Nemcsak a gazdák munkáját könnyíti meg, hanem tudományos alapokra is helyezi a fenntartható és stresszmentes állattartást az a precíziós technológia, amelyet a Debreceni Egyetem kutatói tesztelnek Kismacson. A szakemberek olyan, lábra szerelhető szenzorokkal monitorozzák az állományt, amelyek a szarvasmarha-ágazatban már bizonyítottak, de a kiskérődzőknél még nóvumnak számítanak.
A 21. századi állattenyésztés hatalmas nyomás alatt áll. 2050-re tízmilliárd embert kell élelemmel ellátni, miközben globális a munkaerőhiány, és egyre szigorodnak az állatjóléti szabályok. A kiskérődzők – mint a juh és a kecske – kulcsszereplők, hiszen képesek a gyenge minőségű legelők növényeit értékes fehérjévé alakítani. De hogyan tehető ez a folyamat hatékonyabbá?
Kapcsolódó bejegyzések
Különleges programok a pásztorok és legelők évéhez kapcsolódva
A kezdeményezés célja, hogy rávilágítson a pásztorkodás ökológiai, gazdasági és kulturális jelentőségére.
A megoldás a precíziós állattenyésztés. Míg a tehenészetekben ez már alapvető, a juhoknál nehezebb a helyzet: a legelőn ugyanis nincs Wi-Fi, az eszközöknek pedig bírniuk kell a sarat és az ütődést. A Debreceni Egyetem kutatói most az új okosmegoldásokat tesztelik. Az eddigi eredmények több mint biztatók: a módszer sikerét már a nemzetközi tudományos közösség elismerése is igazolja.
De hogyan működik a juhok „okosórája”? Mit mér pontosan, és hogyan alkalmazhatók az összegyűjtött adatok az állattenyésztésben? Kiderül az Univerzum magazin legújabb epizódjából, amely az alábbi videón tekinthető meg:
Fotó: Canva