A katolikus egyház február 2-án ünnepli Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Magyarországon ehhez a naphoz számos néphiedelem és időjósló szokás köthető, illetve világszerte ez az a dátum, amikor az állatok viselkedéséből megjövendölik, hogy meddig tart még a tél.
Vallási eredet
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a katolikus hívők arra emlékeznek, hogy Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta a mózesi törvény által előírt tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomban, és az Úrnak szentelte elsőszülött fiát.
A templomban, ahol Mária és József áldozatként két gerlét ajánlott fel, jelen volt Anna prófétaasszony és az agg Simeon is, aki a gyermek Jézusban felismerte az üdvösség hozóját. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya, amely felemészti önmagát, hogy másoknak szolgálhasson, már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. Ezen a napon ezért a szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, hogy az isteni fény kiáradjon, és eltöltse a híveket is, majd gyertyás körmenet következik.
Társadalmi ünnep
Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.
Ez a nap az ókori Rómában a tavasz kezdetét jelentette, ilyenkor fáklyás engesztelő körmenet járta be a várost. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hypapante néven. A nyugati egyházban a 10. századtól egyre inkább Szűz Mária tisztulását emelték ki, és Purificatio Beatae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária megtisztulása) elnevezéssel említették. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.
1960 óta – a keleti egyház hagyományával teljes összhangban – ismét az Úr ünnepeként, vagyis Jézus bemutatásaként tartják számon. A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. A katolikus egyház azt a teológiai mondanivalót emeli ki, hogy ez a nap Krisztus és Mária megszentelődése, illetve mindazoké, akik életük odaadása révén vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hivatások ajándékáért.
Magyarországon két templomot szenteltek Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére. Az egyik a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom, azaz a dzsámi, amely jelenleg katolikus templomként működik. A másik pedig Szarvasgede település katolikus temploma.
Fotó: Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom plébánia
Hiedelmek és népszokások
A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédte a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.
A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg, „pogánykának” hívták. A gyertya Jézus Krisztus jelképe volt, ezért a pogányka mellett világított a kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a rossz szellemek „kicseréljék”. Majd a keresztelőre – vagy „egyház-kelőre” – az anya vitte az égő gyertyát. Gyertyát égettek jégeső, vihar és villámlás esetén is.
Kapcsolódó bejegyzések
Ízek, imák, nővérek – Interjú!
A kismarosi ciszterci közösség történetéről és önfenntartó tevékenységeiről beszélgettünk dr. Horváth Olga szerzetesnővérrel.
A szentelt gyertyát a sublótban, a ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották. A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. A kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy méheik bőségesen mézeljenek. Az asszonyok pedig a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tesznek, hogy mindig békesség legyen a háznál. Megveregetik vele a gyümölcsfákat is, hogy szépen teremjenek.
Kelebián olyan gyertyát is szenteltettek, melynek oldalába az apostolokat jelképező 12 viaszkorona volt szúrva. Később ez otthon felkerült a szoba falára. Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól. E hiedelmek háttere, hogy amint szentelésnél a szalag és a zsinór körülfogta a világ világosságát, Krisztust, úgy vértezze föl, oltalmazza a gonosztól azokat is, akik az ő erejében bizakodnak.
Az ikon a szerző magántulajdona
A 19. század közepéig a karácsonyfa lebontása is Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kötődött. Később az a szokás terjedt el, hogy ha vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, akkor egész évben úgy kell maradniuk. Ha pedig korábban bontják le a fát, az balszerencsét hoz. Ennek eredete is a pogány kultúráig vezethető vissza. Úgy vélték ugyanis, hogy az örökzöldekben áldást hozó jó szellemek lakoznak, amiket a fény (azaz a napforduló és az új év) győzedelmeskedésével vissza kell adni a természetnek, hogy nyáron jó legyen a termés.
Kapcsolódó bejegyzések
Mit ünneplünk vízkeresztkor?
Vízkereszt ünnepe, az egyházi és a népi hagyományokat tekintve is különleges napnak számít.
Időjóslás
Ehhez a naphoz számos időjárással kapcsolatos jóslat fűződik. A legelterjedtebb szerint nálunk, Európában, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától, és visszabújik a vackába, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, s a zord idő java még hátra van. Más népek a téli álmot alvó őshonos állatok – mint amilyen a mormota és a farkasok – viselkedéséből következtetnek a várható időjárásra.
Kapcsolódó bejegyzések
A medvék mint időjósok – avagy miről árulkodik a macik árnyéka?
Tényleg hosszú lesz a tél, ha a medve meglátja az árnyékát, és visszamegy aludni? Vagy a medvék nem is alszanak téli álmot?
Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. A sok évszázados megfigyeléseken alapuló népi regula ezt így fogalmazta meg: „Gyertyaszentelő napján inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!” Az időjárással összefüggésben a várható termésre vonatkozóan is jósoltak. A szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. Topolyán pedig úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán így mondták: „Ha Gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”
Gyertyaszentelő ünnepe a nagyböjt előszobája is, amely időszak hamvazószerdával kezdődik, és legkorábbi dátuma február 3-a (a legkésőbbi március 9-e), mert a húsvét mozgó ünnep. 2026-ban a böjti időszak február 18-án kezdődik.
Fotók: Canva, szerzői archívum
