Történelmi negatív rekord a Velencei-tónál: több strand ki sem nyit

Szemle 2026.06.23
Történelmi negatív rekord a Velencei-tónál: több strand ki sem nyit
Szemle 2026.06.23

Történelmi negatív rekord a Velencei-tónál: több strand ki sem nyit

A vízhiány nemcsak a vízállásra, hanem a vízminőségre is hatással van: nyomot hagy a környékbeli gazdálkodáson és a turizmuson is.

Egyre súlyosabb következményekkel jár a Velencei-tó rendkívül alacsony vízállása. Miközben a tó vízszintje ismét megközelítette a korábbi negatív rekordot, több strand működése is ellehetetlenült, egy népszerű fürdőhelyen pedig ideiglenes fürdőzési tilalmat rendeltek el a vízminőség romlása miatt.

A kialakult helyzet jól mutatja, milyen kihívások elé állítja a tavakat a csapadékhiány, a tartós hőség és a fokozódó párolgás. Ez is egy lenyomata annak, amit a klímaváltozás hatásai tesznek a környezetünkkel.

Van, ahol már fürdőzési tilalom lépett életbe

A Fejér Vármegyei Kormányhivatal döntése alapján átmenetileg szüneteltetni kell a Velence Resort & Spa Strand üzemeltetését.

A korlátozás oka, hogy a legutóbbi vízminőségi vizsgálat során a természetes fürdőhely mintája „nem megfelelő” minősítést kapott, feltételezhetően szennyvíz eredetű terhelés miatt.

A tó eredetileg is sekély vízmedrű
Kép: canva

Több strand egyáltalán nem nyit ki

A Fejér Vármegyei Kormányhivatal tájékoztatása szerint az idei szezonban nem üzemel

  • a gárdonyi Sirály Strand,
  • az agárdi Napsugár Strand,
  • valamint a Panoráma Partszakasz Pisztráng úti Strand sem.

A Velencei Pagony Kemping és Strand jelenleg nem rendelkezik fürdővíz-használati engedéllyel, így szintén nem fogad látogatókat.

A strandbezárások hátterében elsősorban a rendkívül alacsony vízállás áll, amely egyre több partszakaszon okoz működési problémákat.

Több strand is bezár
Kép: canva

Veszélyesen közel a történelmi mélypont

2026. június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel alatta van a 2022. szeptemberében mért, korábbi legkisebb vízállásnak (2022.09.23.). A nyári intenzív párolgási időszak azonban még előttünk áll, ezért számottevő csapadék és utánpótlás nélkül ez az új negatív rekord jó eséllyel rövid életű lesz – olvasható Dr. Boromisza Zsombor (okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő, egyetemi docens, MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék) cikkében.

Ha a következő hónapokban az elmúlt száraz nyarakhoz hasonló, havi 6–8 centiméteres nettó vízszintcsökkenéssel számolunk, akkor ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat, tehát a „rekord” 20 cm-rel is megdőlhet. 

Ez akár több kisebb tómedencére szakadást, újabb halpusztulást, katasztrófaturizmust jelenthet. Ez nem hivatalos előrejelzés, hanem egy kedvezőtlen, de a jelenlegi kiinduló helyzetből levezethető forgatókönyv.

Kiszáradhat-e a tó?

A Velencei-tó alacsony vízállását nem lehet jól értelmezni anélkül, hogy először tisztáznánk: milyen karakterű tóról van szó. A tó átlagos mélysége mindössze körülbelül másfél méter, vagyis nem egy nagy víztömegű, mély állóvíz, hanem sekély tó. Ez önmagában meghatározza a működését: a víz gyorsabban melegszik, a párolgás hatása erőteljesebben jelentkezik, a szél könnyebben átmozgatja a víztestet, és a vízszint változásai látványosabban jelennek meg a part menti zónákban. Limnológiai értelemben szinte az egész tó a parti zónához tartozik, amelyet potenciálisan teljesen beboríthat a mocsári növényzet (nádas, gyékényes, káka).

A természetnek kedvezhet ez az állapot?
Kép: canva

Természetes vízforgalma alapján a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik (ún. szemiasztatikus tó). A kontinentális klímán, egy kis vízgyűjtőterülettel rendelkező sekély, szikes tótól ez várható, ezt mutatja a történelem is, ezek a táj természeti alapjai, ez a realitás. A klímaváltozás a kisvizes állapotokat gyakoribbá teszi, ezzel is számolni kell, ez is realitás.

A tavat ért tájalakítás azonban egészen más képet fest az ott élők és üdülők számára a tóról, mint amilyen az valójában.

A tájalakítás következménye az is lett, hogy a társadalom fokozatosan hozzászokott egy erősen átalakított, mesterségesen kontrollált, tókarakterhez. A nyílt vízfelület, a használható strand, a megszokott, állandó partvonal és az állandóbb, tartósan magasra erőltetett vízszint sokak szemében a „normális” Velencei-tó képévé vált. Ezért félrevezető, ha a mai alacsony vízállást csak úgy értelmezzük, mintha a tó egy korábbi, természetes és stabil állapotból „romlott volna el”. A klímaváltozás (különösen a fokozott nyári párolgás) nem egy teljesen változatlan, természetközeli rendszert billent ki az egyensúlyából, hanem egy eleve átalakított tájat tesz próbára – írja a szakértő.

Új erőre kaphat a természet?

Az alacsony vízállásról szóló közbeszédben gyakran összecsúszik több, valójában külön kezelendő jelenség: a vízhiány, a strandok, kikötők és horgászhelyek használhatósága, a vízminőségi kockázat, a halpusztulás, a szokatlan tájkép és a tó ökológiai állapota. Egy sekély, elsődlegesen üdülési célra használt tó esetében a visszahúzódó víz egyszerre okozhat nagyon is valós használati és gazdasági problémákat, miközben bizonyos pozitív élőhelyi változásokat, ökológiai folyamatokat fel is erősíthet.

Ezt mutatják a halpusztulási adatok is, ahol nagy számban nyíltvízi vagy idegenhonos fajok érintettek, míg például a szabályozás előtti mocsaras tókarakterre jellemző csuka esetében csak csekély pusztulást jeleztek.

Ezzel párhuzamosan a növényzet és a madárvilág egyes elemei gyorsan reagáltak az új vízviszonyokra. Az alacsonyabb vízszint kedvezett a mocsári növényzet terjedésének: 2021 nyarán látható volt többek között a tengermelléki káka és a nád terjedése a mederben, homokos partszakaszokon iszapnövényzet jelent meg, és szikes parti növénytársulások fajai is előfordultak kiszáradó mederrészeken. Ezek a folyamatok arra utalnak, hogy a tó bizonyos részei a szabályozás előtti, nádasabb-mocsarasabb, kisebb nyíltvízfelületű, természetközeli karakter felé mozdulhatnak el, elindult a spontán regeneráció.

A madárvilágban is voltak ilyen jellegű, gyorsan érzékelhető változások. Az akkori megfigyelések szerint nőtt azoknak a fajoknak a szerepe, amelyek éjszakázó- vagy telelőhelyként használták a tavat, és a sekélyebb, iszaposabb, nyílt parti zónák bizonyos partimadaraknak kedveztek. A fokozottan védett gólyatöcs 2021-es magas költőállománya különösen látványos volt, és a gulipán számára is kedvezőbb feltételek alakultak ki. 2026-ban ismét megfigyelhető ez a tendencia, szinte minden partszakaszon lehet táplálkozó gólyatöccsel találkozni. Ezzel együtt a nyugati medence nagyobb nádasainak kiszáradása egyes gémfélék költőhelyeit kedvezőtlenül érintette, részben a vaddisznó általi zavarás, illetve predáció fokozódása miatt.

Ezért az alacsony vízállást nem pontos automatikusan ökológiai katasztrófaként leírni, a természeti értéket és egyúttal ökoturisztikai vonzástényezőt jelentő madárvilág és a vízminőségi szempontból kulcsfontosságú mocsári növényzet szempontjából néhány évente egy hasonlóan alacsony vízállás kifejezetten kívánatos.

„Nem vész el, csak átalakul?”

A szakértő rávilágít, hogy elsősorban a turizmus és a gazdasági tevékenységek végett vált ki ilyen erős reakciót a tó szárazodása.

Amikor a víz tartósan visszahúzódik, nemcsak a meder válik láthatóvá, hanem az is, hogy ezek a használatok mennyire érzékenyek a tó természetes változékonyságára.

A Velencei-tó esetében a leginkább kockázatos használatok éppen azok, amelyek a szabályozottabb, nyíltvizesebb, rekreációs tóképre támaszkodnak: a strandolás, a fürdés és a horgászat. Ha a strand nem használható, ha a horgászat feltételei romlanak, ha a part menti látvány nem felel meg a nyaralók elvárásainak, az közvetlenül érinti a helyi szolgáltatókat, vendéglátást, szálláshelyeket, és a térség általános megítélését.

Ezzel szemben azok a tevékenységek, amelyek jobban illeszkednek a tó eredeti, természetközelibb karakteréhez — például a természetvédelmi célú kezelés vagy az ökoturizmus, számos sportág — kevésbé függnek attól, hogy a tó minden évben ugyanazt a vízszintet és tájképet nyújtsa.

 A sekély, klímaváltozásnak kitett tavak hosszú távú használata csak rugalmas rendszerben képzelhető el, amely figyelembe veszi a természetes karaktert és dinamikát, a szukcessziós folyamatokat, az eredeti értékes élővilágot, vízgyűjtő és táji léptékben gondolkodik. Ehhez stratégiai tervezés, széles körű összefogás, szervezeti, jogi és gazdasági alapok (felmerült egy Velencei-tó törvény) szükségesek.

Forrás: feol.hu, Youtube/Velencei-tó Vlog, Agroinform, Másfélfok

Kiemelt kép: canva

Greendex Szemle