A magaságyásos veteményeskertek méltán népszerűek, hiszen sok szempontból megkönnyítik a kertművelő dolgát, ráadásul zöldségeink is remekül érzik magukat bennük. Városi környezetbe, kis kertekbe is tervezhetők, és egy szépen kivitelezett magaságyás kertünk éke lehet. Az előző cikkekben szó volt arról, hogyan építsük és telepítsük ágyásainkat, és ha már túl vagyunk a szerkezet kialakításán, érdemes figyelmet fordítanunk a töltésre is. Magaságyásaink töltéséhez nagyobb mennyiségű kerti hulladékot is felhasználhatunk, és ez számos pozitívumot biztosít zöldségeink egészséges fejlődéséhez. Egyben környezetbarát megoldás is, hiszen a zöldhulladék helyben történő újrahasznosításának remek formája. Alább ennek folyamatát és miértjeit is elmagyarázzuk.

Miért jó kerti hulladékkal tölteni ágyásainkat?

Miután a talajszinttől elemelve alakítjuk ki ágyásainkat, jócskán meg kell pakolnunk termőközeggel, hogy feltöltsük a kívánt magasságig. Ha csak földet használnánk a töltéshez, ehhez rengeteg zsákos virágföldre volna szükség. Ezért a praktikumot és a hasznosságot szem előtt tartva érdemes „dombkultúrának” (Hügelkultur) tervezni magaságyásainkat, azaz a termőföldön kívül kerti hulladékot is használni a töltéshez.

Az ágyás aljába rétegzett zöld- és barnahulladék idővel tápanyagdús humusszá alakul; ágyásunk belsejében hasonló folyamat játszódik le, mint a komposztálóban. Mindez hőtermeléssel jár, ami ágyásunkat belülről is melegíti. Ennek köszönhetően zöldségeink dinamikusabban fejlődnek, és a szezon is tovább tarthat, sőt, kis rásegítéssel még téli konyhakertet is kialakíthatunk benne.

Kapcsolódó bejegyzések

Magaságyás-építés lépésről lépésre 1. – Miből készülhet az ágyáskeret?

Olcsótól a hulladékon át a prémium kategóriáig: magaságyás sokféle anyagból építhető, de melyiket érdemes választani?

A zöldhulladék komposztálódásával az alsóbb rétegekben fokozatosan kialakul a humuszos, tápanyagdús réteg, amelyet zöldségnövényeink is szívesen fogadnak. Érdemes ezért pár évente újratölteni az ágyásokat 20–30 centi vastag friss kerti hulladékkal, hogy ismét beindulhasson a kedvező folyamat. Ha ágyásainkat ezzel a módszerrel töltjük, támogatjuk a természet körforgását, és még a virágföld árán is spórolhatunk.

Lehetséges magaságyás zöldhulladék nélkül? Igen!

Bár hazai hobbikertészkörökben magaságyáson majdnem minden esetben domb-, azaz hügelkultúrás ágyást értünk, amelyet haszonnövények termesztésére szánunk, valójában ezek egyike sem feltétele a klasszikus magaságyásnak. A magasított ágyás értelmezhető úgy is, mint egy dekoratív kerti elem, amellyel díszkertet, virágos szegélyeket, mutatós előkerteket is kialakíthatunk. Amennyiben évelő növényeknek vagy fűszereknek szánjuk magaságyásunkat, úgy érdemes a hagyományos töltésnél maradnunk. A szerves hulladékkal megpakolt ágyásban a termőréteg ugyanis idővel „összeesik”; a komposztálódás miatt a talaj megsüllyed, ezért a földet évről évre pótolni szükséges. Amennyiben magaságyásunkat évelő növényekkel ültetnénk be, úgy tervezzük alacsonyabbra, és kizárólag termőfölddel, komposzttal töltsük meg, az avart, fűnyesedéket pedig talajtakaróként hasznosítsuk!

A hügelkultúrás ágyások rétegezése

Miután 20–30 centi termőföld az ágyás tetején már elegendő ahhoz, hogy zöldségeink jól érezzék magukat benne, az ennél magasabb ágyások alját jól megpakolhatjuk kerti hulladékkal. Sok ábra kering ezzel kapcsolatban a neten, hogy mi is a helyes rétegrend, gyakran 6–8 komponensből összeállítva. A magaságyás esetében erre vonatkozón sincs kizárólag egyetlen helyes megoldás: a töltés során gazdálkodjunk abból, ami az adott évszakban épp rendelkezésre áll a kertben (vagy a szomszéd kertjében), és az alábbi két szabályt tartsuk be:

Kapcsolódó bejegyzések

Magaságyás-építés lépésről lépésre 2. – A helyszín kiválasztása és a telepítés

Ha magaságyást tervezel, egyáltalán nem mindegy, hova és miként helyezed el. Lássuk a legfontosabb szempontokat!

1. Alulról felfelé haladva az egyre gyorsabban bomló, mind alacsonyabb széntartalmú, apróbb növényi részek kerüljenek (azaz alulra a durvább barnahulladék, a felsőbb rétegekbe a zöldhulladék)!
2. A rétegzés során a barnahulladék aránya ne haladja meg a zöldhulladék egyharmadát, felét!

A barna hulladéknak hívjuk a szabad szemmel is megállapíthatóan barna színű kerti hulladékot, a fás szárú növényi részeket. A rendelkezésünkre álló barna hulladékból minden esetben alulra kerülnek a vastagabb rönkök, ágak, ezek tetejére gallyak, ágapríték stb. Erre halmozhatunk szalmát, elszáradt növényi részeket (ez a barna hulladékból a gyorsabban bomló komponens). E felé kell kerülnie a nitrogéndús zöld hulladéknak, amit a zöld színű anyagok adnak, mint a frissen vágott fű, a moha vagy az avar, de a zöld komponenshez számíthatjuk még a félig érett komposztot, a konyhai hulladékot is.

Valójában a töltés során a komposztáláshoz hasonlóan igyekszünk kialakítani a megfelelő szén-nitrogén arányt, amely a komposztérés szempontjából is kedvező 30–25/1. Ám mindehhez nem kell bonyolult matematikai számításokba bocsátkoznunk, a fenti szabályok betartásával bizonyára megfelelően járunk el.

Ideális rétegrend ősszel

Sorvezetőként az alábbi rétegrendet javaslom az őszi vagy a téli telepítéshez, amihez felhasználhatjuk az őszi kerti munkák során begyűjtött kerti hulladékot. Ágyásunkat legalább félig megtölthetjük vele, ám minél vaskosabban pakoljuk meg szerves hulladékkal, annál jobban „összeesik” majd a talaj, ezt érdemes szem előtt tartani.

Alulról felfelé haladva egy ideális őszi rétegrend:

• vakondháló, hogy távol tartsuk a nem kívánatos betolakodókat;
• vastagabb, idősebb ágak, vízelvezetőként is funkcionálnak az ágyás aljában;
• egy réteg gally vagy ágapríték, ezek a gyorsabban bomló barna komponenst képviselik a keverékben;
• összegereblyézett avar, de a diólevél közvetlen felhasználását kerüljük;
• fűnyesedék, a gyepszellőztetés mellékterméke, amennyiben még rendelkezésre áll, egyéb esetben avarral vastagon pakoljuk meg az ágyást;
• félig érett komposzt, ha rendelkezésre áll;
• termőföld, esetleg kevés érett trágyával, érett komposzttal keverve.

Az ősz végén, télen telepített ágyásokba februárban, márciusban már vethetjük is a koratavaszi zöldségféléket, és amire egy frissen telepített hügelkultúrás ágyás esetében számíthatunk: bitang módon nőnek majd benne zöldjeink.

Kiemelt kép: Én Kicsi Kertem