A tévhittel ellentétben a szarvasnak nem szarva van, hanem agancsa. Ezt pedig évről évre elhullajtja, s újat növeszt. Amit viszont „elhagy”, az nem válik köztulajdonná.

Szarvasféléink őszi nászuk után, a tél végéhez közeledve elhullajtják ékességüket, az agancsukat. A szarvval ellentétben ez csontból van, amelyhez az ásványi anyagokat az állat a bordájából – és a természetből – nyeri. Ez a mineralizáció akár 2-3 hét alatt végbemehet, ami már önmagában természeti csoda, főleg akkor, ha belegondolunk, hogy naponta 1-2 centit is nőhet augusztusig ez a szuperproduktum.

Ez persze a vad számára roppant megerőltető, mivel rengeteg táplálék kell hozzá. Amint viszont az agancs kész van, és a bika is benne van a randevúzó korban, a bőgésben veszi igazi hasznát. Minél nagyobb az agancs, annál sikeresebben tud magának háremet szerezni, s ezt megtartani. Ennek ellenére harcra meglehetősen ritkán használja, inkább a tehenek lenyűgözése a cél, valamint a többi bika elrettentése. Utóbbiból már gondolhatjátok, hogy csak a hímek viselik, de vannak olyan ritka esetek is, amikor a genetika furcsa játéka nyomán az agancs a nőivarú vadon is megfigyelhető.

A bikák aztán februárban megválnak díszüktől, ami bizony igen értékes kincs! Kilójáért több ezer forintot adnak a felvásárlók (és az orgazdák), akik aztán továbbadják különféle dísztárgyak készítőinek, vagy porítva Kínába, ahol csodaszerként tekintenek rá. Tény, hogy rendkívül sok tesztoszteronra van szüksége a gímbikának ahhoz, hogy felépítse az agancsát, de hogy keleti barátainknak valóban hatásos potencianövelő-e, azt nem tudhatjuk biztosan.

Nem csoda, ha kora tavasszal nagy problémát jelent az illegális agancsgyűjtés, amikor több ezren kajtatnak az erdőben keresztül kasul, keresve az „aranyat”. Ez amellett, hogy a vad számára iszonyatosan zavaró – pont abban az időszakban, amikor a vadászati nyomás enyhül, és épp pihenőre lenne szüksége –, még illegális is. A lehullott agancs ugyanis nem mást illet meg, mint a vadászatra jogosultat, tehát elhozatala lopásnak minősül, azaz bűncselekmény.

Természetesen nincs minden csont mellett rendőr, ezért nehéz fülön csípni a nagy tételben fosztogató bűnözőket. Ezek olykor még arra is vetemednek, hogy drótot feszítenek ki az erdőben februárban, amelynek nekihajtják a bikákat, hogy a már hullófélben lévő fejdísz leessen. Hogy ez kimeríti-e az állatkínzás fogalmát, azt bízzuk a jogra!

Kapcsolódó bejegyzések

Szokjunk hozzá a vaddisznókhoz! És az elejtésükhöz!

Az elmúlt hetekben egyre többször jöttek be vaddisznók a lakott területre, ami abszolút érthető. Nézzük meg, miért!