A Bárány család négy generáció óta foglalkozik baromfitenyésztéssel. A tradíciót a dédnagypapa indította, aki a Széchenyi grófok uradalmi baromfitenyésztője volt. Magyarországon elsőként és Európában is elsők között valósították meg a teljes körforgásos gazdálkodást, ahogy ők mondják, mindent értékesítenek a csirke csipogásán kívül. A Master Good cégcsoport 100%-ban családi vállalkozás. Bárány Péter agrármérnökkel, a dinasztia negyedik generációs vezetőjével beszélgettünk.

Hogyan lehet valóban fenntartható módon működő agráripari vállalkozást létrehozni?

A fenntarthatóságnak a környezet, a társadalom és a gazdaság egyensúlyáról kell szólnia. Hogyha ebből a hármasból bármelyik jelentősen sérül, akkor nem beszélhetünk fenntarthatóságról. Ilyen az, ha valami környezetszennyező vagy nem megfelelő minőségű, nem megfizethető árú, valamint az is, ha előállítása gazdaságilag folyamatosan veszteséggel jár, hiszen közben tönkre fog menni a cég.

Ahogy növekszik, fejlődik egy vállalkozás, mindig vannak kérdések, amelyekre megoldást kell találni. Például ha hulladék, melléktermék képződik, mi legyen vele. Egyre több pénzbe kerül az ártalmatlanítása, egyre nagyobb volumenről van szó, ez munkaidőt, figyelmet köt le. Ha ezt a mellékterméket fel lehet dolgozni hatékonyan, környezetbarát módon úgy, hogy új termék jöjjön létre, az a fenntarthatóság gazdasági oldalát erősíti, a környezeti terhelést csökkenti. Az, hogy egy értéktelen melléktermékből értékes termék készül, és ez új alternatívaként piacra kerül, társadalmilag is jó.

Kapcsolódó bejegyzések

Mitől olyan jó a körkörös gazdaság?

Ha minden a jelenlegi rend szerint megy tovább a világban, és a vállalatok számára a termelés és a profit marad a kizárólagosan meghatározó tényező, a fogyasztók pedig nem minimalizálják a fogyasztásukat, akkor a megoldatlan hulladékkérdés mellett hamarosan komoly nyersanyaghiánnyal is számolhatunk. Nemrégiben apokaliptikus szemléletek is felbukkantak a témában, amelyek szerint – még ha kissé túloznak […]

Ezt mi már több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtük, amikor a vágóhídi melléktermékekből vagy a baromfi trágyájából értékes termékeket, például állateledel-alapanyagot kezdtünk el létrehozni. De ezt minden cégnél más, hiszen máshol másféle melléktermékek keletkeznek.

Tudjátok-e pontosan, hogy milyen ökológiai lábnyoma van a Master Goodnál előállított húsnak?

Készítünk ehhez kapcsolódóan számítást. Éppen bevezetünk egy rendszert, amelynek jelenleg zajlik a validációja. Hivatalosan jövő február körül tudjuk nyilvánossá tenni, de az már most is elmondható, hogy az általunk előállított baromfihús (az egyszerűség kedvéért mellfilé) karbonlábnyoma körülbelül 40 százaléka az európai átlagnak. Nem 40%-kal kevesebb, hanem 40%-a.

Rengeteget számít, hogy a termelési folyamat minden szintjén világszintű teljesítményre vagyunk képesek, legyen szó tenyésztésről, keltetésről, takarmánygyártásról, hízlalásról, vágásról vagy továbbfeldolgozásról. A legjobban akkor tudod javítani ezeket a mutatókat, ha a legjobb kihozatallal tudsz dolgozni, és a legkevesebb veszteséggel tudsz termelni. Ebben a genetika tulajdonosának visszajelzése alapján a világon a legfelső 1 százalékában vagyunk minden fentebb említett folyamat tekintetében. Ez a magas hatékonyság, mivel a termelés minden egyes lépcsőfokára jellemző, segíti az egész rendszert. A nagymértékű melléktermék-hasznosítás is nagyon sokat számít, mint ahogy az is, hogy az éves szinten felhasznált árammennyiségnek jelenleg körülbelül az egynegyedét saját napelemekkel állítjuk elő.

Mindezek mellett a kisvárdai vágóhídon egy nagy beruházás valósult meg, amelyet folytatunk a továbbfeldolgozó üzemnél is, a keltetőnél pedig már a kezdetektől fogva működik. Olyan hővisszanyerő rendszerről van szó, amely például egy hűtőkompresszor által termelt – ott egyébként felesleges – hő szállítását, tárolását meg tudja oldani. El tudjuk vinni ezt a hőt a rendszeren belül oda, ahol melegre van szükség, vagy tárolni tudjuk egy tartályban meleg víz formájában. Az ilyen hőhasznosító rendszerekkel 30–40 százalékkal lehet csökkenteni a földgáz felhasználását.

Ha arra gondolok, vajon mi lehet még hasznosítható a csirkéből, az első, ami eszembe jut, hogy például csináltok-e valamit a tollakkal. Töménytelen mennyiségű tollatok lehet egy ekkora üzemben.

Igen. Az a tollmennyiség, ami nálunk képződik, már tényleg az a volumen, amelyre érdemes volt egy külön üzemegységet ráállítani. Ez egy állatifehérje-feldolgozó a vágóhídunk mellett.

A legtöbb vágóhíd esetében az történik, hogy megbíznak egy külsős céget, hogy gyűjtse be a vágóhídi melléktermékeket. Ezeket felpakolják egy kamionos körjáratra, zötykölődnek vele 80–100 kilométert, a célba érve lebillentik, és majd valamikor, 1–2 nappal később elkezdik feldolgozni. Itt két dologgal van probléma: egyrészt azzal, hogy feleslegesen szállítják messzire, másrészt pedig azzal, hogy mivel nem azonnal kezdik feldolgozni, elindulnak a bomlási folyamatok, a minősége már sérül (egyszerűen elkezd megromlani), és már csak nagyon kevés célra alkalmas. Prémium állateledelbe például már nem lehet belerakni.

Kapcsolódó bejegyzések

Drága a minőségi tojás? Tarts tyúkot!

Utánajártunk, vajon érdemes-e a mai tojásárak mellett baromfitartásra adni a fejünket.

A mi megoldásunk az, hogy a vágóhídról a melléktermék egy csövön keresztül 150 métert tesz meg a másik üzemegységbe, amely folyamatosan működik, és olyan prémium minőségű lisztet állít elő, amelyet később a legjobb minőségű állateledelekhez és haltápokhoz használnak fel.

Mit gondolsz arról a kérdésről, hogy a bolygó védelme érdekében le kellene-e szoknunk a húsevésről?

Igen. Rögtön azután, hogy mindenki befejezte az internetezést, az utazást, a koncerteket, meg minden egyéb energiaigényes és szennyező tevékenységet. Tehát nem. Alapjában véve az ember mindenevő, és szüksége van állati fehérjére, mert esszenciális aminosavakhoz csak állati fehérjéből lehet hozzájutni. Nyilván be lehet vinni táplálékkiegészítőkkel is, de ezek nagy része szintén állati eredetű, csak ezt nem mindenki tudja. Persze tojásból is biztosítani lehet ezeket a tápanyagokat, de talán az, hogy tojást eszünk vagy csirkét, már majdnem mindegy. Ha a bolygó védelme fontos számunkra, akkor azt gondolom, hogy tudatosságra kell törekedni a fogyasztás terén is.

Németországban egy konferencián tartottam előadást, ott is felmerült a karbonlábnyom problematikája. Egy Európai Unióban előállított, mondjuk egy szlovákiai termesztésű szójabab karbonlábnyomához képest a brazil több mint másfélszeres, az indiai meg több mint négy és félszeres. Nem azért, mert ott hülyék a gazdálkodók, és három tonna helyett fél tonna terem egy hektáron, hanem azért, mert olyanok az adottságok, a vízhez való hozzáférés vagy a land use cost (a földhasználat költsége a kivágott esőerdők miatt), hogy ha ezek a költségek hozzáadódnak a szója megtermeléséhez, a mutató elmozdul.

Ha megnézzük az összes állati fehérjeforrás hasznos beltartalomra vetített karbonlábnyomát, a legjobb helyen az állati fehérjék közül a tojás áll, utána pedig rögtön következik a csirke, utána jön az összes többi, a sor végén a kecskehús áll, ott van szükség a legtöbb takarmányra.

Ha csak a keresletet és a hatékonyságot néznénk, akkor olyan csirkéket nevelnénk, amelyeknek csak mellfiléjük van, meg szárnyuk, néha egy kis combjuk, de faruk és hátuk például nincs. Ilyeneket persze nem tudunk előállítani, hiszen egész csirkét nevelünk. A viccet félretéve, az Európai Unióban összességében nekünk a legjobbak a fajlagos mutatóink.

Gondolkodtok azon, hogy beléptek a laborban tenyésztett műhús piacára, ha már a csak mellet növesztő csirkéről fantáziálunk?

Egyszer volt szerencsém egy nagy gyógyszeripari konglomerátum felsővezetőjével beszélgetni erről. Jelenleg csak simaizomzatot tudnak előállítani, amely a bél és az erek falában van. De ez magában nem elég. Nem tudják strukturálni magát a szövetet, nem tudnak belerakni zsírt vagy más összetevőket. 30 évbe telhet, mire idáig el fognak jutni. De ha ez már menni fog, akkor komplett szerveket, szívet, vesét, májat tudnak majd készíteni. Azt gondolom, hogy ha eljön ez a korszak, akkor sem fogják arra pazarolni a tudást, hogy kilónként 5 euróért áruljanak mellfilét, amikor kilónként több százezer euróért komplett emberi szerveket tudnak majd gyártani, amelyeket majd a donorra váró emberek megvehetnek.

Elég sok elrettentő filmet lehet látni az állattenyésztő üzemekről. Nálatok milyen állatjóléti intézkedések léteznek?

A mi vevőkörünkben mindenkinek vannak állatjóléti sztenderdjei, akár a retail multikról, akár a gyorsétteremláncokról legyen szó. Az egyik legmagasabb szintű sztenderd a Mcdonald’s rendszerén belül van. Jelenleg egyedül mi rendelkezünk a világon az úgynevezett „flagship farm” minősítéssel, ami azt jelenti, hogy még a nagyon szigorú Mcdonald’s-sztenderdeknek is felette vagyunk a telepkialakításunkkal.

Ez nemcsak az állatjólétet érinti, hanem nagyon sok mindent a környezetvédelemtől a biológiai biztonságig. Fontos, hogy természetes fényben legyenek az állatok, ne legyenek összezsúfolva. Folyamatosan monitoringozzuk az állományt, kamerarendszer van az istállókban, amely követi az állatok mozgását. Ennek tagadhatatlan gazdasági haszna is van. Ha egy állat a komfortzónáján belül van, akkor képes az optimális teljesítmény leadására. Ha fázik, ha melege van, vagy stresszel, akkor nem eszik úgy, ezért nem is gyarapszik. Nekünk az a célunk, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák az állatok, mert a nap végén abból lesz a legjobb eredmény a számunkra is. Kicsit morbid, de azért teszünk meg mindent, hogy az állatok jól érezzék magukat, hogy utána le tudjuk őket vágni. De végülis ez a kiskerti baromfi esetében is hasonlóan történik.

A baromfihús fogyasztásának világtrendjeivel kapcsolatban mik a meglátásaid? Kiket figyeltek, mibe invesztáltok?

A Föld népessége és húsfogyasztása is dinamikusan növekszik, és leginkább a baromfihúsok fogyasztása nő. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a baromfihúsok, ezen belül a csirke fogyasztásának nincsenek felekezeti korlátai, a másik pedig az, hogy ez a legmegfizethetőbb, legelérhetőbb állati fehérjeforrás a szegényebb ázsiai és afrikai országok számára is, ahol több milliárd ember él.

Az látszik, hogy a baromfihús fogyasztása az elkövetkezendő 30–40 évben körülbelül évi 2–2,5 százalékkal fog nőni globálisan, valamint Európán belül is, elsősorban a sertés- és a marhahúsfogyasztás rovására.

Az EU által jóváhagyásra kerülő Green Dealben milyen lehetőségeket látsz? Ebben az európai gazdákat próbálják a környezetet kímélő működésre ráállítani.

Azt gondolom, hogy ez egy kicsit álszent. Az Európai Uniónak alig félmilliárd polgára van, akiket megpróbálunk rákényszeríteni a környezettudatosságra, és van másik hét és fél milliárd, akikre meg nincs ráhatásunk, mert nem EU-polgárok.

Az igazi probléma az, hogy azt megmondják, hogy Európán belül hogyan kell termelni, viszont amikor az EU-n kívülről hozunk be terméket, akkor ezekkel az előírásokkal nem kell törődni. Ennek csak egy részét adja az, hogy Brazíliában, Ukrajnában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában hogyan történik a termék-előállítás, de egy része konkrét humán egészségügyi kockázat. Amikor ugyanis az EU-ban betiltanak bizonyos gyakorlatokat, hatóanyagokat – legyen szó akár növényvédő szerről vagy antibiotikumról az állattenyésztésben –, akkor ezeket nem szűrik ki, amikor import termékekkel együtt érkeznek. Ez nagyon veszélyes lehet. Az előírások növelik az előállítás költségét egy európai cég számára, viszont nyilvánvalóan biztonságosabbá teszik a termékeket a fogyasztók szempontjából. Ha azonban a beérkező termékekre vonatkozóan nem követelik meg és nem ellenőrzik le  az előírások teljesítését, akkor ezzel veszélyeztethetik a fogyasztók biztonságát és az érintett európai cég termelését is.

Sokszor kereskedelempolitikai vagy kifejezetten politikai indíttatás áll a döntések hátterében. Bizonyos iparági érdekek miatt (nem Magyarország, hanem nagyobb EU-s országok érdekei miatt) az agrár-élelmiszeripart gyakran trade off-ként használják. Tehát úgy gondolkoznak, hogy valamilyen ipari cikkből többet el fog tudni adni az Európai Unió Dél-Amerikában, cserébe a dél-amerikaiak behozhatnak még egy kis mellfilét meg sertéshúst (ezt, azt, amazt) az EU polgárainak érdekében előírt hivatalos biztonsági ellenőrzések nélkül. Úgy gondolom, jelenleg ez nem működik jól Európában.