Egy nemrégiben végzett ausztrál kutatás, amely a városi területeken élő ausztrál gyerekekre összpontosított, arra kereste a választ, hogy valóban fennáll-e egyfajta kapcsolathiány a gyermekek és a természet között – és ha igen, akkor ez hogyan befolyásolhatja a környezeti viselkedésüket.
A kutatásban több mint 1000 fő 8-14 éves diák vett részt, akik Sydney 16 állami iskolájába jártak. A diákok természethez való kötődését egy kérdőív segítségével mérték fel, amely a következőkre kérdezett rá:
- a természet élvezete
- empátia az élőlények iránt
- a természettel való egység érzése
- felelősségérzet a természet iránt.
A felmérés a diákok jelenlegi környezetvédelmi magatartását is rögzítette, például azt, hogy újrahasznosítják-e a hulladékot, takarékoskodnak-e a vízzel és az energiával, valamint hogy hajlandóak-e a következőkre:
- önkéntesként segíteni a természet védelmében
- adományozni a természetvédelmi jótékonysági szervezeteknek
- beszélgetni a barátokkal és a családdal a természet védelméről
Az eredmények azt mutatták, hogy minden második 8-11 éves gyermek erősen kötődik a természethez, annak ellenére, hogy városban él. A tizenévesek közül azonban csak minden ötödik számolt be erős természethez való kötődésről. További fő eredmények:
- A fiatalabb korosztályba tartozó gyerekek nagyobb valószínűséggel tanúsítottak környezetbarát magatartást is. Például minden második gyermek elkötelezte magát a napi víz- és energiatakarékosság mellett, és minden harmadikból kettő naponta újrahasznosította az energiát.
- A lányok általában szorosabb érzelmi kapcsolatot alakítottak ki a természettel, mint a fiúk – ez a különbség különösen az általános iskola utolsó szakaszában volt nyilvánvaló.
- A lányok az érzékszervi stimulációra vonatkozó kérdésekre adott válaszaikban is különböztek a fiúktól. A lányok különösen szerettek vadvirágokat látni, természeti hangokat hallani, valamint állatokat és növényeket megérinteni. Ez a megállapítás egybecseng korábbi kutatásokkal, amelyek szerint az érzékszervi élvezetek iránti motiváció nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál.
- A lányok nagyobb empátiát éreztek a nem emberi állatok iránt, mint a fiúk, még az érzékszervi tapasztalatokban mutatkozó különbségek figyelembevétele után is. Az erős természetkapcsolattal rendelkező gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel mutattak környezetbarát viselkedést. Ez segít megmagyarázni, hogy a lányok miért voltak hajlandóbbak a fiúknál önkéntes természetvédelmi tevékenységre.
Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a szülőknek, pedagógusoknak és mindenki másnak, akik a fiatalok természethez való visszatalálását szeretné elérni, a gyermekkor és a tinédzserkor közötti átmenetre érdemes összpontosítaniuk.
A serdülőkor mint tudjuk, a nagy változások időszaka. A gyerekek az általános iskolából a középiskolába lépnek, kortárscsoportot váltanak, és átküzdik magukat a pubertáson, önállóságot nyernek, és alkalmazkodniuk kell az érlelődő agyukhoz. Ebben a korban természettel való kapcsolat könnyen háttérbe szorul.
Azok a pedagógusok és szülők, akik a lányok természethez való kötődését szeretnék növelni, olyan tevékenységeket kínálhatnak, amelyek az érzékszervi ingerekre összpontosítanak. A lányok nagyobb empátiája a nem emberi állatok iránt a társadalmi normákból eredhet, amelyek a lányokat arra nevelik, hogy gondoskodóbbak, együttműködőbbek és empatikusabbak legyenek, mint a fiúk. A fiúkat a perspektívakeresésre és szerepjátékra összpontosító tevékenységekkel lehet ösztönözni arra, hogy nagyobb empátiát tanúsítsanak az emberen kívüli állatok iránt.
(fotó: pexels – JESSICA TICOZZELLI)