Az indikátorfajok olyan állatok, növények vagy mikroorganizmusok, amelyeket a környezetváltozások nyomon követésére használnak. A leggyakrabban használt indikátorfajok 70%-a gerinctelen. Ezen fajok jelenlétükkel vagy eltűnésükkel, létszámukkal, megoszlásukkal, életfolyamataikkal és viselkedésükkel jelzik valamely környezeti tényező változását, például az éghajlatváltozás hatásait az ökoszisztémára.

Egy jó indikátorfaj viszonylag gyorsan reagál a változásokra, és könnyen megfigyelhető. Például a csalán tömegesen megjelenik azokon a helyeken, ahol a talajnak magas a nitrogénvegyület-tartalma. A moha jelezheti a talaj savasságát, ami savas esőzésre is utalhat. A fákat pusztító gombák sokfélesége összefügg a rovarok sokféleségével, vagy az erdőben lévő sűrű gombapopulációk a „romboló” emberi beavatkozástól mentes élőhelyre utalhatnak.

A kétéltűek, különösen a békák, melyeket régóta a környezetvédelem szimbólumaként is használnak, nagyon fontos indikátorfajok. Bőrük nagyon érzékeny, így a környezeti szennyeződéseket – amelyek szárazföldi és vízi környezetből is származhatnak – könnyen felszívják. Ezek a szennyező anyagok általában specifikus iparágakból származnak: a gyógyszeriparból, a mezőgazdaságból vagy épp a gyáriparból.