Idén nyáron ránk rúgta az ajtót a klímaváltozás valósága. A hőhullámok és az aszály kéz a kézben pusztítanak Európa-szerte. Az itthon tapasztalható elkeserítő helyzet pedig még csak nem is a jéghegy csúcsa. Ha eddig nem is volt egyértelmű, hogy a felmelegedés és a szélsőségessé váló időjárás nem a jövő, hanem már napjaink meghatározó folyamata, ez mostanra megkérdőjelezhetetlenné vált.
Ahogy számos cikkben olvasható volt az elmúlt hetekben, az idei fullasztó nyár ízelítőt ad abból, hogy mi várhat ránk a jövőben. Sőt talán életünk eljövendő éveinek a leghűvösebb nyarát tapossuk. A konzekvenciák levonását talán némileg hátráltatni fogja, hogy ősszel és télen jó eséllyel az egyre nagyobb hullámokat verő energiaválsággal leszünk majd elfoglalva. Azonban inkább előbb, mint utóbb fel kell vennünk a kesztyűt, és el kell kezdenünk azon dolgozni, hogy az ideihez hasonló nyarak ne érjenek minket váratlanul, és ne is okozzanak akkora károkat, mint most.
Mert a károk jelentősek
Magyarországot történelmi léptékű aszály sújtja. Legalább 50 éve nem volt hasonlóan rossz a helyzet. 1901 óta pedig nem volt ilyen száraz az év első hét hónapja. Az ide vezető utat már egyértelműen a klímaváltozás kövezte ki, a súlyosan aszályos időszakok száma ugyanis 1990 óta mutat növekvő tendenciát. Ráadásul az aszály nem korlátozódik a nyári időszakra. Ahogy idén, úgy az elmúlt években is jellemző volt az igen jelentős mértékű tavaszi aszály is. A következmények pedig egyre jelentősebbek. A korábbi termésátlagokat egyre többször nem tudják hozni a gazdálkodók. A megugró energia-, vetőmag- és műtrágyaárak mellett pedig egyre több a veszteség. Még úgy is, hogy az aszálykárok egy részét a gazdáknak megtérítik, illetve a kormány is segítséget ígért a bajba került termelőknek. Az elkeseredés fokát mégis jól mutatja, hogy néhány hete a jégkármentesítő rendszer több generátorkezelője is halálos fenyegetést kapott, miután az a szóbeszéd terjedt el, hogy az aszályt – az egyébként épp a termés megvédésében fontos szerepet játszó – jégkármentesítő rendszer okozza.
Eddig is voltak csapadékszegény évek. Újdonság azonban, hogy komplett országrészek vannak, ahol gyakorlatilag nem lehet bizonyos haszonnövényeket termeszteni. Táji szintű aszályt látunk, amelyhez a korábbi években összeadódott vízhiányok is vezettek, és ez már a felszín alatti vizek süllyedésén is látszik
– mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a Telex kérdésére.
A súlyos szárazság nemcsak a mezőgazdaságban okoz károkat. Miközben mind több tó szárad ki országszerte, az olyan ikonikus és turisztikailag fontos állóvizeink is egyre nagyobb bajba kerülnek, mint a Velencei-tó vagy a Balaton. Előbbi vízállása még sosem volt olyan alacsony, mint a napokban. A vízügy szakemberei tó több pontján levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, hogy a tavalyihoz hasonló – az alacsony oxigénszintre visszavezethető – halpusztulás elkerülhető legyen.
Kapcsolódó bejegyzések
A klímaváltozás áll a vízhiány hátterében? – Holnapután
Aktuális adásunkban a Fővárosi Vízművek munkatársaival próbálunk utánajárni a vízhiány okainak és annak, hogyan tudnánk okosabban használni a vizet.
Idén azt is megtanulhattuk, hogy a vízhiány réme nemcsak a strandolókat, de otthonainkat is fenyegetheti. A jellemzően Pest megyei településeken előforduló vízhiány mögött részben az agglomerációs települések gyors népességnövekedése, illetve ezzel párhuzamosan a rendelkezésre álló ivóvízhálózat szűkössé válása áll. Viszont azt se felejtsük el, hogy egy kevésbé aszályos nyáron a vízfogyasztás is alacsonyabb lehetett volna, így valószínűleg a most vezetékes víz nélkül maradt lakóknak is jutott volna csapvíz.
Európa-szerte nagy a baj
A szárazság egész Európában jelentős károkat okoz, de leginkább Olaszországot, Dél-Franciaország valamint Spanyolország és Portugália egy területeit sújtja az aszály. Ráadásul idén szokatlanul korán érkeztek az első hőhullámok a kontinensre. Spanyolországban például 1981 óta az idei volt a legkorábbi hőhullám. Franciaországban is teljesen újszerű a június első heteiben tapasztalt 40 fok feletti kánikula. Ráadásul a nyáron eddig további három hőhullám érte el az országot. A helyzet rendkívüli, a francia kormány szerint a csapadékhiány és a rendkívüli hőmérséklet miatt az eddigi legszörnyűbb aszállyal néznek szembe. A károk felbecsülhetetlenül nagyok lehetnek, hiszen például az olyan növények, mint a levendula vagy a napraforgó, a legtöbb termőhelyen egyszerűen kiszáradtak.
Hazánk folyóinak vízállása egyelőre nem tarthatatlanul alacsony, de intő jel, ami jelenleg a Rajnánál zajlik. A hónapok óta tartó szárazság miatt a folyó vízszintje veszélyesen alacsony. A kereskedelmi hajók egy része el sem tud indulni. Azok pedig, amelyek képesek a sekély vízben is haladni, valós szállítókapacitásuknak csupán 30-40%-át kénytelenek kihasználni, különben könnyen zátonyra futhatnának. A probléma mértékét jól jelzi, hogy az érintett térségekben a szállítási költségek az átlagos szint ötszörösére nőttek. Míg júniusban tonnánként 20 euró körül alakult a fuvardíj, addig most akár 110 euró is lehet. A közgazdászok becslései szerint a fennakadás akár 0,5 százalékponttal is csökkentheti az idei német GDP-t. Közben az orosz gáz alternatívájaként újra megjelenő szén sok esetben nem tud megfelelő mennyiségben eljutni az erőművekbe. Ennek oka, hogy a hajók képtelenek kiszolgálni az igényeket ilyen alacsony vízállás mellett.
Közben a már-már megszokottá váló nyári erdőtüzek egyre nagyobb területeket perzselnek fel a kontinensen. Újdonság azonban, hogy míg korábban ezek zömmel a Földközi-tenger partvidékén fekvő országokban jelentkeztek, a nyári erdőtüzek már Európa belső területein is kezdenek gyakoribbá és intenzívebbé válni. Néhány hete például történetének legnagyobb tüzével kellett megküzdenie Szlovéniának. A tűzoltóknak itthon is több ízben volt dolguk heves lángokkal. Ezt illusztrálja például az is, hogy az idén eddig leégett terület nagysága tízszerese a tavalyinak.
A szélsőséges időjárás azonban nem korlátozódik a kontinentális területekre. Az óceáni éghajlat miatt hagyományosan nedvesebb és hűvösebb Brit-szigeteken új melegrekordot hozott az idei nyár. A hőmérő higanyszála első ízben lépte át a 40 fokot. Azt is fontos látni, hogy az aszály és a következményei nemcsak gazdasági, hanem ökológiai katasztrófát is okoznak. Angliában például a középső és a déli országrészekben júliusban negyedével volt alacsonyabb a folyók vízhozama, mint általában. Az előrejelzések szerint a helyzet a nyár végéig nem is javulhat. A BBC cikke szerint az alacsony vízállás hatással van a halak, a rovarok és a gerinctelen állatok táplálékforrásaira, rajtuk keresztül pedig a tápláléklánc magasabb szintjein élő állatok, például a vízi poloskák és a vidrák életére is. Bár a kialakult problémák országonként és térségenként némileg különbözhetnek, a háttérben húzódó fő probléma mindenhol a szárazság és a hőség. Ebben a tekintetben a helyzet csak rosszabb lesz a következő években.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem engedhetjük, hogy tovább csökkenjen a biodiverzitás
Az emberiséget fenyegető 5 legjelentősebb veszély egyike a biodiverzitás csökkenése, ezért is fontos tennünk ellene.
Nem a klímaváltozás az egyetlen felelős
A bevezetőben az írtam, hogy a konzekvenciák levonása a közeljövőben várható aggasztó események miatt késhet. Néhány fontos tényt azonban máris le lehet szögezni. Első és legfontosabb talán az, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válása egyértelműen az emberiség számlájára írható. A klímaváltozás súlyosbodó hatásait az üvegházhatású-gázok kibocsátása okozza. A probléma enyhítése is ennek mérsékléséhez, illetve a globális netto nulla kibocsátáshoz köthető. Ezenfelül azonban azt is látni kell, hogy a klímaváltozás a kialakult helyzetnek nem egyedüli felelőse.
Magyarországon például a 19. századi nagy folyamszabályozások voltak az első olyan, a vízrendszert jelentősen érintő beavatkozások, melyek a mára kialakult helyzet fontos előzményének tekinthetők. Az ország kiszárításának aztán a 20. század közepe táján adott újabb komoly lendületet a vízelvezetési infrastruktúra építése. Ez gyorsan és hatékonyan szárította tovább hazánkat. Az említett beavatkozások hatását jól mutatja – a mostani aszályos helyzettől teljesen függetlenül – az elsivatagosodás felé menetelő Homokhátság helyzete. Itt a ’70-es évek óta több mint két métert csökkent a talajvíz. Érdekesség, hogy ma Magyarországon számos olyan terület van, amely néha ugyanabban az évben szenved el aszálykárt, illetve ár- vagy belvízi kárt. Ennél jobban pedig semmi nem mutatja azt, hogy rosszul gazdálkodunk a vízzel. A talajvizekkel való pazarló bánásmódtól a káros agrotechnológiai módszereken át a megoldást nehezítő birtokszerkezetig ezer és egy további problémát lehetne felsorolni. Bár a szemléletmód, ha nagyon lassan is, de változóban van, az éghajlati kihívás gyors és radikális megoldásokat követelne.
Kapcsolódó bejegyzések
A klímaváltozás elleni harc egyik kulcsfontosságú eszköze: az agroökológia
A Védegylet Egyesület ismeretterjesztő sorozatot indít, melyben bemutatja az agroökölógiai alapelveket és hazai jó gyakorlatokat is.
Ahogy azonban látjuk, a probléma nem lokális. Egész Európát sújtják azok a változások, melyek hatása a következő években egyre hangsúlyosabb lehet. A legfontosabb most talán az, hogy tudatosítsuk: komoly problémával állunk szemben. Az alkalmazkodást pedig mielőbb meg kell kezdenünk. Bár a hagyományosan víznagyhatalomnak gondolt Magyarországon furcsán hangozhat, hogy minden csepp víz számít, a szomorú valóság az, hogy ez egyre inkább igaz. Épp ezért magánemberként is nagy a felelősségünk abban, hogy mennyi vizet használunk, illetve a vizet mire fordítjuk. De abban is, hogy az erdőtüzek megelőzése érdekében szigorúan betartjuk-e a tűzgyújtás szabályait és a tilalmakat.
