzáférhetővé kívánják tenni a peres eljárások szempontjából releváns, megbízható tudományos eredményeket a jogtudósok, a jogalkalmazók, a helyi tisztviselők, az érintett közösségek és más érdekelt felek számára. A UCS párbeszédet alakít ki a tudományos szakértők, a jogászok és a gyakorlati szakemberek között.
A jogászok egy sor, éghajlattal kapcsolatos peres ügyet helyeznek kilátásba. A perek egyik típusa olyan pénzügyi szervezeteket célozhat meg, amelyek hozzájárulnak a jövőbeli éghajlatváltozáshoz. Ilyenek például az erdőirtással kapcsolatba hozható árukkal kereskedő vállalatok.
2017-ben Ausztrália legnagyobb bankja volt a világon az első pénzintézet, amely ellen pert indítottak az éghajlatváltozással járó kockázatok nem megfelelő kezeléséért. A Commonwealth Bank of Australia (CBAUF) két részvényese nyújtott be keresetet az ország szövetségi bíróságán, azt állítva, hogy a bank „nem tette megfelelően közzé”, hogy az éghajlatváltozás milyen kockázatot jelenthet a pénzügyi stabilitására nézve. A befektetők, Guy és Kim Abrahams szerint a Commonwealth Bank 2016-os éves jelentése „nem adott valós képet pénzügyi helyzetéről és teljesítményéről”.
A per célja az volt, hogy a bank ismerje el bűnösségét, és vállaljon kötelezettséget arra, hogy a jövőben részletesebb tájékoztatást nyújt az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról.
2021 áprilisában a ClientEarth pert indított a Belga Nemzeti Bank ellen, amiért nem teljesíti a környezetvédelmi és emberi jogi követelményeket, mert sok olyan vállalattól vásárol vállalati eszközöket, amelyek súlyosbítják az éghajlati válságot.
A perek másik típusa pedig az úgynevezett „zöldmosást” veheti célba. Ilyen esetben a termék előállítója megtéveszti fogyasztóit a termékek környezetbarát voltára vonatkozó kétes állításokkal.
Az Európai Parlament például 2020. június 18-án hivatalosan elfogadta a fenntarthatósági taxonómiáról szóló uniós rendeletet. A rendelet célja az, hogy keretet teremtsen ahhoz, hogy a gazdasági tevékenységeket környezeti szempontból fenntarthatónak minősítsék. A keretrendszer elfogadása várhatóan csökkenti a „zöldmosást”.
A szegényebb régiókban ki képviseli az emberek érdekeit?
Néhány szervezet a szegényebb országok érintett közösségeinek támogatására is hangsúlyt helyez. A ClientEarth, a környezetvédelmi jogászok nemzetközi csoportja támogatja az ugandai Bududa körzetben élő, földcsuszamlások által érintett embereket, akik pert indítottak az ország kormánya ellen, amiért nem védte meg a helyi falusiakat az éghajlati kockázatoktól. A ClientEarth egyébként Kínában is képez ügyvédeket és ügyészeket azzal a céllal, hogy a vállalatokat bíróság elé állítsák a levegőszennyezés miatt.
Sikeres perek
Az Urgenda Alapítvány kontra holland állam ügyben, amelyet egy környezetvédelmi csoport és közel 900 holland állampolgár indított 2015-ben, a holland legfelsőbb bíróság kötelezte a kormányt, hogy 2020 végéig az 1990-es szinthez képest 25%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy megvédje polgárait a globális felmelegedés hatásaitól.
A bíróság végül kimondta, hogy az államnak „az éghajlatváltozás következményeinek súlyossága és az éghajlatváltozás bekövetkezésének nagy kockázata” miatt kötelessége olyan intézkedéseket hozni, amelyek az éghajlatváltozás enyhítését célozzák. A bíróság egyéb elvek mellett hivatkozott a holland alkotmányra, az EU célkitűzéseire, az emberi jogok európai egyezménye szerinti elvekre, valamint a nemzetközi jogra. A kormány ugyan fellebbezett, de a Legfelsőbb Bíróság ítélete így szólt: „A Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jut, hogy az állam fellebbezését el kell utasítani. Ez azt jelenti, hogy a végzés […], amely az államot arra utasította, hogy 2020 végéig legalább 25%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását 1990-hez képest, jogerős végzésként marad hatályban.”
A Demanda Generaciones Futuras kontra Minambiente ügyben pedig a kolumbiai Legfelsőbb Bíróság kötelezte arra a kormányt, hogy hozzon védelmi intézkedéseket az Amazonas-menti erdőirtás megállítására. Az ügyet 25 fiatal indította, 7 és 26 év közöttiek. Beperelték a kolumbiai kormány több szervét, önkormányzatokat és vállalatokat, hogy érvényesítsék az egészséghez, azaz az egészséges környezethez, élethez, élelmiszerhez, vízhez való jogukat. A felperesek arra hivatkoztak, hogy az éghajlatváltozás, valamint az, hogy a kormány nem tesz erőfeszítéseket az erdőirtások csökkentésére, veszélyezteti alapvető jogaikat.
Talán megváltozhatnak a játékszabályok. A klímaperek következtében a kormányok, az önkormányzatok és a vállalatok kénytelenek lesznek újragondolni, hogy mi jelenthet számukra kockázatot. Elképzelhető, hogy a környezetvédelem és az emberi jogok is előtérbe kerülnek. Az attribúciós tudomány fejlődése segíthet a tudósoknak abban, hogy azt is meg tudják becsülni, hogy egyes vállalatok milyen mértékben járultak hozzá az éghajlatváltozással kapcsolatos eseményekhez.
Képek: canva.com