Szerves oldószerekkel, lassan lebomló káros vegyületekkel, egészségtelen gázokkal élünk egy fedél alatt. Jobb, ha tudjuk, milyen kockázatok fenyegetnek, és mit tehetünk ellene – hívja fel a figyelmet a hvg.hu cikke.

Az írás nem kevesebbet állít, mint hogy jóval több levegőszennyezés lehet azokban a terekben, ahol életünk jelentős részét töltjük, mint odakint.

Lehet ez kívülről érkező légszennyezés, a földkéregből beáramló vagy a sütés-főzés során keletkező káros anyagok, lehet saját dohányfüstünk is, de komoly szennyező forrásnak tekinthetők saját berendezési tárgyaink: különböző vegyi anyagokkal kezelt bútoraink, belső burkolataink, a függönyök, a szőnyegek, a belső helyiségek dekorálására használt festékek, lakkok, pácok, ragasztók, amelyek házipor szemcséihez tapadva, vagy a levegőben elkeveredve juthatnak be szervezetünkbe.

A veszélyforrások közül az egyik legismertebb, ugyanakkor kimondottan alattomos anyag a szén-monoxid. A rosszul működő fűtő- és vízmelegítő-berendezésekből származó, szagtalan, mérgező gáz okozta halálesetek gyakran fűtési idényen kívül is szerepelnek a hírekben.

A szintén mérgező nitrogén-dioxidról elsősorban a robbanómotorok kipufogógázaival kapcsolatban hallunk, de saját gáztűzhelyünk használata során is keletkezik. A főzés és a rosszul szelelő kályhák égéstermékei nyomán a légzőszervi asztmás és allergiás megbetegedések alakulhatnak ki, de a főzés égéstermékei és a szellemi képességek romlása között is találtak már összefüggést.

Változatos kockázatokkal járhatnak a kevésbé illékony anyagok is, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le: szervezetünkben felhalmozódva megzavarhatják a hormonrendszert – mint a brómozott égésgátló anyagok – korai pubertást okozhatnak, károsíthatják a szaporodási képességeket, vagy növelik a cukorbetegség kockázatát – mint a ftalátok.

A belső terekben terjedő veszélyes anyagok okozta egészségügyi problémacsoportra az 1980-as évek közepén a WHO bevezette a “beteg épület szindróma” kifejezést amelyet az előző évtizedben kezdtünk egyre gyakrabban emlegetni.

De vajon mi honnan tudjuk meg, hogy lakásunk levegője milyen állapotú? Ma már léteznek olyan eszközök, amelyek a levegő számos kockázatos összetevőjét – a szálló portól kezdve a szerves vegyületeken át a szén-dioxid-szintig – képesek mérni, és figyelmeztetni minket az egészségre káros mértékű szennyeződésre.

Ha már tudjuk, hogy lakásunkban gond van a levegővel, akkor mit tehetünk azért, hogy csökkentsük ezeket a kockázatokat?

Elsősorban kerüljük a káros anyagokat tartalmazó lakberendezési tárgyak, burkolatok, épületelemek használatát, ez persze nem egyszerű, hiszen ki lenne képes mindent egyszerre kockázatmentesre cserélni.

Amit viszont biztos megtehetünk, hogy otthonunkban nem dohányzunk és ha tehetjük, rendszeresen szellőztetünk. A légcserével hatékonyan csökkenthetjük a feldúsult anyagok koncentrációját. Nevelhetünk szobanövényeket, amelyek képesek a levegőből fölvenni és lebontani az illékony szerves vegyületeket. Odafigyelhetünk arra is, milyen takarítószereket használunk, hiszen ezek között is vannak olyanok, amelyek kisebb mértékben terhelik a belső levegőt.

Üzembe állíthatunk légtisztító berendezéseket is, amelyek különböző technológiával képesek kiszűrni otthonunk levegőjéből a kockázatos anyagokat: mechanikus szűrőkkel az apró lebegő porrészecskéket, amelyek felületükön szállítják a káros vegyületeket, illetve elektromos kisülésekkel és UV-fénnyel elpusztítják a biológiai szennyezéseket.

(Forrás: hvg.hu Kép: pexels.com)