Több olyan embert ismerek, akit a hulladékmentes–, környezettudatos életmód vagy a vegán étrend felé a Zsebibogyó YouTube-csatorna indított el. A csatornát, illetve a hozzá kapcsolódó Instagram-oldalt Houweling Zsófi alapította, aki civilben táplálkozási szakértő és a kínai orvoslás szakembere. Holland férjével és 2,5 éves kislányukkal Svájcban élnek.
Az elmúlt időszakban számos cikkben foglalkoztunk a vegánság egyes vetületeivel. Én például végigcsináltam a Veganuárt, aminek eredményeiről is olvashattatok már nálunk. Ezúttal pedig egy olyan kérdésről lesz szó, amelyben Zsófi igazi szaktekintélynek számít a növényi központú táplálkozásra nyitott szülők körében.
Mielőtt belevágnánk a közepébe, mesélnél egy kicsit arról, hogy te hogyan találkoztál a növényi alapú étrenddel, és végül is hogyan lettél vegán?
Tizenegy-két éve Londonban éltem, munka mellett ott jártam főiskolára. Kaptunk egy olyan feladatot, hogy válasszunk egy étrendet, és csináljuk két hétig. Én a vegánt választottam, mert igazából már előtte is a vegetarianizmus felé hajló ember voltam, viszonylag ritkán ettem húst, főleg csak vendégségben. A két hét során azt éreztem, hogy több az energiám, jobban tudok koncentrálni. Akkoriban sokat sportoltam, és a teljesítményem is javult. Igazából ezek hatására kezdtem el lassan elmélyedni a témában. Persze akkor még sokkal nehezebb volt minden, nem volt tíz-tizenötféle növényi tej meg mindenféle szójavirsli. Meg kellett tanulni főzni, úgy használni az alapanyagokat, hogy teljes értékű ételek szülessenek, meg legyen bennük minden szükséges ásványi anyag és vitamin.
Ezek szerint téged nem állatvédelmi megfontolások vezéreltek. Sokan emiatt térnek át a növényi étrendre.
Annak idején még nem kapcsoltam össze az étrendet és az állatvédelmet. Szerettem persze az állatokat, de az állattartás és a hozzá kapcsolódó hagyományok végigkísérték a gyerekkorom. Teljesen normális volt, hogy a nagyszüleim is tartanak állatot, és a szomszédban is van tyúk meg disznó. Voltam több disznóölésen is. Nem szerettem, de úgy voltam vele, hogy ez az élet része, ezt mi így csináljuk. Aztán mivel foglalkoztatott a vegánság, lassan belemerültem a környezetvédelemhez kapcsolódó más témákba is. Szépen egymásra épülve jött a hulladékmentesség és később persze az állatvédelem is.
Mivel teljesen másra vagyunk szocializálva, a növényi étrend kezdetben nehéz lehet, és gondolom, egy gyerek mellett ez hatványozottan igaz. Most 2,5 éves a kislányod, őt is vegánként neveled?
A vegán kifejezésről fontosnak tartom elmondani, hogy nem igazán szeretem. Bár 99,5%-ban ilyen módon élem az életem, úgy érzem, hogy ez a kifejezés beskatulyáz. Amikor például Magyarországon járunk, és valamelyik nagymamám csinál egy rétest, aminek a tésztájában van egyetlen tojás, akkor azt természetesen megeheti a kislányom. Így aztán talán az sem állja meg a helyét, hogy vegánként nevelem Mayát.
Mi a férjemmel sokkal inkább egy mentalitást, értékrendet szeretnénk átadni. Azt, hogy miképp gondolkozunk mi a környezetvédelemről és az egészségről. Nálunk épp ezért nem kérdés, hogy főzéskor milyen alapanyagokat használunk. A mi erkölcsi értékrendünkbe nem fér bele a hús vagy más állati eredetű élelmiszer, ezért nem fogunk a kislányunknak sem adni ilyesmit, mert az hazugság lenne. Ez egyébként fordítva is működik. Angliában bébiszitter voltam egy családnál, ahol próbálták a gyerekekre erőltetni a salátát meg a brokkolit, miközben a felnőttek sült húst ettek krumplival. Ez pedig így nem hiteles, a gyerekek nem is nagyon ették meg.
Akkor – ha jól értem – Mayának nem lenne tilos állati eredetű élelmiszert ennie?
Nem, sőt! Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mi korbáccsal a kezünkben ülünk le étkezni. Nálunk ugyan nincsenek állati eredetű termékek, de például vendégségben evett már olyan süteményt, amelyben volt tojás, és a sajtot is kóstolta már. Persze nem ízlett neki, mert a vegán sajt, amit otthon eszünk, teljesen más ízű. Nincsen tehát tiltólista, az nem is vezetne semmi jóra.
A célunk inkább az, hogy egészséges kapcsolata legyen az étellel. Ha most vagy később úgy dönt, hogy húst szeretne enni, az is rendben lesz, hiszen ő dönt így. Csak azért, mert mi vegánul étkezünk, és az ehhez kapcsolódó erkölcsi értékek szerint élünk, még nem fogjuk azt mondani neki, hogy a hús rosszat tesz neki. Ez azért is fontos, mert a kínai orvoslás szerint nem tesz jót az egészségnek, ha egy-egy ételt egy negatív emócióval párosítunk. Inkább elmagyarázzuk neki, hogy mi miért nem veszünk ilyen termékeket, és reméljük, hogy ő is hasonlóan dönt majd az élete során.
Sokan gondolják úgy, hogy a növényi étrendet követők hiányt szenvednek bizonyos tápanyagokban. Ez pedig hatványozottan komoly probléma lehet a terhesség idején és a gyerek fejlődésének első néhány évében.
Amikor megszületett, sokan jöttek azzal, hogy ugye a gyerekre nem fogjuk rákényszeríteni az étrendünket, mert fejlődési rendellenességei lesznek, visszamarad. A videóim alatt sok kommentelő gonosznak, felelőtlennek bélyegzett. Ezen feltüzelve alaposan utánanéztem a témának. Számos kutatás arról számol be, hogy egy jól összeállított vegán étrend minden életkorban minden élethelyzetben lehetséges, de itt a kulcs a „jól összeállított”.
Egy mindenevő is ehet nagyon rosszul és nagyon jól, és egy vegán is lehet borzasztóan étkező vegán. Mindegyik út lehetséges, a cél pedig az lenne, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő utat, és önbizalommal járhasson rajta.
A tápanyagokra visszatérve, igazából az egyetlen, amit pótolni kell – főleg akkor, ha az ember már nem szoptat –, a B12-vitamin. Egyébként ez pont az a vitamin, amely még a mindenevőknél is problémás szokott lenni, főleg az időseknél. Az idő előrehaladtával a B12-t már kevésbé tudja beépíteni a szervezet, ezért mindenkinek érdemes pótolni. Gyakori tévhit még, hogy kalcium csak a tejben van, ezért kell a gyerekeknek tejtermékeket adni. Én rengeteg olyan növényi élelmiszert fel tudok sorolni a szezámmagtól a mandulán és a zöld leveleseken át egyes hüvelyesekig, melyekben jóval több kalcium van, mint a tejben.
Ha már a tej szóba került, mi a helyzet a szoptatással?
Maya 4 kg-mal született, aztán az első 5,5 hónapban kizárólag szoptattam. Fél évesen már 8 kg-os volt. Sokan nem ismerik az anyatej tápanyag-összetételét; 100 milliliterben 2 gramm fehérje van, kb. 4 gramm zsír és 6-7 gramm szénhidrát. Tehát abban az életkorban, amikor az ember a saját tömegéhez viszonyítva arányaiban a legtöbbet nő, ezt egy olyan tápanyagot fogyasztva teszi, amelynek viszonylag alacsony a fehérjetartalma. Ettől függetlenül persze mindenki azzal riogat, hogy a vegán kisgyerekek fehérjehiányosak lesznek.
Ennek a tévhitnek az egyik forrása a média. Korábban Olaszországban történt az eset, hogy egy vegán kismama nem tudott szoptatni, és mandulatejet adott a gyerekének, amelybe aztán bele is halt a kisbaba. Ez persze úgy jelent meg a hírekben, hogy a vegán szülők gyereke belehalt a tápanyaghiányba. Azt már nem teszik hozzá, hogy egy mindenevő gyerek is belehalna abba, ha kizárólag mandulatejjel táplálnák, ugyanis abból rengeteg tápanyag hiányzik, így nem is lehet vele helyettesíteni az anyatejet. Ez emberi butaság, ennek semmi köze a vegánsághoz. Mégis, amikor én szültem, többen átküldték ezt a hírt, azzal a kommenttel, hogy „nehogy ám vegán legyen a gyerek, mert látjátok, a vegán szülők kisgyereke meghalt”.
Borzasztó történet! Viszont egyből adja is magát a kérdés: mi a teendő, ha az édesanyának nincs teje?
Nálunk ez úgy nézett ki, hogy 5,5 hónaposan kezdtük el a hozzátáplálást. Ez olyan jól ment, hogy Maya egyre kevesebbet szopizott, így aztán 10 hónapra elapadt a tejem. A WHO ajánlása szerint egy gyereket legalább 12 hónapos koráig anyatejjel vagy tápszerrel kell táplálni. A fennmaradó 2-3 hónapra mi is kerestünk valamilyen alternatívát, bár Maya már reggelizett, ebédelt és vacsorázott is, de nem akartuk kockáztatni, hogy emiatt valami probléma legyen.
Rengeteg tápszernek utánanéztünk, és találtunk vegán tápszereket is, de ezek között nem volt olyan, amelynek az összetételével egyetértettünk. Ezeknek általában a fő összetevője a maltodextrin nevű keményítőből előállított szénhidrát, ezenkívül glükózszirup, növényi olajok, szójafehérje-kivonat és olyan ásványi anyagok, amelyek a tejben is megtalálhatók. Világos volt, hogy egy ilyen tápszer összetétele, hiába vegán, nem megfelelő. Így végül mi egy kecsketejtápszert választottunk, ezt kapta Maya három hónapig.
Mérlegelni kellett a dolgokat, és nekem a vegánság nem ért annyit, hogy ezért a gyerekembe maltodextrines cukorszirupot döntsek. Ez nagyon jó példa arra, hogy amikor az ember erkölcsi hite és a józan ész nem vág egybe, akkor az utóbbit kell követni. A férjem például épp ezért nem mondja magát vegánnak, mert nem szereti a skatulyákat.
Amennyi rálátásom van a bébiételekre, úgy tűnik, hogy ezek többségében van valamilyen állati összetevő. Ezt hogyan lehet kikerülni?
Én azt vallom, hogy egy olyan családnak, amelyik egészséget szeretne az otthonában, a konyhában a helye. Az egészség onnan indul ki. Ezeket a kisüveges bébiételeket egyáltalán nem pártolom, Maya még életében nem evett ezekből a pürésített babakonzervekből. Mi megoldjuk magunk az étkezéseket, de ez még távolról sem jelenti azt, hogy valamelyikünk egész nap a konyhában robotol. Persze én is vettem néha babakekszet vagy gyümölcspürét, de ez nem jellemző.
Ennek szellemében akkor hogyan képzeljük el a vegán hozzátáplálást?
Mi 5,5 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, az első perctől a falatkás módszerrel (ez az úgynevezett BLW-módszer). Ez dióhéjban úgy néz ki, hogy odaraksz a gyerek elé 4-5 féle ételt, a párolt édesburgonyától kezdve a répán át az almáig, és ezekből ő ki tudja választani, hogy mit szeretne enni, hogy mi ízlik neki. Ez szembemegy a manapság igen elterjedt és tradicionálisnak gondolt pürésített babaételekkel.
Pedig ha belegondolunk, 100 éve a nagyanyáink nem turmixgéppel a kezükben jártak. Valójában éppen a ma nagyon modernnek gondolt falatkás hozzátáplálás a tradicionális. Ez ráadásul meg is könnyíti a család életét, mert nem kell a pürésítéssel bajlódni. A másik dolog, hogy én sem ennék szívesen olyan dolgot, amiben az egyébként egyenként is finom összetevők össze vannak turmixolva. A BLW-módszerrel viszont a gyerek megismeri és megszokja a család által egyébként is fogyasztott ételeket.
Többször szóba kerültek a negatív kommentek, a megfogadni való jótanácsok, amelyek megkérdőjelezik azt, ahogyan ti vegánként nevelitek a gyermeketeket. Ezzel hogyan tudtok megbirkózni?
Nekem pontosan az a célom, hogy megmutassam, hogy így is lehet. Szerintem egyébként mindenevőként és vegánként is lehet nagyon jó gyereket nevelni, csak általában a mindenevőket nem éri annyi kérdés vagy épp támadás, mint egy vegán családot. Nekem már a terhességem első szakaszában a sarkamra kellett állnom és bizonygatni a gyerekgyógyásznak, hogy az étrendemmel nem ártok a gyereknek.
A fontos az lenne, hogy felejtsük már el, hogy arra hivatkozunk, mi a szokás. Az nem lehet válasz semmilyen kérdésre, hogy „nem így szokás csinálni”.
Eddig így volt szokás? Rendben, most meg legyünk nyitottak arra, hogy máshogy is lehet. Én ezt akarom bebizonyítani. Nálunk ez abszolút nem arról szól, hogy csak vegánul lehet gyereket nevelni. Ehelyett az lenne a lényeg, hogy mindenki nyugodjon meg, vegánul is lehet. Sőt teljesen fel tud nőni egy gyerek egészségben, boldogságban. Ugyanúgy, mint egy mindenevő gyerek. Egyébként azt látom, hogy a legtöbb esetben a környezet a legerősebb visszahúzó erő. A fiatal szülőket riogatják a saját szüleik. Olyanokat mondanak, hogy „Te akármit csinálhatsz magaddal, de a gyereknek meg kell adni, amire szüksége van”. Mondják ezt egyébként olyan 70-80 éves nagymamák is, akik abban nőttek fel, hogy alig volt hús, vagy mondjuk csak hetente egyszer, hétvégén.
Azért az biztos, hogy sokszor nehéz a szülőknek, nagyszülőknek ellentmondani. De mégis, mivel lehetne meggyőzni őket, hogy legyenek elfogadóbbak az étrenddel kapcsolatban?
A nagymamáimat például pont ezzel tudtam meggyőzni. Azzal, hogy akkor, amikor ők gyerekek voltak, elvétve került hús az asztalra, és az sem a nagyipari mezőgazdaság terméke vagy több ezer kilométerről importált hal volt. Ha vasárnaponként hús került az asztalra, akkor az a hátsókertben kapirgáló tyúk volt, esetleg az otthon hizlalt disznó. A tojás is saját volt, és a tej is a szomszéd néni tehenétől jött.
Az elmúlt évtizedekben ez persze gyökeresen megváltozott, és a húst sokan a gazdagsággal kötötték össze a fejükben. Ma a jómód jele, hogy hányféle és milyen mennyiségű hús kerül az asztalra. Erős kulturális és szociológiai vetülete is van ennek az egész dolognak, de észérvekkel sokat el lehet érni. Fontos rámutatni arra, hogy amit ma normálisnak gondolnak, az korábban nem volt mindennapi.
Ha a családot meggyőzted, az már félsiker, de akkor még mindig ott van a közétkeztetés. Bár tudom, hogy ti nem Magyarországon éltek, de fontos elmondani, hogy itthon a legtöbb esetben még a vegetáriánus étrendre sem tudott felkészülni a közétkeztetés, így a vegán gyerekek még nehezebb helyzetben vannak. Hogyan lehet ezt a problémát áthidalni?
Sajnos ennek megoldása nemcsak Magyarországon, de Svájcban is nagyon gyerekcipőben jár. A legnagyobb gond az, hogy sokszor a szabályok kötik meg az intézmények kezét. Itt például elő van írva, hogy a heti 5 ebédből 4-szer húsnak is kell a tányérra kerülnie. Ezeket a dolgokat legtöbbször kiskapukkal lehet megkerülni, például ételallergiára vagy vallási okokra való hivatkozással. Ahogy az internetes fórumokon látom, Magyarországon is a legtöbb szülő így tudja megoldani a kérdést. Egyébként a Magyar Vegán Egyesületnek (MAVEG) van egy letölthető levele, amelyet egy ügyvéd fogalmazott, és amellyel a szülő – többek között az egyenlő bánásmódra hivatkozva – elérheti, hogy bevigye az ebédet a gyermekének az intézménybe. Persze intézménye válogatja, hogy ezt hol fogadják el.
