A világ nyersanyagébresztője – Időben ébredt-e a Nyugat?

Az utóbbi időszakban a ritkaföldfémek a közbeszéd központjába kerültek. Az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok Kínával fennálló konfliktusának egyik stratégiai eszközévé váltak ezek a nyersanyagok.

A Klímapolitikai Intézet publikációjában rámutat arra, hogy Kína sok szempontból globális dominanciával rendelkezik a ritkaföldfémek bányászata és feldolgozása felett. Ez a helyzet a hadiipar és az informatikai ipar mellett a zöldátálláshoz szükséges technológiák gyártását is veszélyezteti. A Nyugat elkezdte keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel enyhítheti ezt a nyomást, felpörgetve az előállítást, az újrahasznosítást és a stratégiai tartalékok kialakítását.

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a zöldátállás. Ehhez azonban számos nyersanyag nélkülözhetetlen. Ezek kulcsszerepet játszanak nemcsak a zöldtechnológiai átállásban, hanem a digitalizációban és a hadiiparban is. Olyan nyersanyagokról van szó, amelyek lelőhelyeiben Európa sok esetben nem bővelkedik, így külső importra szorul.

A 2030-tól érvényes uniós – a „kritikus fontosságú nyersanyagokról” szóló – jogszabály például erre a problémára keresi a választ. A kritikus nyersanyagok közül kiemelkednek a ritkaföldfémek, amelyeket az Európai Unió a „stratégiai nyersanyagok” közé sorol. Egyes kulcselemek tekintetében bizonyos országok – közöttük főként Kína – kvázi monopolhelyzetben vannak. Ezeknek a stratégiai nyersanyagoknak a kiesése teljes ágazatokat veszélyeztetne. Erre kiváló példa a szélturbinák gyártása, ahol a mágnesek előállítása felett Kína közel teljes dominanciát gyakorol.