A katolikus egyház február 2-án ünnepli Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Magyarországon e naphoz számos néphiedelem és időjósló szokás is köthető, illetve világszerte ez a dátum, mikor az állatok viselkedéséből megjövendölik, hogy meddig tart még a tél.
Vallási eredet
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a katolikus hívők arra emlékeznek, hogy Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta a mózesi törvény által előírt tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomban és az Úrnak szentelte elsőszülött fiát.
Fotó: Wikipedia
A templomban, ahol Mária és József áldozatként két gerlét ajánlott fel, jelen volt Anna prófétaasszony, és az agg Simeon is, aki a gyermek Jézusban felismerte az üdvösség hozóját. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya, amely felemészti magát, hogy másoknak szolgálhasson, már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. E napon ezért a szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltse a híveket is, majd gyertyás körmenet következik.
Társadalmi ünnep
Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.
Fotó: Wikipedia
Ez a nap az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, ilyenkor fáklyás engesztelő körmenet járta be a várost. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hypapante néven. A nyugati egyházban a 10. századtól egyre inkább Szűz Mária tisztulását emelték ki és Purificatio Beatae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária Megtisztulása) néven említették. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.
1960 óta, a keleti egyház hagyományával teljes összhangban ismét az Úr ünnepeként, vagyis Jézus bemutatásaként tartják számon. A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. A katolikus egyház azt a teológiai mondanivalót emeli ki, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hivatások ajándékáért.
Magyarországon két templomot szenteltek Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére. Az egyik a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom, azaz a dzsámi, amely jelenleg katolikus templomként működik. A másik pedig Szarvasgede település katolikus temploma.
Fotó: Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom plébánia
Hiedelmek és népszokások
A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédte a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.
A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg, „pogánykának” hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított a kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a rossz szellemek „kicseréljék”. Majd a keresztelőre – vagy „egyház-kelőre” – az anya vitte az égő gyertyát. Gyertyát égettek jégeső, vihar, és villámlás esetén, illetve a krónikus betegek és a halottak mellett is. Egyes helyeken, például Tápiószentmártonban még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották. A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy méheik bőségesen mézeljenek. Az asszonyok pedig a szentelésről hazaérve, a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tesznek, hogy mindig békesség legyen a háznál. Megveregetik vele a gyümölcsfákat is, hogy szépen teremjenek.
Kelebián olyan gyertyát is szenteltettek, melynek oldalába az apostolokat jelképező 12 viaszkorona volt szúrva. Később ez otthon a szoba falára került. Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól. E hiedelmek háttere, hogy amint a szentelésnél a szalag, és a zsinór körülfogta a világ világosságát, Krisztust, övezze föl, oltalmazza a gonosztól azokat is, akik az ő erejében bizakodnak.
Az ikon a szerző magántulajdona
A 19. század közepéig a karácsonyfa lebontása is Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához kötődött. Később az a szokás terjedt el, hogy ha vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, akkor egész évben úgy kell maradniuk. Ha pedig korábban bontják le a fát, az balszerencsét hoz. Ennek eredete is a pogány kultúráig vezethető vissza. Úgy vélték ugyanis, hogy az örökzöldekben áldást hozó jó szellemek lakoznak, amit a fény (azaz a napforduló és az új év) győzedelmeskedésével vissza kell adni a természetnek, hogy a nyárra jó termést hozzanak.
Időjóslás
E naphoz számos időjóslás is fűződik. A legelterjedtebb szerint, nálunk Európában, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik a vackába, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, s a zord idők java még hátra van. Más népek az ott őshonos téli álmot alvó állatok, mint amilyen a mormota, továbbá a farkasok viselkedéséből következtetnek a várható időjárásra.
Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. A sok évszázados megfigyeléseken alapuló népi regula ezt így fogalmazta meg: „Gyertyaszentelő napján inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!” Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. A szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán pedig úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”
Gyertyaszentelő ünnepe a nagyböjt előszobája is, amely időszak hamvazószerdával kezdődik és legkorábbi dátuma február 3-a (a legkésőbbi március 9-e), mert a Húsvét mozgó ünnep. 2025-ben a böjti időszak március 5-én kezdődik.