Miközben a résztvevők többsége igyekszik megragadni az ENSZ klímacsúcsa (a COP28) által sokak szerint képviselt utolsó esélyt a klímakatasztrófa elkerülésére, a jelentések alapján ez már egyre inkább csak gyors és radikális cselekvéssel érhető el.

Sok kutatóközpont, think tank, civil csoport, ENSZ-ügynökség és egyéb szervezet hagyományosan az éves klímacsúcs elé vagy az esemény idejére időzíti az éghajlatváltozás elleni fellépés állásáról és eredményeiről szóló jelentését. Újra és újra megállapítják, hogy bár az emberiség tett lépéseket az ügy érdekében, ezek nem elég gyorsak és jelentősek a pusztító következmények elkerüléséhez. Ez nagyjából most is így történt, de a hasonlóságokon és a visszatérő figyelmeztetéseken túl az idei helyzetjelentések figyelemre méltó új fejleményekre is rávilágítanak.

Kapcsolódó bejegyzések

Miért ilyen fontos a sarkkörök vizsgálata? – Marco Tedescoval beszélgettünk

Egy olasz klímakutató élményei és eredményei Grönland és az Antarktisz jégvilágából.

Negatív fordulópontok

A témában legutóbb – már a COP28 ideje alatt – közzétett, nemzetközi együttműködésben készült fajsúlyos jelentés szerint a klímaváltozással összefüggő több lényeges folyamat napjainkra a negatív fordulópont közelébe jutott. A fordulópontok pontos küszöbértékei bizonytalanok, de a globális felmelegedés mai 1,2 Celsius-fokos mértéke mellett már valószínűsíthető a melegvízi korallzátonyok kiterjedt pusztulása, miközben további 4 létfontosságú rendszer kibillenése is látótávolságon belül lehet: a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró, illetve az Észak-atlanti-áramlás összeomlása, valamint a permafroszt kiterjedt olvadása.

Ezek átlépése visszafordíthatatlan, akár katasztrofális következményekkel is járhat az emberi megélhetés szempontjából kulcsfontosságú természeti rendszerekre nézve – állapítja meg a jelentés, amely ugyanakkor valamelyest oldja is a klímaszorongást és -közönyt, amikor leszögezi, sürgős intézkedésekkel még elkerülhetők a legrosszabb hatások.

Kapcsolódó bejegyzések

Sokkal előbb elérhetné a klímacélt az EU, mint ahogy eddig gondoltuk

2040-ig kaptunk haladékot? Hogyan válhatna az EU klímasemlegessé egy évtizeddel hamarabb?

A jelentés fő megállapításai összhangban állnak más tanulmányok következtetéseivel. Egy szeptemberben publikált kutatás szerint az emberi tevékenység 2023-ra mind a 9, az egész Földrendszer stabilitásának és ellenálló képességének fenntartása szempontjából kritikus fontosságú folyamatot súlyosan megzavarta, és 6 esetében (a klímaváltozás, a bioszféra integritásának csökkenése, a földhasználat-változás, az édesvízhasználat, a nitrogén és a foszfor áramlási ciklusai, a vegyi és egyéb környezetszennyezés) már a fenntarthatóság határát is áthágta az emberiség. Az úgynevezett bolygóhatárok vagy planetáris határok koncepciójában a klímaváltozás csak 1 mutató a 9 közül, de a többi kulcstényező lazábban vagy szorosabban mind összefügg ezzel.

Már nincs hely az emberek számára?

A kutatók szerint ez azt jelentheti, hogy a Föld már nem képes biztosítani az emberiség számára biztonságos működési teret, és a bolygóhatárok átlépése akár katasztrofális következményekkel is járhat, hirtelen környezeti változásokat kiváltva a kontinentális léptékű és bolygószintű rendszereken belül. A modellt kidolgozó kutató szerint a bolygó ellenálló képességének gyengülésére utaló gyarapodó jelek még a klímaváltozásnál is aggasztóbbak, és ez akár a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokon tartását is lehetetlenné teheti. A tanulmány készítői ezzel együtt abban bíznak, hogy a vészjósló eredmények ösztönözhetik az erőfeszítések és az innovációs aktivitás fokozását annak érdekében, hogy a jövőben a Föld rendszerének stabilitása biztonságosan fennmaradjon.

A világ megmutatta, hogy kedvező változásra is képes

A fentiekkel csengenek össze a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szintén őszi jelentésének következtetései is. A klímavédelmi célok elérésének lehetőségeit és esélyeit vizsgáló tanulmány fő megállapítása az, hogy bár a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozásához vezető út tovább szűkült az elmúlt egy-két évben, az időközben megerősödött kedvező folyamatok – mindenekelőtt a tisztaenergia-technológiák és -kapacitások területén tapasztalható fejlődés – továbbra is életben tartja a reményeket.

Derűsebb összképet az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) szintén a klímacsúcs előtti hetekre időzített emissziós jelentése sem kínál, amikor megállapítja, hogy világrekordokat döntöget az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátása és a hőmérséklet alakulása. Ez a jelentés is felcsillantja ugyanakkor a klímacélok elérésének továbbra is élő reményét. Az IEA egy másik riportjához hasonlóan felhívja a figyelmet a 1,5 Celsius-fokos célt meghatározó 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény óta a világ által mutatott pozitív változási képességre és a klímavédelem terén elért részeredményekre.

2015-ben ugyanis az akkor hatályos politikák alapján az előrejelzések még az ÜHG-emisszió 16%-os növekedését prognosztizálták 2030-ig, ezzel szemben az emelkedés mértéke jelen állás szerint 3% lesz. Ez ugyanakkor még mindig messze van a 1,5 Celsius-fokos cél eléréséhez szükségesnek tartott 42%-os csökkenéstől, de még a felmelegedés 2 Celsius-fokon történő korlátozásához elengedhetetlen 28%-os eséstől is.

A jelentésekből az is kiolvasható, hogy a fentieknek köszönhetően a klímacélok eléréséhez szükséges, de önmagában nem elégséges pozitív fordulat is körvonalazódik.

A Climate Analytics közelmúltbeli jelentése szerint mintegy 70% az esély arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 2023-ban tetőzik, majd 2024-ben csökkenésnek indul, köszönhetően elsősorban a napelemek, a szélerőművek és az elektromos járművek terjedésének. Ez összhangban áll az IEA várakozásaival is, melyek szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás valamikor 2023 és 2025 között elérheti csúcspontját, ami után már várhatóan nem emelkedik tovább. E tekintetben az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) viszont sokkal borúlátóbb, és a jelenlegi helyzet alapján arra számít, hogy a karbonemisszió akár tovább is emelkedhet, de jó esetben is csak stagnálni fog 2050-ig.

Rendkívüli erőfeszítésekkel elkerülhetjük a katasztrófát

Azt sem árt azonban tudatosítani magunkban, hogy ha az ÜHG-kibocsátás csökkenésnek is indul jövőre, ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felmelegedés fő felelősének tartott gázok légköri koncentrációjának kitartó emelkedése is megállhat vagy esésbe fordulhat. Márpedig 2022-ben utóbbi szempontból is született egy új negatív rekord. Ebben az évben volt ugyanis először 50%-kal magasabb a szén-dioxid légköri koncentrációja az iparosodás előtti szintnél, miközben a szén-dioxidnál jóval agresszívebb üvegházhatású metán és dinitrogén-oxid szintje is emelkedett – amint erre a Meteorológiai Világszervezet (WMO) rámutatott.

Meredeken ível felfelé az átlaghőmérséklet

Ezzel összefüggésben a globális átlaghőmérséklet az elmúlt 12 hónapban, illetve 2023 eddig eltelt részében már 1,25–1,43 Celsius-fokkal meghaladta az iparosodás előtti értéket. A világszerte újabb hőmérsékleti és egyéb időjárási anomáliákat hozó 2023 nagy eséllyel a valaha létező legmelegebb év lesz a mérések történetében.

Mindez azt jelenti, hogy az előrejelzések szerint a világ a jelenlegi pályát követve úton van egy olyan – António Guterres ENSZ-főtitkár szavai szerint – „pokoli jövő” felé, amikor is a 21. század végére a felmelegedés mértéke eléri a 2,4–3 Celsius-fokot. Amennyiben a döntéshozók az összes kibocsátáscsökkentési témában tett vállalást és ígéretet teljesítik, a felmelegedés mértéke 1,7 Celsius-fok lenne az évszázad végén, míg a 2050-es karbonsemlegesség megvalósítása esetén 2100-ban „csak” 1,4 Celsius-fokkal lenne magasabb a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időszakhoz képest – prognosztizálja az IEA.

A tudományos konszenzus teljes azzal kapcsolatban is, hogy a földi klíma folytatódó átalakulása felmérhetetlen negatív hatásokkal járhat. Az már ma is látszik, hogy az élelmiszer-termelésben előidézett problémákkal, a magasabb hőmérsékleten jobban terjedő fertőző betegségekkel és a szélsőséges időjárási jelenségek (viharok, áradások, erdőtüzek, aszály stb.) okozta károk formájában az emberiségre leselkedő kockázatok máris jelentősen növekedtek. A kutatások abban is egyetértenek, hogy a klímaváltozásért kevésbé felelős, a káros hatásoktól azonban leginkább szenvedő szegényebb országok számára az alkalmazkodáshoz rendelkezésre bocsátott pénzügyi forrás nagysága csak töredéke a szükségesnek.

Összefoglalva: a tudományosan megalapozott jelentések egyöntetűen sötét összképet mutatnak, de azt is kiemelik, hogy a – például a klímacsúcson is megtehető – rendkívüli erőfeszítésekkel a klímakatasztrófa elkerülésére továbbra is van esély. Az, hogy ennek 2023 végéhez közeledve hírértéke van, önmagában jelzi, hogy mekkora bajban van az emberiség, egyúttal azt is jelenti, hogy ebbe a ténybe és az említett esélyekbe minden korábbinál jobban érdemes belekapaszkodni.

A fenntartható életre való törekvés tehát az egész emberiség érdeke. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.