Néha elképesztően korlátoznak bennünket a bevett szabályok, amelyeknek nincs valós bizonyítékuk, és amelyek nemcsak hogy visszatartják az embereket a fejlődéstől, de aktívan kudarcra is ítélik őket. Ezért a kertészkedés fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy felszabaduljunk ezek alól, és elfogadjuk azt a tényt, hogy annyi kertészeti technika létezik, ahány kertész.
Néhány furcsa példa, amiben az emberek szeretnek hinni.
Először is: ha a rizsfőzésből visszamaradt hideg vízzel öntözzük a növényeinket, megszabadulhatunk a gyászszúnyog féléktől. Valójában, a gyászszúnyogok a komposzt felszínén kialakuló penészen élnek. A könnyen emészthető szénhidrátok rizskeményítő formájában történő hozzáadása valójában a gombásodás és így a gyászszúnyogok fellendülését fogja okozni, amelyektől meg akartunk szabadulni. Ugyanilyen egyszerű – és sokkal hatékonyabb – lenne, ha simán egy réteg kavicsot tennénk a felületre, hogy megakadályozzuk a penész növekedését, vagy ha talajalapú (és nem komposztalapú) termesztőközeget használnánk.
Sokan azt is állítják, hogy ha a banánhéj belsejével töröljük át a növényi levelek felületét, az nagyszerűen helyettesíti a levélfény sprayt. Vizsgáljuk meg, miért gondolja bárki is, hogy egyáltalán szükség van levélfény használatára. Ez a viaszokból (és néha szilikonból) álló lakkspray az 1970-es és 80-as években rendkívül népszerű volt, mivel a nagy levelű növények lombozatát bőrfényűvé lehetett tenni. A legjobb esetben semmilyen hatással nincs a növények egészségére, a legrosszabb esetben eltömítheti az apró pórusokat, amelyeken keresztül lélegzik, és valóban akadályozza a növekedésüket. A banánhéj vizet, cukrot és keményítőszemcséket tartalmaz, így az általa hozzáadott vékony nedvességréteg néhány másodpercig átmeneti fényt eredményezhet, de amint ez megszárad, ragacsos felületet hoz létre, amely csapdába ejti a port és csökkenti a fényt. Teljes időpocsékolás.
Végül, sok szó esik arról, hogy mely növények alkalmasak a hálószobában való használatra, arra az elképzelésre alapozva, hogy egyesek éjszaka elszívhatják az oxigént a szobából, és károsíthatják a bent alvók egészségét. Nos, ha ez igaz lenne, az erdei kempingezés halálos lenne. És tekintve, hogy a szobanövények milyen kis mennyiségben lélegeznek, és hogy a hálószobák nem hermetikusan zárt kamrák, a negatív hatásuk kevesebb, mint ezred része lenne annak, mintha megosztanánk valakivel az ágyunkat. Szóval tartsunk olyan növényeket, amilyeneket szeretnénk, és annyit, amennyit csak akarunk.
Forrás (theguardian)
