Szinte minden, akár csak kis mértékben feldolgozott élelmiszerben ott rejtőzik, függőséget okozhat, és hatalmas a kereslet rá: a finomított cukor olyan, mint egy nagy, édes, fehér szörny, amely bekebelez, ha egyszer rászoksz. Éppen ezért érdemes minél előbb lejönni róla!
Habár szerkesztőségünk nagy része odafigyel az egészséges táplálkozásra, ilyen vagy olyan mértékben mindannyian fogyasztunk cukrot. Amikor felmerült, hogy próbáljunk ki egy teljes hetet nélküle, kapva kaptam az alkalmon.
Kikerülni szinte lehetetlen, hiszen mindenhol ott van. Nem kell ahhoz kristálycukrot enni, hogy túl sok legyen a szervezeted számára. Az élelmiszercímkéket olvasva láthatod, hogy szinte minden másodikon ott szerepel az összetevők között a cukor. Éppen ezért kiiktatása nemcsak odafigyelést, hanem komoly tudatosságot is igényel.
Mennyi cukrot ehetnénk?
De miért is akarjuk ennyire kivonni a cukrot a hétköznapjainkból? Hiszen ha már úgyis ott van mindenben, mit árthat az a 10, 20, 30 grammnyi cukor naponta? Miért hagynád el, amikor ezzel ízesíted a reggeli kávédat, ezt teszed a teádba, a sütikbe, sokszor más ételekbe is?
Fontos kiemelni, hogy most a hozzáadott, finomított cukrokról van szó. A cukor ugyanis természetes formában is jelen van számos élelmiszerben (elég csak a gyümölcsökre gondolni), és a szervezetnek – egészséges mennyiségben – ezek nem ártanak.
A gond ott kezdődik, ha túlzottan nagy mennyiségű plusz cukrot fogyasztunk el. A WHO ajánlása alapján a hozzáadott cukrokból bevitt kalória az egész napi bevitel tizedrészét kellene, hogy jelentse. Ez kb. 25 gramm cukor. Egészen soknak tűnik, igaz? Ha azonban összeszámoljuk az elfogyasztott élelmiszerek címkéin olvasható adatokat, pillanatok alatt kiderül, hogy ez a 25 gramm nagyon könnyen összejön. Villámgyorsan túl is lépjük. Nagyon!
Elég csak egy boltban vásárolt gyümölcsjoghurtra gondolni vagy a sokak által kedvelt üdítők cukortartalmát megnézni. Ebben inkább el sem mélyedek, hiszen világos, hogy elképesztő mennyiségű cukrot tartalmaznak ezek az üdítőitalok. A tudatos, egészséges táplálkozásba abszolút nem férnek bele!
Miért jobb, ha hanyagoljuk a finomított cukrot?
Csak néhány kellemetlen következményét említem a túlzott cukorfogyasztásnak:
- cukorbetegség,
- elhízás,
- trombózis,
- szívinfarktus,
- idegsejtek károsodása,
- tápanyaghiány,
- a hormonrendszer zavarai,
- emelkedett inzulinszint,
- a hasnyálmirigy terhelése,
- az anyagcsere károsodása,
- májmegnagyobbodás.
Sorolhatnám tovább is, de itt most elsősorban azokról a problémákról beszélünk, amit a túlzott cukorfogyasztás okozhat. Ezek valós veszéllyé válnak, ha nem figyelünk oda, és mindennap elfogyasztjuk a kávénkat 3 cukorral meg az üdítőt, a kekszet, a péksüteményt.
Mint általában, a kulcs a természetes élelmiszerek fogyasztásában és a változatos étrend kialakításában rejlik.
Mik a lehetőségeink a cukor pótlására?
Korábban már összegyűjtöttük, melyek azok az édesítőszerek, amelyek megfelelő alternatívák cukor helyett.
Kapcsolódó bejegyzések
Viszlát, cukor! Helló, édesítőszer?
Nem kell lemondani az édességről, létezik kalóriamentes és egészséges megoldás is. Sorravettük, hogy milyen cukrok és édesítőszerek találhatók a boltok polcain.
Számos esetben nehezen tudjuk kiiktatni az édes ízt. Annyira hozzászoktunk már, hogy komoly „elvonókúra” szükséges ahhoz, hogy ne akarjunk újra és újra édességek után nyúlni. A legjobb, ha a természetes édesítőket választjuk. Persze ezek is lehetnek kalóriadúsak (mint például a méz), de ha okosan adagoljuk őket, sokkal kevesebb édességre lesz szükség.
Az igazán erősek pedig teljesen el is hagyhatják az édes íz iránti vágyukat, ha csak a természetben előforduló cukrokra koncentrálnak. Például gyümölccsel ízesítenek, semmibe nem tesznek plusz édesítőt. Ez persze lemondással jár, hiszen a legtöbb édesség, sütemény valamilyen édes ízt tartalmaz.
Miért vágtam bele?
A helyzetem kicsit speciális, ugyanis a várandósságom egyébként is a cukorfogyasztás mérséklésére sarkall. Arról nem is beszélve, hogy 5-6 éve szinte egyáltalán nem használok finomított cukrot. A teát és a kávét üresen iszom. Üdítőket, péksütiket egyáltalán nem fogyasztok, édességet is csak módjával. Emellett masszívan sportolok (illetve sportoltam), és meglehetősen aktív életet élek.
Aztán jött a terhesség! A mozgás sokszor már nem esik olyan jól, és természetesen közel sem olyan intenzíven tudom csinálni, mint a bébi előtt, valamint sajnos rákaptam a sütésre. Igaz, csak heti egyszer sütök, de emellett – főleg a karácsonyra kapott édességhalomnak köszönhetően – a csoki is nagyobb mennyiségben van jelen az életemben, mint kellene.
Annyiból szerencsés a helyzetem, hogy a tudatos étkezés már hosszú évek óta az életem része (értsd: minden mellé eszek zöldséget, még akár a pizza mellé is, teljes kiőrlésű gabonát fogyasztok, nem eszem cukrot stb.), azonban világossá vált, hogy ezt a karácsonyi őrületet magam mögött kell hagynom. Így ez a „kihívás” pont kapóra jött!
Azzal kezdtem, hogy eltüntettem a házban fellelhető édességeket, főleg elajándékoztam őket. Ezzel a dolog oroszlánrészét le is tudtam. Az új sütikészítő szenvedély azonban még mindig a heteim része, ugyanis elkezdtem nagy erőkkel vadászni cukormentes receptekre. Szerencsére ebben is volt már egy kis előéletem, ugyanis korábban is sütöttem babból vagy édesburgonyából brownie-t, készítettem cukormentes sajttortát vagy túrótortát, de sütöttem cukormentes almafánkot is. Ma már a cukormentes sütik tárháza végtelen: szerencsémre!
A fejlemény: őszintén hálás vagyok, hogy sikerült lejönnöm az elmúlt pár héten már szinte szokássá vált édességekről. Elegendő volt egy-másfél hét ahhoz, hogy ne hiányozzanak ezek az élelmiszerek. Tény, hogy gyümölcsöt meglehetősen sokat eszem, és használok természetes édesítőket, de már nem sóvárgok annyira a csoki után, mint a karácsonyi időszakban.
Zsófi és a cukor kapcsolata
Pár éve már sikerült két teljes évig mellőznöm a finomított cukrot és a fehér lisztet az étrendemből a sajnos sokakat érintő és nálam is jelentkező probléma, az inzulinrezisztencia miatt. Az első egy-két hét nagyon nehéz volt, mert ijedtemben semmiféle fokozatosságot nem tartva azonnal lenulláztam minden cukrot és lisztet, amitől a hangulatom és a gyomrom is dobott egy hátast. Amikor rájöttem, hogy durumból készült tésztát ehetek, már nem is volt olyan tragikus az élmény. Összességében sikerült helyrebillenteni az inzulint. Ehhez nemcsak diéta, hanem sport is kellett, több kiló izom felszedését rendelte el az orvos.
Ám nem maradt így az étrendem. Egy elég súlyos betegség után – egészséges táplálkozás ide vagy oda – hónapokig a cukor volt a legjobb és egyetlen barátom az étvágytalanság és az ájulás közeli fáradtság ellen. Most már minden rendben, de a desszertek visszakúsztak a mindennapjaimba. Sok szempontból fontos lenne, hogy ez ne így legyen. Így aztán – bár ez is cukor – próbálom a keksz-csoki-süti vonalról legalább a gyümölcsök felé tolni a mutatót. A korábbi tapasztalatból kiindulva pár hét után elég jól beáll az új rendszer, de minden „bűnözés” visszadob a rajtvonalra.
Bence egy hete cukor nélkül: totális bukás!
Január legelején merült fel a szerkesztőségben egy újabb kihívás. Mivel szeretem a challange-eket, és a műanyagmentes július nagyon jól sikerült, és van, amit azóta is tartok, ebbe is nagy örömmel vágtam bele. Sajnos sok hibát elkövettem, és egy nagy bukás lett a vége. De legalább össze tudom vetni a tapasztalataimat a sikeres újévi fogadalmakhoz szükséges pontokkal.
A legnagyobb hiba az volt, hogy nem néztem utána kellően a témának. Ismerem a cukor és a szénhidrátok hatását, és az édesítőszerekét is, de nem vetettem számot azzal, hogy az általam általában fogyasztott élelmiszerek közül miben van cukor. Szinte mindenben! A legnehezebb a reggeli volt, mivel szeretem az édes napindítást. Legyen az kakaós csiga, túrós batyu, croissant, joghurt: minden tömve van finomított cukorral. Így itt egyből meg is buktam. A többi étkezésnél úgy tudtam kicsit faragni a hátrányomon, hogy lemondtam a desszertről, és nem tettem cukrot a kávémba, teámba. Egyedüli sikerként azt könyvelhetem el, hogy ezekben a napokban több gyümölcsöt ettem: az édes élményt napszaktól függetlenül valamilyen gyümölccsel pótoltam.
Summázva: nekem a cukor teljes kivonása még túl nagy falat, reálisabb célt kell keresnem, ha sikerre akarom vinni a vállalásom. Jobban fel kell mérnem a szokásaimat is, mielőtt egy újabb étrendbe belevágok.
A tapasztalatokat és a szerkesztőség cukorral eltöltött „kalandjait” összevetve, a javaslatom, hogy szép fokozatosan gyertek le a cukorról. Próbáljátok ki: mi az, ami édes íz nélkül is jól esik; melyek azok a cukros élelmiszerek, amelyeket hanyagolni tudtok; milyen édesítőszereket (lehetőleg természeteseket) fogyasztotok szívesen?
Cukor nélkül lehet és érdemes élni! Hatalmas segítség a szervezetednek, ha minimalizálod a finomított cukor fogyasztását!
