A nyaralóknak, a turisztikai iparágnak és a horgászoknak nem tetszik ami a Velencei-tónál történik, többen a klímaváltozást okolják az alacsony vízállása miatt. Vannak, akik már a tó teljes kiszáradásával riogatnak, azonban mérvadó szakemberek igen fontos összefüggésekre hívják fel a figyelmet, egyben megnyugtatják a tóért aggódókat.
A Velencei-tó az úgynevezett asztatikus tavak közé tartozik, akárcsak számos, a Kiskunságban található társa. Ezek közös jellemzője, hogy vízforgalmuk erősen változó, időnként teljesen lecsökkent a szintjük, sőt alkalmanként ki is száradhatnak. Ennek értelmében a tó vízszintjének süllyedése teljesen normális jelenségnek tekinthető.
Kapcsolódó bejegyzések
Velencei-tó: nagyobb a baj a korábban gondoltnál?
Szombat hajnalban újabb oxigénhiány alakult ki a Velencei-tavon, aminek következtében a csütörtökinél jóval jelentősebb mértékű halpusztulás történt. A helyzet kezelésére széleskörű civil -és önkormányzati összefogás alakult ki.
Ami miatt mégsem tűnik annak sokaknak, az az, hogy az 1970-es évektől a tavat fokozatosan üdülőtóvá alakították, mesterséges átalakításokat folytattak, partjait sok helyen lebetonozták. Ahogy azonban Boromisza Zsombor tájépítész mérnök mondja, a „Velencei-tó állapotát nem biztos, hogy garantálni lehet, és önbecsapás, ha azt hisszük, hogy mindig lesz rá elegendő anyagi és természeti erőforrás”.
Padisák Judit, a Pannon Egyetem limnológus professzora, illetve az MTA tagja szerint a mostani alacsony vízszint és a száraz foltok a tó természetes életciklusának részei, és mint közösségi médiás bejegyzésében írja, „ha majd az esők helyreállítják a vízszintet, akkor egy ökológiai szempontból sokkal klasszabb tavat kapunk, mint az előtte volt”.
Az alacsony vízszint tehát természeti szempontból nem hogy ártana a tónak, egyenesen jót tesz neki. Többek között alkalmat ad a nádasoknak a megújulásra, amivel a teljes tó biodiverzitása csak nyerhet. A folyamatosan magas vízállás mellett ez nem tud megtörténni, a nádas fokozatosan elöregszik, elpusztul.
A nád mellett más fajok is jól érzik magukat a száraz időszakban, mint Bornemissza megjegyezte, a mocsári növényzet, a kákafajok gyönyörűen terjednek az alacsony vízszint mellett, tovább javítva a vízminőségen, maguk is jobb és változatosabb élőhelyi viszonyokat teremtve.
Bár a nyári halpusztulás sajnálatos, azt alapvetően nem az alacsony vízszint, hanem az oxigénhiány okozta. Az elhullott állatok zöme ráadásul nem azokból a fajokból került ki, melyek eredendően jól alkalmazkodtak a tó változó viszonyaihoz. A horgászati értelemben értékesebb, de alacsonyabb ökológiai értéket képviselő halak hullottak főként.
Kapcsolódó bejegyzések
Bebizonyosodott, hogy oxigénhiány okozta a velencei-tavi halpusztulást
A vizsgálata kimutatta, hogy a halpusztulást oxigénhiány okozta. Parazitákra vagy toxinokra utaló jeleket nem találtak.
A szakemberek szerint el lehet gondolkozni a vízpótláson, de nem mindenáron szükséges. Persze ha a turizmust és a kapcsolódó gazdasági érdekeket vesszük figyelembe, akkor szükség van rá, de ha a tó természetes igényeit vesszük figyelembe, akkor el lehet tőle tekinteni. Padisák szerint „a természetet némileg hagyni kell, hogy működni tudjon, különben nem lesz jó a tavunk”.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a hosszútávú gondolkodás, az előrelátás és a tervezés lehet az, ami megoldást kínálhat majd a mostani helyzetre, illetve más színben tüntetheti azt fel. (hvg.hu)
