Az olajbevételek és a rövid távú politikai döntések már a hosszú távú stabilitást és a jóléti rendszer fenntarthatóságát veszélyeztetik.
Az Energiastratégia Intézet publikációjában rámutat arra, hogy Norvégia sokáig a gazdasági stabilitás és a jóléti állam mintapéldája volt, ám az utóbbi időszak eseményei egyre inkább feltárják az ország gazdasági modelljének belső feszültségeit. Miközben az ország hatalmas bevételeket termel az energiahordozók exportjából, egyre nehezebben tudja kezelni ennek belső gazdasági következményeit. A rövid távú politikai döntések és a hosszú távú fenntarthatóság közötti feszültség most minden eddiginél élesebben látszik.
Kapcsolódó bejegyzések
Norvégia a bőség csapdájában?
A 2025-ös norvég parlamenti választások a stabilitás iránti vágy és a változás iránti igény sajátos keverékét tükrözték.
Március 26-án látványosan ütköztek össze a norvég gazdaság alapvető erői. Egyetlen nap eseményei sűrítve mutatták meg azt a dilemmát, amellyel az ország régóta küzd: miként lehet kezelni az energiaár-emelkedést anélkül, hogy az ország tovább erősítené saját inflációs problémáit. A norvég parlament végül egy tipikusnak mondható kompromisszum mellett döntött.
Elfogadtak egy április 1-jétől szeptember 1-jéig hatályos üzemanyag-adócsökkentési csomagot, amely mérsékli a benzin- és dízelüzemanyagokra kivetett jövedéki adót (veibruksavgift), miközben párhuzamosan célzott jelleggel csökkenti a CO₂-alapú adóterheket egyes ágazatokban, így különösen a közlekedésben, a hajózásban és a halászatban.
Kapcsolódó bejegyzések
Valóban jó, ha a föld alá vezetjük a szén-dioxidot? A norvégok már tudják!
Évi 5 millió tonna szén-dioxid tárolása a cél, amelyet európai szintre emelnének.
A jövedéki adó ideiglenes eltörlésével a benzin literenkénti ára 4,4 norvég koronával, a dízelé pedig 2,85 koronával csökken. A jelenlegi árszintek alapján ez a benzin esetében a 27 NOK/liter (~935 HUF) ár csökkenését jelenti 22,6 NOK/literre (~785 HUF), míg a dízel ára 30 NOK/literről (~1040 HUF) 27,15 NOK/literre (~940 HUF) mérséklődik.
A csomag költségvetési hatása körülbelül 6,7 milliárd norvég korona, és kifejezetten rövid távú árstabilizációs célt szolgál: a Közel-Kelethez köthető geopolitikai feszültségek nyomán megugró globális olajárak közvetlen hatását kívánja tompítani a háztartások és a közlekedésintenzív gazdasági szereplők számára. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva