Márkuly István permakultúrás szakember a világ számos országában vesz részt permakultúrás projektekben. Elsősorban a száraz területeken, az évi 100 mm alatti csapadékot kapó régiókban aktív, de itthon is számos projektben vesz részt. A Holnapután aktuális adásában elsősorban ezekről kérdeztük a szakértőt, illetve folytattuk ott, ahol előző permakultúráról szóló adásunkban abbahagytuk.

Korábbi adásunkban tisztába tettük, hogy mit is jelent a permakultúra: egy tervezési tudomány, melynek célja az emberiség fenntartható létezésének megteremtése. Metódusa közvetlenül kapcsolódik a természetes rendszerekhez, velük együtt és nem velük szemben dolgozik. A mintázatok felismerése és használata a permakultúrás tervezés egyik alapja. Egy ilyen mintázaton keresztül mutatja be a szakértő, hogyan is kellene gondolkoznunk saját magunkról, a munkánkról vagy épp a minket körülvevő emberekről.

A fák folyamatosan visszaforgatják erőforrásaikat abba a rendszerbe, ahonnan kinőttek. Leveleket növesztenek, melyek lehullanak, ezekből új talaj képződik, amely más növényeknek adhat erőt, vagy épp ugyanazok a fák lehetnek még erősebbek általa.

Nagyot fordult a világ, ezért van szükség a permakultúrára

Az elmúlt bő száz évben nagyot fordult a világ az emberiséggel. Az egyik, ha nem a legnagyobb változást a műtrágya megjelenése és elterjedése hozta el. Kiegészülve más, a talajt és a természetet kizsigerelő gazdálkodási módszerekkel, nagy szerepet játszott abban, hogy a termőföldek jelentős része kimerült, az élelmiszerek tápanyagtartalma a töredékére csökkent, a biodiverzitás pedig egyre inkább az emberiség létét is fenyegető válságba jutott. A permakultúra főként ezen kihívásokra való válaszként született meg.

Ha képesek voltunk lerombolni, képesek vagyunk felépíteni is!

– mondja Márkuly István az összeomló ökológiai és gazdasági rendszerekről.

Ahogy vendégünk kifejti, léteznek virágzó példák, melyek azt bizonyítják, hogy az ember úgy is ki tudja elégíteni a szükségleteit, hogy közben nem teszi tönkre a természetet, és ezzel saját jövőjét. A szakember jelenleg is több nemzetközi projektben vesz részt. Ezek némelyike olyan környezetben zajlik, ahol az természet önmagában már képtelen regenerálódni, vagy komplexebb ökoszisztémákat létrehozni.

Ilyen például a Jordániában működő Greening the Desert program. Ezen a vidéken évi 50 mm-nél is kevesebb a csapadék, amely ráadásul egyszerre, nagyon rövid idő alatt lehullik. Épp ezért a rendszer tervezésekor elsődleges szempont – ahogy a permakultúrás tervezésekkor mindig – a víz megőrzése, elraktározása, majd a lehető legtöbbször való felhasználása.

A szakértő arról is beszél, hogy nem elegendő a megfelelő feltételek megteremtése és a munka. A helyiek bevonására és erős közösségekre is szükség van. Mint mondja, az embereknek sokszor olyan dolgokat kell megtanulniuk, amelyeket a saját nagyszüleik még tudtak, ismertek, ez a tudás azonban elveszett.

Az adásból kiderül: jelenleg még nincs elég permakultúrás szakember, pedig nagy szükség lenne rájuk. A meglévők energiája pusztán tűzoltásra elég. Legtöbbször olyan helyekre hívják őket, ahol a helyiek megmaradása már csak hajszálon függ. Igen fontos azonban az ilyen helyeken is jelen lenni, mert – mint ezt Márkuly István mondja –, ha az emberek elvándorolnak ezekről a területekről, a helyükre már senki nem jön.

És mi a helyzet Magyarországon?

A nemzetközileg is ismert és elismert permakultúrás szakember szerint itthon a legfontosabb erőforrásból, a vízből bőven van. Az idei aszállyal együtt sem kellene itthon vízproblémákról beszélni. Vízgazdálkodási problémák azonban vannak Magyarországon, ezek viszont megoldhatóak.

Ezzel együtt mindent meg kell tennünk azért, hogy a vízzel minél okosabban és takarékosabban bánjunk. Otthon, a kiskertben is törekednünk kell arra, hogy megtartsuk a vizet. Nagy jelentősége van a talajépítésnek, a különböző takarásos technikáknak, de már az is nagy lépés lehet, ha egy tartályban felfogjuk a csapadékot. Márkuly szerint egyébként az élő rendszerekben, a növényzetben lehet a leghatékonyabban tárolni a vizet.

Maradjunk pozitívak!

Vendégünk azon a véleményen van, hogy érdemes pozitívan gondolkozni, ugyanis csak ez viszi előbbre a világot. A permakultúra is ott kezdődik, hogy miként tekintünk a minket körülvevő világra és benne saját magunkra. Ennek kölcsönös tiszteleten kell alapulnia, függetlenül attól, hogy a rendszer mely eleméről, résztvevőjéről van szó.