Ötszáz milliárdra becsülik a Csendes-óceánban élő korallok számát ausztrál kutatók, így a friss számadatok fényében a kihalásuktól való félelem is valamelyest csökkenhet.

    A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent tanulmányban több mint 300 korallfaj populációinak méretét becsülték meg a Csendes-óceánban, Indonéziától Francia Polinéziáig. A kutatók a korallzátonyokat jelölő térképekre és a korallkolóniák megszámlálására alapozták az eredményeiket.

Becslésünk szerint nagyjából 500 milliárd korall él a Csendes-óceánban. Nagyjából ugyanennyi fa lehet az Amazonas-medencében, vagy madár a világon. Ismernünk kell egy faj populációméretét ahhoz, hogy felmérhessük kipusztulásának kockázatát.

mondta Andy Dietzel, az ausztráliai James Cook Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője

A szakember szerint a régió nyolc leggyakoribb korallfajának populációi külön-külön mind nagyobbak a bolygó 7,8 milliárd fős népességénél. Az eredmények azt sugallják, hogy bár a virágállatok regionális pusztulása súlyos csapást jelent a helyi korallzátonyokra, a legtöbb korallfaj globális kipusztulásának kockázata ugyanakkor alacsonyabb, mint azt korábban becsülték a szakemberek.   

 Zátonyonként átlagosan 30 korallt számoltunk egy négyzetméteren. Ez több tízmilliárd virágállatot jelent az ausztrál Nagy-korallzátonyon, még az éghajlati szélsőségek okozta közelmúltbeli veszteségek ellenére is. A korallzátonyok helyreállítása nem oldja meg az éghajlatváltozás problémáját. Nagyjából 250 millió felnőtt korallra lenne szükség ahhoz, hogy mindössze 1 százalékkal növeljük a Nagy-korallzátony borítását. ekintettel ezeknek a korallpopulációknak a nagy méretére, nem valószínű, hogy azonnali kipusztulás vár rájuk. Még mindig van idő, hogy megóvjuk őket az emberi tevékenységekből eredő felmelegedéstől, de csak akkor, ha mihamarabb csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

mondta el a tanulmány társszerzője, Terry Hughes

(MTI)