A rovarok 480 millió éve vették birtokba a szárazföldi élőhelyeket, majd földtörténeti időkön átívelő, szorgos munkájuk révén olyanná formálták bolygónkat, hogy később a mi őseink is megjelenhettek rajta. A közel félmilliárd éves folyamat azonban megszakadni látszik, mert csupán néhány évtizede az emberi civilizáció öngyilkos kísérletbe fogott azzal, hogy riasztó ütemben kezdte leradírozni őket a Föld színéről.

Az interneten kering egy mondás, melyet Albert Einsteinnek tulajdonítanak: „Ha a méhek kipusztulnak, akkor ezt az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni.”

Az idézet eredete valójában nem ismert, valószínű, hogy nem a neves tudóstól származik. A kijelentés alapvetően téves, de sajnos csak az évek számát tekintve!
Ha megszűnne a méhek – és más rovarok – általi beporzás a bolygónkon, akkor a jelenlegi ökoszisztéma összeomlása egy 4 évnél jóval hosszabb leépülési folyamat során emberi civilizációnkat is maga alá temetné.

Pedig a beporzás csupán egyetlen tényező az apró segítőink által végzett létfontosságú tevékenységek sorában.

Puszta létünk nagyrészt a rovarok és más ízeltlábúak munkájának köszönhető

A mai kor embere nem érzi át, hogy valójában mennyire függ a rovarok és egyéb élőlények által nyújtott, úgynevezett ökológiai szolgáltatásoktól. Pedig létünk alapvetően a természeti folyamatokat működtető kis élőlényeken múlik.

A rovarok – melyek a ma élő állatfajok legalább 90%-át teszik ki – beporzó tevékenységük révén hosszú évmilliók óta fenntartják a növényvilág változatosságát, nélkülözhetetlen elemeivé váltak a táplálékláncnak, a lebontási folyamatoknak és a termékeny talaj kialakulásának.

Kapcsolódó bejegyzések

Mérgezett Föld – Kétezer éve rosszul műveljük a földünk?

A Mérgezett Föld című magyar dokumentumfilm a termőföldünk pusztulását mutatja be – amiért nagy részt a mezőgazdaságunk vonható felelősségre.

Szerepük a lebontásban és a talajképződésben

Próbáljuk ki otthon, hogy mától fogva nem visszük ki a szemetet! A rutinszerű, pár perces feladat elmaradása akár néhány héten belül komoly hatással lenne az életminőségünkre.
Ugyanez történne a bolygónkon is, ha „felmondanának” a takarítást végző rovarfajok. A állati ürülék és a tetemek nagy része, valamint számos elpusztult növényi anyag (például a holtfa) feldolgozatlanul halmozódna fel az ökoszisztémában. Így megrekedne a termékeny talaj képződésének folyamata is. Hiszen többnyire csupán a baktériumok, a gombák és a férgek vennének részt a munkában, így ez sokkal kevésbé lenne hatékony.

A felszíni vizek tisztán tartása

A rovarok eltűnése nagy csapást mérne a tavak és más felszíni vizek minőségére, hiszen óriási mennyiségben dolgozzák fel az egyébként gyorsan felhalmozódó, bomló, szerves anyagokat.

Például az emberi hatásokkal túlterhelt Balatonból csupán a nem vérszívó árvaszúnyogfajok sok száz tonnányi olyan szennyeződést távolítanak el, melynek jelenléte egyébként a tó állapotának gyors leromlását okozná!

A tápláléklánc „működtetése”

A rovarok szerepe felbecsülhetetlen a magasabb rendű élőlények fennmaradása szempontjából, hiszen változatos táplálékforrást jelentenek.

Elvesztésük dominóelv-szerűen végiggyűrűzne az egész táplálékláncon, azaz éhen halna a madarak, a halak, a kétéltűek, a hüllők és az emlősök zöme!

A növényvilág fenntartása, azaz a beporzás

Ha a beporzó rovarok eltűnnének, ez hátrányosan érintené az emberi táplálékként termelt növényfajok 75%-át, ezért élelemforrásaink beszűkülnének.

Mennyiségileg is jelentkezne csökkenés, de – mivel az élelmezésünk alapját jelentő gabonák nem rovarbeporzásúak – elsősorban a minőség és a választék tekintetében lenne drasztikus a változás. Szűkülő kínálat, extrém drágulás, fokozódó társadalmi feszültség és egészségünk leromlása lenne a következmény.

De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen emellett a Föld összes virágzó növényfajának legalább háromnegyede kipusztulna, mivel nem tudnának magot érlelni a beporzók segítsége nélkül. Már csak ennek okán is összeesne a tápláléklánc, és komoly kihalási hullám venné kezdetét.

Eltűnhetnek-e a rovarok, hiszen olyan sokan vannak?

A városok, az ipar és a mezőgazdaság térhódítása, valamint a környezetszennyezés és a klímaváltozás következtében elképesztő ütemben ritkulnak meg és tűnnek el állat- és növényfajok.

A Föld rovarfajainak 40%-a mutat jelentős állománycsökkenést, egyharmaduk súlyosan megritkult. Kihalásuk üteme riasztó. Nyolcszor gyorsabb, mint az emlősöké, a madaraké vagy a hüllőké.

Néhány konkrét tudományos adat:

• Németországban 27 év alatt több mint 75%-kal csökkent a repülő rovarok száma. Pedig a kutatáshoz kapcsolódó méréseket elvileg ideális élőhelyeken, természetvédelmi területeken végezték!

• Egy 2021-es felmérés alapján – amely szintén a repülő rovarok számát vizsgálta – Angliában számuk 2004 óta 65%-kal fogyatkozott.

• Hazánkban egy – a 60-as években elkezdett, bő 40 évig tartó – lokális erdészeti vizsgálatban a fénycsapdázott lepkék egyedszáma nagyjából 80%-kal csökkent. És ez a tendencia minden bizonnyal az azóta eltelt közel 20 év alatt is folytatódott.

Magyarországon egyelőre jobb lehet a helyzet, mint Nyugat-Európában, de tekintve az elmúlt 20 év mezőgazdasági módszereinek alakulását és az élőhelyek felszámolásának ütemét, nem sok jóra számíthatunk.

Például a rovarvilág számára ideális rétek, megkímélt legelők, füves területek sajnos országszerte potenciális áldozatai a zöldmezős beruházásoknak is: leendő lakóparkoknak és ipari területeknek.

Mindemellett hazánkban a településeken, turisztikai övezetekben még mindig nagy területen zajlik idegméreg-alapú repülőgépes permetezés a szúnyogok gyérítése érdekében, annak ellenére, hogy a technológia elavultnak számít, és a felhasznált szer légi kijuttatásra vonatkozó engedélye lejárt az Európai Unióban.

Pedig lenne természetbarát, megelőzésen alapuló, szelektív gyérítési mód helyette.

Vegyük végre észre, hogy szólnak a vészharangok!

Ha ilyen jellegű rossz hírt kapunk, akkor sokszor csak arra marad időnk, hogy legyintsünk egyet, és az alábbi mondattal intézzük el a problémát: „a tudósok majd biztos kitalálnak valamit”. Ezzel csak az a baj, hogy épp a tudósszakemberek kongatják leghangosabban a vészharangot.

A fentiekben felvázolt adatok ismeretében nem meglepő a tudományos világ kijelentése, mely szerint egy emberiség által előidézett globális kihalási hullám küszöbén állunk. Illetve már át is léptünk ezen a küszöbön.

A legnyugtalanítóbb előrejelzések szerint a rovarok 100 éven belül akár el is tűnhetnek.
Bár ez eléggé elképzelhetetlennek hangzik, de ha teszünk pár lépést egy viszonylag érintetlen, rovarokban gazdag hortobágyi réten, majd ugyanezt megtesszük egy szántóföldön, városi parkban vagy a saját kertünkben, akkor szembesülhetünk azzal, hogy milyen drasztikus a fogyatkozás már most, napjainkban is.

Ha a rovarok – és más ízeltlábúak – által végzett tevékenység megszűnik, akkor az ember olyan világban találja magát, melyben soha nem élt korábban. Egy bolygón, amit még mindig Földnek hívnak ugyan, de már teljesen idegen.

Van lehetőségünk megfordítani a tendenciát!

A rovarok és az ízeltlábúak fogyatkozásának oka – a környezetszennyezés mellett – elsősorban az élőhelyek megszüntetése.

Jó hír, hogy a kedvezőtlen folyamat ellensúlyozása érdekében egyénileg is sokat tudunk tenni, ha színesítjük a kertünket ritkán kaszált területekkel, melyeket hívhatunk rovarrezervátumnak, rovarrétnek vagy akár méhlegelőnek is.

Ezzel kapcsolatban bővebb információ a folytatásban, az Elkaszált élővilág, elkaszált jövő! című cikkünkben olvasható.