A tél közeledtével beköszöntő hideg és a táplálékhiány ellen különböző módokon védekeznek az állatvilág fajai. A téli álom, a helyben maradó aktivitás, illetve a melegebb éghajlatra vándorlás egyaránt opció lehet. Az utóbbit választó madárfajokból szedtünk össze hármat, amelyekkel biztosan „összefuthatunk”, ha az év megfelelő szakaszában látogatunk el a Hortobágyra.
Az október 21-én, azaz a mai napon rendezett Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnep és Darufesztivál például kiváló alkalom arra, hogy vezetett túrákon vagy egyénileg leshessük meg az alkonyatkor vonuló darucsapatokat, és ha szerencsénk van, néhány bíbicet is kiszúrhatunk az út melletti kukoricatarlókon.
A fehér gólya már a nyár végén elindul
A vándormadarak közül legtöbbünknek valószínűleg a fehér gólya jut eszébe először, hiszen a tavasz beköszöntével állandó vendége hazánk villanyoszlopainak. Mivel előfordulása a szikes talajú területeken a legjellemzőbb, a Hortobágyra kifejezetten sok egyed érkezik fiókaköltés céljából.
A fehér gólyák az első indulók között vannak a Magyarországon megforduló költöző madarak csoportjában. Meg sem várják az őszt, már augusztus 20-a után útra kelnek dél felé, hogy aztán a Boszporusz, Kis-Ázsia és a Földközi-tenger keleti partvidéke felett átrepülve a Szuezi-öbölnél elérjék Afrikát, ahol a Nílus folyásirányát követve egyenesen Fokföldig vonulnak. Érdekes tény, hogy a fehér gólyákat nem a fagyos időjárás, sokkal inkább a táplálékhiány hajtja melegebb éghajlatra, így a Hortobágyi Madárkórház területén télen is gyakorta előfordulnak olyan példányok, amelyek – a rendszeresen kihelyezett élelem miatt – annak ellenére döntenek a maradás mellett, hogy nincsenek olyan sérüléseik, amelyek erre kényszerítenék őket.
A daru későn érkezik, és későn is repül tovább
A Hortobágyon nem csupán az ezer színben játszó táj jelzi az ősz megérkezését, hanem a darvak jellegzetes hangja, a krúgatás is. A Hortobágyi Nemzeti Park címerén látható nagy testű madár a 20. század eleje óta ugyan nem hazánkban költ, de a melegebb éghajlatra való vonulása közben azért így is fontos állomásként szolgálunk számára. A darvak jellegzetes V-alakban repülő csapatainak a hortobágyi kukoricatarlók bőséges táplálékot nyújtanak az itt tartózkodásuk ideje alatt, napnyugtakor pedig a lecsapolt halastavak környékén gyülekeznek az éjszakai pihenéshez.
Legkésőbb novemberben folytatják útjukat, a telet pedig Afrika északi vagy Ázsia déli részén töltik. Mivel azonban akadnak olyan darucsapatok, amelyek az enyhébb teleken a Dél-Alföldnél nem mozdulnak tovább, a szakértők szerint a klímaváltozás miatt idővel akár a Hortobágy pusztái is telelőhellyé válhatnak.
A bíbic tölti a leghosszabb időt a Hortobágyon
A gólyák és a darvak mellett egy harmadik költöző madáron, a kisebb testű bíbicen is megakadhat a szemünk, ha távcsővel pásztázzuk a hortobágyi síkságot. A bóbitát viselő, sipításhoz hasonló hangot hallató madár egészen hosszan, körülbelül márciustól októberig vendégeskedik nálunk, de egyes példányok dacolni próbálnak a fagyokkal, és már február végén visszatérnek hazánkba. Miután az év melegebb részét szaporodással és csigák, giliszták, valamint rovarok elfogyasztásával töltik, az Atlanti-óceán partjaira és Afrika északnyugati részeire repülnek telelni.
Akkor sem kell elkeserednünk persze, ha esetleg erre a hétvégére már más programot szerveztünk magunknak. Amennyiben szeretnénk megcsodálni az őszi Hortobágyon tartózkodó vándormadarakat, erre még november elejéig bőven találhatunk alkalmat. Ha pedig csak később érnénk rá, egész évben vár minket a Hortobágyi Madárkórház, ahol a sérült madarak gyógyításába nyerhetünk bepillantást, így darvakkal, sasokkal, gólyákkal itt akár télen is bizonyosan találkozhatunk.
Kiemelt kép: Szilágyi Attila