Megszületett a várva-várt döntés arra vonatkozólag, milyen mértékű kibocsátáscsökkentést tervez az EU 2030-ra. Az döntés reménykeltő, viszont tudományos eredmények és zöld szervezetek szerint sajnos nem elégséges.
A múlt heti megállapodás értelmében 2030-ig legalább 55%-al csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest az Európai Unió tagállamai. A Greenpeace szerint ez komoly előrelépés a korábbi, 40%-os célhoz képest, ám még mindig nincs ok az ünneplésre.
Egyfelől a megfogalmazás megtévesztő, hiszen a nettó a 55%-hoz csupán bruttó 50,5% tartozik. Ez azért lehetséges, mert a célszámba be lehet számítani a szénelnyelők által megkötött szén-dioxidot is. A szénelnyelők alatt olyan életközösségeket kell érteni, mint például az erdők. Ez azért problémás, mert így a kibocsátáscsökkentési vállalások valójában alacsonyabbak.
Másrészt az egyezmény lehetővé teszi, hogy a klímavédelem égisze alatt akár új gázerőműveket létesítsenek. Ez valójában nem megoldás hiszen egy kevésbé szennyező, de továbbra is fosszilis energiaforrás vált le egy másikat.
Legalább ennyire megkérdőjelezhető az is, hogy az egyezmény nem külön-külön érvényes az egyes tagállamokra, hanem uniós szinten kezeli a kérdést, így amíg néhány ország akár jóval az 55% fölé kerülhet, néhány másik megteheti, hogy épp csak annyival csökkentse kibocsátását, hogy a közös minimum meglegyen. Így viszont sajnos nehezen elképzelhető, hogy a célnál magasabb csökkentés is elérhető lenne.
További probléma, hogy az 1,5 fokos cél eléréséhez nem is lenne elegendő az 55%-os csökkentés, az EU-ban valójában 65%-ra lenne szükség 2030-ig.
Lehet, hogy igaza volt Greta Thunbergnek múlt heti videoüzenetében, amikor tulajdonképpen látszatintézkedésnek titulálta a távoli jövőre vonatkozó ígéreteket?
Forrás: Greenpeace
