A magaságyást legegyszerűbb raklapból elkészíteni, de érdemes figyelni egy-két dologra, hogy ágyásaink megbízhatóak és olcsók legyenek.
Ha már régóta arról álmodozunk, hogy kiskertünket bio veteményessel bővítjük, építsük meg hozzá magaságyásunkat!
Alapvetően a november az ideális hónap erre, ám ha akkor még nem vágtunk bele a dologba, és nem akarunk várni az idei őszig, megvalósíthatjuk tervünket tavasszal is.
De ne rohanjunk kertészeti áruházba ágyáskeretért! Adok inkább néhány tippet a saját kezű kialakításához, köztük pár egyszerűbb megoldással. Csak arra figyeljünk, ha az első magaságyásunk van készülőben, hogy legyen elegendő hely mellette további ágyások számára is. Általános tapasztalat, hogy aki egyszer belevág ebbe a kertkalandba, az első sikeres év után bizonyára nem fog megelégedni egy magaságyással.
Magaságyás raklapokból – A költséghatékony megoldás
Na, de nem mindegy, hogy milyenből… Legalábbis, ha a költséghatékonyság fontos szempont. Újonnan vásárolt eurós raklapból megépíteni ugyanis nem tartozik ezen megoldások közé. A raklapos magaságyás azok számára lehet jó ötlet, akiknél amúgy is kallódik néhány felesleges darab, vagy kis utánajárással talál olyan ismerőst (vagy vállalkozót), aki nem bánja, ha megszabadítják néhánytól.
Az eurós raklap mellett építőanyagként szóba jöhet az úgynevezett egyutas raklap is. Ez valamivel gyengébb minőségű, és az előbbivel szemben nem feltétlen szabvány méretű. Szóval, ha ilyenre teszünk szert, először is szemrevételezzük, hogy vannak-e köztük egyforma szélességű-hosszúságú darabok, amelyek összeilleszthetők! Négy raklapból már könnyen összedobhatunk magunknak egy kb. 1×1 méteres ágyást. Ha több anyagunk van, akkor hosszabb ágyást is tervezhetünk belőle. Ha nem akarunk sokat variálni vele, csak csavarozzuk össze őket a kívánt keretméretre (az ágyás magassága így – a raklap szélességétől függően – 60–80 centi lesz), belül pedig béleljük drénlemezzel, és kezdődhet is a töltés!
Fontos, hogy a rögzítés strapabíró legyen! 1-2 szezon után összeroskad az alul lévő szerves anyag, és tömörödik a föld. Számolni kell tehát azzal is, hogy megnő a töltőanyag súlya. Biztosítsuk túl magunkat, nehogy széthulljon az ágyásunk!
Magaságyás raklapból – Raklapmagasító használata
Kifejezetten ajánlom azok számára, akik nem vesződnének sokat a szereléssel, és kedvelik az egyszerű megoldásokat. A raklapmagasító vagy kaloda az eurós raklapok méreteihez van igazítva, 120×80-as, 20 centi magas keret. Az elemek lapra hajtogatva könnyen szállíthatók, a telepítés során pedig csak puszta kézzel egymásra pattintjuk őket a kívánt magasság eléréséig (40, 60 vagy 80 centi), és kész is. Kialakíthatunk belőlük kisebb-nagyobb ágyásrendszereket, például keskenyebb „fiókokkal”, 60×80-as elemekkel variálhatjuk őket, kedvünk szerint festhetjük, dekorálhatjuk.
Raklapmagasítóból is beszerezhetünk alig használt, jó minőségű darabokat. Érdemes szétnézni a környéken, hátha találunk olyan viszonteladót, aki ilyeneket forgalmaz, így egy 60-80 centi magas ágyáskeretet akár 15-20.000 forintból kihozhatunk. Több kertészeti webshop meglátta ebben az üzletet, és többszörös áron magaságyásként árulja a raklapmagasító elemeket. A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: a raklapmagasító elsődlegesen logisztikai célokra gyártott anyag, ám magaságyásnak is tökéletesen megfelel.
Magaságyás méretre szabva: barkácsoljunk magunknak!
Ha egyedi elképzeléseink vannak, és nem félünk bánni a csavarbehajtóval, akkor álomszép magaságyás-rendszereket építhetünk magunknak nyers fából. A lucfenyő deszka minőségre már megfelelő, a vörösfenyő, a tölgy (magaságyásnak nem feltétlen indokolt) drágább megoldás. Az ágyásainkat építhetjük 2,5 centi vastag deszkából vagy strapabíróbb, 5 centi vastag pallóból, ám ez utóbbinak nemcsak a mérete, hanem az ára is duplája a deszkáénak. A méretre vágott deszkákat általában 10, 15 és 20 centi szélességgel, 4 és 5 méteres hosszúsággal forgalmazzák. Az épülő ágyásunk méreteit érdemes úgy tervezni, hogy maradékmentesen tudjunk dolgozni.
A legegyszerűbb összeszerelési mód, ha a deszkákat kívülről egy vastagabb stafnihoz csavarozzuk. Amennyiben hosszabb magaságyást tervezünk, érdemes 1–1,5 méterenként beletervezni egy stafnit. Ha kész a keret, a hosszabb oldalakat belülről is rögzítsük egymáshoz, hogy később a megnövekedett nyomás miatt ne „hasasodjon” ki a fa! A merevítéshez használhatunk szemes csavart és drótkötelet, lapos vasat, menetes szárat stb., a lényeg, hogy a korróziónak ellenálló fémet alkalmazzunk.
Kész a keret! Most mi jön?
Ha megvagyunk a kerettel, a telepítés során a következőkre figyeljünk!
- Ágyásunk számára válasszunk napos helyet, de ne tűző napot!
- Az ágyás helye legyen minden évszakban jól megközelíthető!
- Az ágyás aljára helyezzünk vakondhálót!
- Ha tovább szeretnénk használni fából készült ágyásainkat, érdemes valamilyen kő- (tégla-, térkő-) alapot készíteni a szerkezetnek, de a talajjal maradjon meg a közvetlen kapcsolat!
- Töltés előtt béleljük ki ágyásunkat!
- A töltést szerves hulladékkal kezdjük, alulról felfelé haladva az egyre gyorsabban korhadó anyagok kerüljenek az ágyásba!
- A fa magaságyáskeretek esetében mindenképp gondoskodnunk kell időtállóságukról, ha sokáig szeretnénk használni őket. A fakeretet kívül-belül érdemes védeni a nedvességgel szemben.
Amennyiben bizonyos zöldségeket magunknak termelünk meg, fenntarthatóan cselekszünk. A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.
A cikkben szereplő fotók és a kiemelt kép forrása: MÁS Kert