Az amerikai glifozátvizsgálat azt jelzi, hogy a mezőgazdasági technológia, az élelmiszerlánc és a fogyasztóvédelem egyre inkább összefonódik egymással. A kérdés az, hogy a termelékenységet szolgáló hatóanyag maradványai mikor válnak szabályozási és bizalmi kockázattá.
Texas főügyésze vizsgálatot indított a glifozátmaradványok miatt, és emiatt több nagy agrár-, valamint élelmiszeripari szereplőt is célba vett, köztük a Bayert és a PepsiCót. Első körben a fogyasztóvédelem és a vállalati felelősség került a fókuszba, vagyis az, hogy ezek a cégek mit tudtak az élelmiszerekben megjelenő maradványanyagokról, hogyan kommunikálták a kockázatokat, és ennek fényében az egészségesként vagy családbarátként értékesített termékek esetében milyen fogyasztói üzeneteik voltak.
Az Egészségügyi Világszervezethez tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség 2015-ben a hatóanyagot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta, főként a nagyobb expozícióval járó esetek és kísérletek alapján.
Más értékelések ezzel szemben arra jutottak, hogy a címkén szereplő előírások betartása mellett a kockázat kezelhető. A probléma az, hogy a különböző típusú kitettségeket nem lehet ugyanazzal a mércével megítélni, mert ezek eltérő kockázatokat jelentenek, és más-más vizsgálati módszereket igényelnek.
A jogi előírások szigorúak az Egyesült Államokban. A Roundup-eljárás során a felperesek azt állítják, hogy a glifozátalapú gyomirtó hozzájárult egyes daganatos betegségek kialakulásához, a Bayer pedig a Monsanto 2018-as felvásárlása óta igyekszik tisztázni magát a vád alól. A vállalat több tízezer perrel, milliárd dolláros kártérítési igénnyel, fellebbezésekkel és állami szintű jogszabály-változtatási kezdeményezésekkel reagál. A texasi vizsgálat ebbe a folyamatba illeszkedik, de ezúttal a bíróság az egészségügyi felelősség mellett az élelmiszeripari kommunikációt és a fogyasztói tájékoztatást is vizsgálja.
A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotók: Canva