Amikor a zöldségnövényeink virágozni kezdenek, majd magot érlelnek, akkor már többnyire nem használhatók étkezési célra. A felmagzást ezért meg kell próbálni megakadályozni vagy késleltetni, amíg csak lehet. Ez azonban nem mindig egyszerű feladat.
A növény virágozni akar, de ez nekünk nem mindig jó
A zöldségnövények felmagzásának késleltetésével gyakorlatilag szembe megyünk a természet törvényeivel, hiszen az élőlényekbe genetikailag kódolva van az egyedfenntartási és a fajfenntartási „ösztön”. Növények esetében ugyan meredek dolog ösztönről beszélni, de a lényeg nem sokban különbözik.
A növény először saját maga fenntartására koncentrál: táplálkozik, vizet és tápanyagokat vesz föl, és megpróbál a körülötte levőknél jobb pozícióba kerülni ehhez. Például igyekszik gyorsan növekedni, így árnyékolni az alatta levőket, tehát több fényhez jutni, ami esetében a táplálkozásának egyik alapja, hiszen ehhez a Nap energiáját használja. Ha pedig egyedfejlődése biztosítva van, akkor jöhet a fajfenntartás, azaz a szaporodás: a virágzás és a magérlelés. Ez azonban a kiskertben csak akkor hasznos, ha az adott növényről magot szeretnénk majd szedni, ám a többségnek a gazdasági haszna ekkorra megszűnik.
Kapcsolódó bejegyzések
Konyhakert nyár derekán – Ezeket a zöldségeket ültetheted most!
Nyáron veteményezni? Persze! Cikkünkben bemutatjuk, miért jó, ha nyár derekán is kerül a kertbe zöldség.
Odacsap a minőségnek!
A magszárba szökkenő zöldségnövények azon része, melyet fogyasztanánk, emiatt komoly minőségromláson megy át. A virágzó retek gyökérgumója ekkorra sokszor üreges, keserű. A virágzó vöröshagyma hagymája, ha felszedjük, láthatóan kevésbé gömbölyű, emellett laza szerkezetű, nem tárolható, és az íze sem olyan, mint azé a hagymáé, amely még nem kezdett el virágozni. Ennek egyszerű oka van: a növény a hagymájába, a gumóba raktároz, tehát betárol, ám amint virágozni kezd, elkezdődik a kitárolás a virágszár fejlesztése érdekében.
Ez okozza a mi szempontunkból a minőség romlását. Vannak növények, melyek hajlamosabbak a felmagzásra, ami azt jelenti, hogy amikor még nem lenne időszerű, már akkor magszárat hoznak. Ezt okozhatja valamilyen környezeti tényező megváltozása, például lehűlés, felmelegedés, vízhiány. Ezeket a növény stresszként éli meg, úgy érzi, hogy baj van, amibe bele is pusztulhat, ezért inkább gyorsan utódokat hoz létre.
Ezek a problémás fajok
A hagyma felmagzását egy hideghatás is elindíthatja (e folyamatot vernalizációnak vagy jarovizációnak is nevezik). Ekkor az alacsonyabb hőmérséklet – ha ez egy bizonyos ideig fennáll – megindítja a generatív szervek, a virágok fejlődését. A hagyma mellett erre a káposztafélék és a gyökérzöldségek (a sárgarépa, a petrezselyem) is érzékenyek. A karalábénál is előfordul, hogy a szárgumó képzése előtt virágozni kezd, az ilyen példány már soha nem fog a tányérunkra kerülni. Például ha egy karalábépalánta több napon keresztül 7–8 Celsius-fokon van, akkor az jarovizálódik.
A nagy mennyiségű víz és a nitrogénben túlzottan gazdag tápanyagellátás is előidézhet ilyen problémát a karalábénál. A fajokon belül az egyes fajtáknak az erre való hajlama eltérő, és a nemesítés esetén komoly cél az, hogy a növények minél kevésbé legyenek érzékenyek az ilyen stresszhatásokra, tolerálják a környezeti tényezők változását, ezek a korai fejlődési időszakukban ne indítsák be a magszárképzést. Bár a karalábé a legérzékenyebb erre, a többi káposztafélénél, a fejes káposztánál, a karfiolnál és a kelféléknél is problémát okozhat a virágzás megkezdődése. A kínai kelnél pedig a hosszú nappalok indítják be a virágzást, ezért csak kora tavasszal érdemes termeszteni nálunk.
Mások mástól kattannak be
Míg a káposztaféléknél az alacsony hőmérséklet, addig a retekféléknél, a salátáknál és a spenótnál pont a magas hőmérséklet indítja be a magszár növekedését. A fejes saláta hosszú nappalos növény, ezért a nappalok hosszának növekedése is kiváltja a magszár fejlődését. A tépősaláta egyszerűbb eset, mert levelei a magszárképzés után is fogyaszthatók. A nyári hosszú nappalok hatására magas virágszárat növeszt, de az ezen található levelek is alkalmasak fogyasztásra.
A retekfélék közül főleg a rövid tenyészidejű hónapos retek virágzása indul be „automatikusan”. Ha kinevelte a gumóját, virágzik, majd elpusztul a növény, ebbe a ritmusba nem tudunk beleavatkozni. Annyit tehetünk, hogy ha a retek „elkészült”, szedjük fel, és ne hagyjuk a földben, mert akkor virágozni kezd, a gumója pedig nem lesz már étkezésre alkalmas.
A spenót téli fajtáinak a lényege, hogy a kora tavaszi gyengébb fényviszonyok mellett jól hajtanak, de májusban túl gyorsan magszárba szökkennek. A nyári fajták kevésbé hajlamosak magszárképzésre. Ezért spenótból (is) érdemes fajtasorral tervezni és mindig olyan fajtát vetni, amely az adott évszakhoz a leginkább megfelelő. Az új-zélandi spenót nagy előnye – bár más ízű és textúrájú, mint a hagyományos –, hogy magszárának képződése után is fogyaszthatók a levelei.
Kapcsolódó bejegyzések
Friss spenót nyáron is? – Ültess új-zélandi spenótot!
Teljesen más, mint a klasszikus spenót, mégis helyette esszük. Hogyan és miért érdemes ültetni az új-zélandi spenótot?
Mit tehetünk a felmagzás ellen?
Nem sok mindent. Legjobb a problémát megelőzni, mert helyes fajtahasználattal a virágzás megindulásának a kockázata csökkenthető. Minden fajtát akkor vessünk, amikor annak ideje van, se nem előbb, se nem később! Így a növények mindig a számukra megfelelő időszakban tenyésznek. Figyeljük tehát a fajtatulajdonságokat, a kora tavaszi termesztésre ajánlottakat ne akarjuk nyáron termelni, és fordítva! Legyen a növények vízellátása és tápanyagellátása is kiegyenlített, így kisebb eséllyel zavar be ez a tényező a vernalizációs folyamatokba.
A hőmérsékletet és a nappalok hosszát nem tudjuk befolyásolni, de egy árnyékolóhálóval megakadályozhatjuk, hogy a növények leégjenek a legforróbb nyári hónapokban, illetve azt is, hogy e stresszhatástól „megijedve”, a vesztüket érezve elkezdjenek virágozni. Végül, ha minden kötél szakad, még késleltethetjük a virágzást a virágszárak kitörésével, így egy ideig akadályozhatjuk a folyamatot akár a saláta, akár a retek vagy a sárgarépa esetében, de ez nem végleges megoldás. A magszárba induló példányokat inkább szedjük ki még a folyamat elején az állományból, és fogyasszuk el őket, amíg még élvezhetők!
Amikor nem gond a felmagzás
Vannak kiskerti növények, melyek „újra elvetik magukat”. A virágzás és a magérlelés után elszórják magjaikat, és azok a fajok, amelyekben a téli fagy nem tesz kárt, tavasszal újra kikelnek. Nyugodtan hagyjuk, hogy virágozzanak, hiszen a jövő évi populációjuk is ennek köszönhetően jelenik majd meg a kertben. Ilyen például a laboda, mely kiváló spenótpótló, hiszen tavasztól őszig mindig találunk rajta zsenge, ehető leveleket, de a legtöbb kertben a kapor is csak úgy magától nő. A borágó, a citromfű, a rukkola és a mizuna is elveti saját magát.
Ezekben az esetekben két dologra kell figyelni. Az egyik az, hogy amikor majd tavasszal a növények kikelnek, megismerjük őket, meg tudjuk különböztetni a kultúrnövények és a gyomok magoncait. Hiszen hiába kelnek ki, ha kikapáljuk, mert gaznak nézzük őket. A másik pedig az, hogy ezek közül több faj, ha jól érzi magát, képes gyomosítani, ezért az egyedszámra és a ritkításra is legyünk figyelemmel! Jó, ha a kertben minden tavasszal megjelenik néhány tő kapor, de nem annyira hasznos, ha mindenhol elterjed, és kaportengerré változik az egész zöldségeskert.
Forrás: Agrárszektor
Kiemelt kép: Canva
