Általánosságban elmondható, hogy a vegetáriánus személy nem eszik húst, illetve állati eredetű termékekkel készült ételeket (pl. állat kötőszövetéből készült zselatint). A vegetáriánus étrendben domináns szerepet kapnak a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, gombák, gabonafélék, diófélék, valamint az olajos magvak. Emellett egyesek egyéb állati eredetű termékeket is fogyasztanak (pl. tej, tojás, méz stb.).

Az idők során a vegetarianizmusnak különböző irányzatai alakultak ki, melyek az állati termékek bizonyos kategóriáit mellőzik az étrendből.
– Ovo-lakto vegetáriánus: olyan vegetáriánus, aki nem eszik húst, de tejterméket és tojást fogyaszt.
– Laktovegetáriánus: olyan vegetáriánus, aki nem eszik húst és tojást, de tejterméket igen.
– Ovo vegetáriánus: olyan vegetáriánus, aki nem eszik húst és tejterméket, de tojást igen.
– Peszkatáriánus: olyan vegetáriánus, aki halat fogyaszt, de más húst nem.
– Szemivegetáriánus: olyan vegetáriánus, aki baromfihúst és halat is fogyaszt.
– Flexitáriánus: az, aki ugyan eszik húst, de lényegesen kevesebbet és ritkábban, mint a hagyományos étrend követői.

A vegetáriánus étrend követői között felülreprezentáltak az egészséges életmód követői. Általában nem dohányoznak, kerülik az alkoholfogyasztást, ha tehetik, sportolnak, több figyelmet fordítanak az étkezés megfelelő körülményeire, valamint többet tesznek lelki egészségünk megóvásáért is. Vegetáriánus étrendű egyéneknél bizonyos betegségek ritkábban fordulnak elő. Ezek közé tartozik többek között az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a tüdő-, a végbél-, az emlő-, a méh- és a prosztatarák, a köszvény.

Fenntarthatósági szempontból is kedvező a vegetáriánus étrend, ugyanis a haszonállatok tartása a mezőgazdaság legnagyobb mértékben környezetkárosító ága. Egy ENSZ által készített jelentés szerint az élelmiszer-termelés céljából történő állattartás több üvegházhatású gázt termel, mint a világon az összes autó és teherautó együttvéve.